𝘏𝘜𝘓𝘐𝘎Á𝘕𝘖𝘒 [veszélyesen szeretem]-𝘑𝘐𝘒𝘖𝘖𝘒 [𝘠𝘈𝘖𝘐]

3

Nem a jól megszokott madárcsicsergős reggelre virradtam. Fura is volt, és jócskán ráncba szaladtak a szemöldökeim. Gyors, szakadozott légzést hallottam, ez már inkább volt fuldoklás ezért riadtan ültem fel az ágyamban.
Tankönyveimet lerúgtam magamról, amik hangosan koppantak a földön.
-Hé, mi történik?-úgy megijedtem, szinte ordítottam a fiúval aki összegörnyedve a föld fölé hajolva köhögött folyamatosan.
-A pi..pipám!-kezével kapálózott abban az irányban ahol az említett tárgy hevert.
Egy polcon volt, én pedig rohantam is utána, útközben pedig tudatosult bennem milyen betegsége van a szobatársamnak.
A pipával a kezemben megragadta a csuklómat miközben rögvest letérdeltem az ágya mellé, hármat is beleszívott, keze remegett és izzadt volt.
-Jobban vagy?-tudatomon kívül simítottam az arcára, az pedig furcsamód hideg volt.
-Igen, köszönöm.-lihegte nehezen.
-Semmiség, ömm...
-Jungkook. Jeon Jungkook vagyok.-húzta el a fejét a tenyeremből én pedig zavartan húzódtam el tőle.

Miközben öltöztem az egyenruhába, folyton Jungkook-ot tartottam szemmel. Szétszórt volt szegény, folyamatosan kiejtett valamit a kezéből.
Azon kívül ekkor figyeltem meg őt jobban.
Amit mostanra bánok, de a hormonjaimnak nagyon is tetszett a férfias külleme. Könyv rapjairól kilépett rossz fiú. Kellett nekem ez a szívfájdalom?
-Amit most láttál, el ne mondd senkinek. Nem tud rajtad kívül senki sem erről, hogy nekem asztmám van.-pillantott rám, ám a hangja lágyan cirógatta a füleimet.
-Miért?
-Mert nem illene bele az összképbe aranyom.-az arca másodpercek alatt változott rideg maszkká.
-Oké, megértettem.-emeltem fel védekezően a kezeimet.
-Remek. Akkor csá.-ezzel pedig magamra hagyott.

Idő előtt beértem szerencsére, a táska kicseszettül nyomta a vállamat és be is görnyedtem alatta. Kezdtem ideges lenni a környezeti hatások miatt, meleg volt, nehéz táska a hátamon, és hatalmas zsivaj a háttérben.
Amikor a suli szekrény elé értem döntöttem, én ezekből nem kérek!
Levágtam a földre a táskámat, a fejhallgatómat a fülemre tapasztottam, és innentől leszartam a dolgokat.
Elkapva egy nyalókát a zsebemből bekaptam azt, amúgy meg az epres a kedvencem. Csak úgy megemlítem.
Most már csak végig kell ballagnom a folyosón és megtalálni a "térképen" felvázolt termemet, amit tegnap készítettem, mielőtt majdnem lenyeltem a ceruzát.
Dam dam dam! Szinte minden lassított felvételben zajlott le, vagy legalábbis nekem.
Természetesen egy csapat jóképű srác sétált helyezte egyik lábát a másik után, az én meleg szívem pedig úgy gondolta minek is dobogjon tovább.
Ugyan minek az?
Ott jön Jungkook.
Várj, az tényleg Jungkook?
Háta mögött két ember sétált, mellette Jin. Talán jól emlékszem, nem tudom.
Nagyon közel állhatnak egymáshoz ez már most látszik, éppen most osztja meg vele a kakaóscsiga közepét.

-Mit bámulsz cukiság?-Jin az arcomba mászva kivette a nyalókát a számból és a sajátjába tette. Pfuj!
-Bocs mit mondtál?-vettem le a fejemen pihenő fejhallgatót.
Jungkook és társai hangosan felnevettek.
-Azt kérdeztem mit bámulsz, hah?
-Az elvett nyalókámat bámulom. Épp most vetted el.-fújtam ki egy nagy adag levegőt.
Ekkor Jungkook közbelépett és a barátja vállára helyezte a kezét.
-Elég volt Jin-hyung, majd basztatsz mást.