A Balatoni Srác /Marics Peti ff/ ~Befejezett~

5. rész

Felkeltem. Nem volt mellettem senki. Kimentem a konyhába. Peti volt ott. Bálinttal...

Peti? M... mit keres ő itt?- kérdeztem Petit félve

Mert mi a baj cica? Csak- hatásszünet- barátkozunk!- lépett hozzám közelebb pszichopata fejjel

P... Peti! Megíjesztesz!- toltam el magamtól

Ugyan... nem kell félned- mosolygott ördögien. Én csak hátráltam, míg bele nem ütköztem Bálintba.

Helló kislány!- mondta

M... mi ütött beléd Peti?

Csak kezdek önmagam lenni.- kezdtek el a falnak nyomni és folytogatni.

Felriadtam. Elkezdtem sírni. Felkelt Peti.

Mi a baj életem?- ült mellém és kezdte el simogatni a hátam

Csak hagyj békén!- mentem ki az erkélyre

Mi a baj? Ki bántott meg? Vagy épp én? Mi történt?

Ne haragudj! Csak nagyon rosszat álmodtam...

Mit álmodtál babám?

Hogy... hogy.. Bá- Bálint-tal bar-átkoztál ö-össze é-és el kezdetek f-folytogatni...- kapkodtam levegő után. Van egy enyhe pánikbetegségem, és egy kicsit bepánikoltam

Héhé! Nyugodj le! Nem lesz ilyen oké? Soha! Nem verlek át!- vettem egy nagy levegőt és lenyugodtam- M9iért nem mondtad, hogy pánikbeteg vagy?

Mert nagyon ritka hogy élőjön. Szeretlek Petyus!- öleltem meg szorosan- Lehetne, hogy nem engedlek el?

Kérlek ne engedj el!- mormogta a hajamba. Még sokáig ölelkeztünk. Felemeltem a fejem, és rá mosolyogtam, majd ajkaimat az övéhez nyomtam.

19:45

Milán és Kitti elmentek randizni, így ketten maradtunk Petivel. Már csak két napunk van itt Kittivel. Nem akarok hazamenni.

Petiii! Ti mikor fogtok hazajönni? Mert nekünk már csak két napunk van itt...

Amikor ti mentek én biztosan megyek. Andrisnak is meg kellene már lassan érkeznie. És akkor haza is tudnálak vinni titeket.

Köcönööm!- öleltem meg

Nincs mit! Ésss... nincs kedved csinálni valamit?- vetett rám egy perverz mosolyt

Hát... attól függ mire gondolsz...- tettem úgy mintha nrm tudnám, és huncutul rámosolyogtam

Szerintem tudod te jól.- fogta körbe kezeivel a derekamat

Van egy selytésem...

Éss? Mit szólnál hozzá?

Öhmm... nem lenne ellenemre...- felvett az ölébe én pedig átkaroltam a nyakát, és felvitt a szobájába, majd ledobott az ágyra. Felém magaslott és heves csókolózásba kezdtünk. Szépen repültek le aruhadarabok, aztán mikor eljött a pillanat mrgkérdezte:

Akarod?

Akarom!- válaszoltam. És hát tette a dolgát.- Pethii... ez... fahj...- nyögtem fel

Mindjárt jobb lesz nyugi!- és jobb lett

Kb. 20-30 perc múlva, már Peti mellkasán feküdtem. Valamivel később hallottunk ahogyan Milánék megérkeznek egy nagy veszekedés közepette. Gyorsan felöltöztünk Petivel, és lementünk hozzájuk.

DE MONDOM HOGY SEMMI KÖZÖM NINCS HOZZÁ!- kiabált Kitti

IGEN?! AKKOR MIÉRT CSINÁLTA AZT AMIT CSINÁLT?- folytatta Milán

MERT...- Peti a szavába vágott

HÉ HÉ HÉ! Szotyi van gyerekek?!

Kitti megcsal!- nézett jelentőségteljesen a barátnőmre. Odasiettem hozzá És feltettem neki a kérdést:

Márk?

Márk!- válaszólta

KI A FRANC AZ A MÁRK?!-kérdezte Milán idegesen

Gimi eleje óta belém van zúgva és azt hiszi együtt vagyunk. Amikor meglet mindig ilyeneket csinál.- próbált lenyugodni Kitti

HÁT AZ NAGYON FASZA!

MÉRT, SZERINTED ÉN ANNYIRA ÖRÜLÖK NEKI, HOGY EGY "ISMERETLEN"-mutattott idéző jelet- EMBER AKÁRHÁNYSZOR CSAK MEGLÁT LR AKAR KAPNI, VAGY EGYÉB DOLGOKAT AKAR TŐLEM?! SZERINTED ÉN ÉLVEZEM?!- ment fel Milán szobájába. (Náluk voltunk)

Na ezek aztán jól összekaptak...