𝘏𝘜𝘓𝘐𝘎Á𝘕𝘖𝘒 [veszélyesen szeretem]-𝘑𝘐𝘒𝘖𝘖𝘒 [𝘠𝘈𝘖𝘐]

2

A nap vége felé közeledtünk, én javában a fürdéshez voltam rá készülve és arra is vettem az irányt amikor Jungkook az ajtóhoz futott, amin kopogtak.
Kíváncsi voltam, ezért megtorpantam egyhelyben, hogy lássam vajon kit fogad a kedves szobatársam.
Hangosan nevető srácok léptek be rajta, szinte átestek a küszöbön.
Testtartásukból látszott a laza stílus, hogy mennyire elengedik magukat.
-Hoppá, ki ez a cukorfalat?-torpant meg egy pillanatra és még a röhögést is abbahagyta.
Azonnal feszélyezve éreztem magamat, hiszen minden szem rám szegeződött, hiszen rólam volt szó.
-Jin, ő itt az új szobatársam. Még nekem se volt alkalmam beszélni vele, bár erre nem látok sok esélyt. Tekintve hogy mennyire visszahúzódó.-fintorodott el az akivel a szobán osztozkodom.
Lehet hogy neki nem tetszik hogy ennyire félénk vagyok, viszont pont nem érdekel.
Dacosan meredtem a fekete hajú szemébe tudattam vele, hogy az egyáltalán nem esett jól nekem. Ő pedig mit sem törődött vele.
-Jaj ne mondj már ilyet biztos, hogy csak megfelelő ember kell hozzá hogy beszéljen.-mért végig.
Felsóhajtottam és inkább ott hagytam a társaságot, semmi kedvem nem volt hozzájuk.
Hallottam amint a szobatársam felnevet, amikor azt mondták neki a barátai, miszerint mennyire már köcsög velem szemben.

Mivel nem ismertem hogyan működik a zuhany, először sikeresen megégettem a bőrömet egyenesen ráengedtem a tűz forró vizet. Halkan káromkodtam egyet, aztán pedig próbálgatni kezdtem a víz hőmérsékletét és amikor úgy döntöttem hogy az épp megfelelő lesz, alá általm.
Hiába nem akartam, hogy vizes legyen
így is-úgy is nedves lett a hajam amelyet tegnap mostam meg otthon.
A fürdés végeztével kiszálltam és magamra tekertem a törölközőt, kimentem a fürdőből azután miután kinyitottam résnyire az ablakot hogy szellőzön, és ne párásodjon be.
A csapat fiú még mindig ott volt, talán öten lehettek vagy hatan, nem számoltam, annyit viszont észrevettem hogy mikor kiértem a fürdőből minden szem rám szegeződött. Hát igen, most én vagyok a friss hús.
Ám amire számítottam nem úgy történt, csak pár másodpercig nézett engem mindenki aztán visszatért az eredeti elfoglaltsághoz.
Fellélegeztem.

Teljes lelki békével elvoltam a saját kis világomban, könyvek között feküdtem és tanultam a holnapi napra. Mindig is szerettem felkészült lenni az iskolában, hiszen bármikor felelhetek, vagy egy rövid dolgozat is becsúszhat.
Azt nem mondom hogy kiváló tanuló vagyok, de a négyes átlagot megütöm.
Éppen az egyik grafitt cseruzát rágcsáltam, miközben a történelmet fixíroztam, amikor valaki leült mellém. Az ágy besüllyedt a súlya miatt.
-Mit tanulsz annyira?-a srác átnézett a vállam fölött egyenesen a füzetembe.
Csak ekkor esett le, miszerint már senki sincs a szobában rajtam és rajta kívül.
Még mindig nem tudom a nevét, elvégre nem méltóztatott bemutatkozni.
-Töri.-feleltem.
-Minek? Holnap még nincsenek megtartva az órák.
-Nem baj. Akkor tanulok holnap utánra.-forgattam szemet.
-Ha te mondod.-paskolta meg a derekamat.
Kényelmesen elhelyezkedett hason fekvő lényem mellett, persze van saját ágya de nyugodtan üljön az enyémre.

Vége felé elálmosodtam, azt nem tudtam mit csinál a másik viszont kitartóan játszotta az ágykeretet. Épp előre csuklott volna a fejem amikor megakadályozott benne valaki.
-Te kishülye, majdnem szemen szúrtad magadat. Ha nem fogom meg a fejedet, a ceruza kijött volna a fejed másik végén.
-Oh, azt hiszem aludnom kéne.-tápászkodtam volna fel, ellenben a szobatársam mellksának nyomódott a hátam, a fenekem pedig akármennyire is kínos, az alfelének.