A Balatoni Srác /Marics Peti ff/ ~Befejezett~

3. rész

És hol szeretnétek sátrazni? Van egyáltalán sátratok?- kérdezte Kitti a fiúkat, mikor Milán fejéből kipattant az a csodálatos ötlet, hogy sátrazzunk

Van, és a kertben!- mondta Peti- Naa! Sütünk májvacukrot, filmezünk... mint egy osztálykirándulás

Jól van engem már akkor megvettetek kilóra, mikor feljött a sátor szó.- álltam Peti mellé- Gyere már Kitti!- noszogattam

De én nem vagyok az a sátrazós típus...

Tudom de gyere már!- hosszas kérlelés után végül beleegyezett. Milán és Peti felálították a sátrat, és be is költöztünk

El jött a naplemente, így nagy szerencsétlenkedések közepette sikerült tüzet byújtanunk, úgyhogy elkezdtük sütni a májvacukrot.

Játszunk olyat, hogy mindenkinek kell mondania magáról valamit. És őszintén. Mondjuk és kérdezek, Kittitől és ő válaszol rá.- mondta Milán. Beleegyeztünk- Na öhm Kitti, mi volt az első reakciód, mikor megláttál?

Őszintén az, hogy "Aztakurva!"- ezen röhögtünk egy jót- Na én jövök! Peti, csaltál már meg valakit, vagy téged csaltak már meg?

Hát én még nem csaltam még senkit, nem is tervezek, mivel tudom milyen érzés...- hajtotta le a fejét- Luca! Hogy hívják azt a gyökeret?- nézett rám

Farkas Bálint...- motyogtam, majd felálltam és elmentem. Ki a partra. Leültem a víz szélére és sírtam

Szia! Leülhetek?- lépett mellém Peti.

Gyere!

Tudom milyen érzés, ha kihasználnak, meggyalának, megcsalnak, lenéznek, bántanak. Nekem beszélhetsz róla. Én... én meg tudlak érteni, de ha nem szeretnél róla beszélni, akkor is itt leszek melletted.

Én már nem is tudom mit jelent az, hogy szerelmesnek lenni... nem tudom mit kellene éreznem... hogy mit kéne csinálnom és hogyan. Adjam bele mindenem, de akkor benne van, hogy kihasználnak megint, viszont ha nem akkor a másik fog szenvedni. Már nem tudom, mit jelent a szerelem szó...- néztem Petire

Akkor had mutassam meg!- dölt közelebb hozzám- Ígérem neked, hogy mellettem nem kell félned, kételkednek, de ha időre lesz szükséged várok! Várok még kell... mert Luca! Baszki... szeretlek! Csak had próbáljam neked visszaadni ezt a gyönyörű érzést.- a tekintetem az ajkaira siklott, és meghatódtam ettől a beszédétől. Majd lágyan megcsókolt. Ajkai az enyémhez értek és akkor azt éreztem boldog vagyok. Hogy szerelmes vagyok. Itt ez a Balatoni Srác, egyetlen csókkal megmutatadta nekem minden érzelmét és, hogy mennyire szeret. Egy csók amiben minden benne van. Elváltunk egymástól, majd megöleltem.

Köszönöm, de ígérj meg nekem valamit... ha már nem úgy szeretsz inkább mondd a szemembe. Oké?

Ilyen nem lesz... te vagy az igazi

Ne mondj olyat, amit később megbánsz...-(igazán megfogadhatnám a saját tanácsaimat, na m1)

Hidd el, higy sosem mondok olyat...- suttogta a fülembe, majd újra megcsókolt. A karjaiba borúltam és csak élveztem, ahogyan átölel. Szerintem életemben nem voltam ennyire boldog, izgatott, nyugodt úgy, hogy közben féltem is. Féltem, hogy ő is itt fog engem hagyni. Ez a kétség azonban egy pillanat alatt köddé vált, mikor újra megcsókólt. Csak mosolyogtam.

Szeretlek!- borítottam a homokba.

Én is manó! Mostmár menjünk vissza. Oké?

Oké. Petyus?- őszintén nem tudom honnan a név, csak úgy kicsúszott a számon

Mondd baba!

Aludhatok holnap is veled?

Milyen kérdés ez?! Ezt nem kell kérdezned... Ja és holnap lesz koncertünk Siófokon, és szeretném ha eljönnél. A másik pedig, hogy mit szeretnél, kiderüljön, hogy együtt vagyunk, viszont akkor cikkek, támadások, pletykák stb. vaaagy nem mondjuk el viszont akkor még az a veszély, hogy lebukunk és cikkek.

Nekem tök mindegy, amit szeretnél, csak ígérd meg nekem, hogy mellettem maradsz. Nekem ez az egy ami számít. Nem kellenek postok, storyk, nekem az a lényeg, hogy én tudjam, hogy mi vagyunk és ennyi.

Ezt most jól jegyezd meg!- állt velem szemben- Tőlem nem szabadulsz! Engem nem rázós le magadról! Megvan?

Meg!- öleltem meg

Visszatértünk a sátorozás helyszínére és hát fogalmazzunk finoman, Milán és Kitti nem nagyon bírták magukkal...

Héhéhé! Ott a sátor, vagyis inkább menjetek szobára, mi még aludni szeretnénk ma ott!- takartam el a szemem

Ja srácok ezt itt nem most kellene...- helyeselt Peti

Jó jó bocsi!- mondta Milán

Egyébként sokáig!- gratuláltak

Ja gratula tesó!- pacsizott le Milánnal, én pedig megöleltem Kittit

De amúgy nekünk is van hírünk Petivel!- néztem rá

Hát az a helyzet, hogy együtt vagyunk!- mosolygott rám

Sokáig Peti!- pacsiztak le ismét- Gratula!- jött hozzám is és megöleltük egymást

Ide figyelj Marics Péter!- kezdte Kitti mutató ujjával Petire mutatva- Ha bármi baja esik, vagy csak szimplán nem a rúzsát, hanem a szempillaspirálját teszed tönkre, csak egyszer is, jól jegyezd meg, higy megtalállak és akkor bizony nyitott szemmel aludj!- határtalan végig komolyan

Jó nyugi! Megesküszöm neked nem lesz ilyen! Oké?

Majd meglátjuk!- csapta a haját Peti arába- Gratu csajszii- vált teljesen más emberré, mikor hozzám lépett

Köszönjük!

Nem nézünk valamit?- kérdezte Milán

Úhh dehogy is nem!- mondtam. Hosszas tanácskozás után úgy döntöttünk, hogy a Két lépés távolságot nézzük. Bekuckóztunk a sátorba, én oda bújtam Petihez, Kitti pedig Milánhoz, és elkezdtük nézni. A végén elsírtuk magunkat Kittivel, de azért a srácoknak is bepárásodott a szeme. Ezután még storyzgattunk, beszélgettünk és annyira jó volt. A végén Petivel összebújva elaludtunk.

Még csak most jöttünk össze, de már látom, hogy az ő neve mellett a szívemben mindig egy nagy Ő fogy maradni.