12.rész

607 16 0
                                    

Haunter:

Nehéz volt a tegnap este, a mai meg egyenesen szörnyű!
Mindenkivel kiabálok, csapkolódok. Mérges vagyok Lunára, szörnyen mérges. Nem bízik bennem amit még meg is értenék hiszen alig ismer, de nem adtam neki okot arra hogy kételkedjen bennem.
Biztos vagyok benne hogy szörnyű dolgok történtek vele a múltban, de így soha nem fog boldog lenni ha nem nyitja meg a szívét mások felé! Igazából azt szeretném ha felém nyitna és csak velem lenne, boldoggá tudnám tenni és boldoggá is akartam tenni! De döntött, nem akar engem és nekem ezt tiszteletben kell tartanom.

Az én életem se volt egyszerű, 32 évesen a báron kívül nem sok mindent tudok felmutatni egyenlőre! Nekem is van múltam, amire egyáltalán nem vagyok büszke. Azon vagyok hogy minden szarságot magam mögött hagyjak, nem könnyű!
Új életet akarok kezdeni, évek óta ezen vagyok. Soha nem akartam senkit magam mellé, mindig azt gondoltam magányos farkasként fogok élni, de amikor Lunát megláttam, nem is tudom pontosan mit éreztem csak azt hogy kell nekem, akarom őt!

Nehéz elfogadni az elutasítást ezt be látnom. Az első üzenete szíven talált hogy hagyjam, ne pazaroljam rá az időm. Szét tudtam volna verni a lakást mérgemben! Aztán jött a második üzenete órákkal később hogy, sajnálja és nem úgy gondolja ne hagyjam békén. Na erre már még mérgesebb lettem, utálom ha játszanak velem. Ez a csiki csuki állapot ki készít. El kell döntenie mit akar, vagy akar engem vagy nem! Ezért nem válaszoltam neki, se tegnap, sem ma! Bár nagyon nehéz volt megállnom.

Legszívesebben átmennék hozzá és addig csókolnám amíg fel nem fogja hogy mennyire vágyom rá!

Dolgoznom kell, tegnap a leltárból semmi nem lett! Nem igazán voltam olyan állapotban hogy tudjak figyelni. Ma elég korán bejöttem a bárba mindent megcsináltam amit elterveztem, így úgy döntök megyek és iszom valamit! Az irodámból kilépve a bár felé veszem az irányt, de amit ott látok...

Luna itt van!!
Mit keres itt?? Annyira gyönyörű, alig bírom az egyik lábamat a másik elé tenni amíg eljutok hozzá. Még nem vett észre épp Jackel beszélget, majd hirtelen megfordul és egyenesen rám néz. Eltudnék veszni csak a nézésében, azok a nagy barna szemek.
Nagyot nyel és így szól.

-Szia Haunter! Tudnánk esetleg beszélni?
Megszólalni se tudok a meglepődéstől, nem gondoltam hogy ide mer jönni. Mi a fene van rajta?? A mellei mindjárt kint vannak abból a felsőből, nem akarom hogy mindenki lássa.
Erről még beszélnünk kell!!

-Haunter! Tudom hogy mérges vagy de hagyj magyarázzam meg, kérlek! Elcsesztem és sajnálom!-mondja
Szemei csillognak ahogy rám néz, nem látok bennük már félelmet csak bánatot. Nem akarom hogy bánatos legyen, azt akarom hogy mosolyogjon értem, miattam! Egy könnycsepp gördül le az arcán, odanyúlok és letörlöm. Megfogom a kezét és elkezdem magam után húzni az irodába. Túl sokan vannak és elég hangos is a bár, szeretnék csak vele lenni.

-Haunter, hova megyünk mondj már valamit?!-kérlel
Nem válaszolok csak megyek előre magam után húzva őt! Az irodába érve  becsukom az ajtót (jó inkább bevágom) és a falhoz szorítom, nem hagyok neki időt hogy megszólaljon, a szám már a száján. Hevesen csókolom, éreztetni akarom vele hogy mennyire szükségem van rá. Kezem a derekán, magamhoz húzom, megnyalom az alsó ajkát így kérve a nyelvemnek bebocsátást. Száját résnyire nyitja-okos kislány-nyelvem már az övével incselkedik. Levegő után kapkodva szétválunk, de még nem eresztem.

-Nem szeretem ha játszanak velem!-mondom
-Én nem akartam játszadozni veled de..
-Mi történt Luna? Tudod te mennyire aggódtam érted, egész nap nem válaszoltál se az üzeneteimre, se a hívásaimra! Aztán jön egy rohadt sms hogy szia, jól vagyok meg hogy, ne pazaroljak rád több időt!
-Megmagyarázom!-vág közbe hirtelen
-Felesleges, nem akarok a múltban élni, engem a jelen érdekel és Te semmi más!!! De azt szeretném ha tudnád, ha belevágsz ebbe velem, akkor nincs több ilyen mint tegnap! Azt akarom hogy adj egy esélyt nekem, magadnak és nekünk is!!-mondom
Potyognak a könnyei, látom rajta hogy megvan rémülve, ugyanakkor azt is látom hogy vágyik rám!

-Akarom!-mondja halkan
Magamban már mosolygok.
-Nem hallom holdacska? Mit is mondtál??-mosolygok rá
-Akarlak téged, minket, mindent akarok!!-kiabálja 

Vajon akkor is akarna ha megtudná a múltam? Elhessegetem ezeket a gondolatokat, most csak rá koncentrálok, ő a fontos!
Magamhoz húzom és a fülébe súgom:

-Holdacska? Meg csókolnál végre???

Végzet(em) B.E.F.E.J.E.Z.E.T.T!!Where stories live. Discover now