affection.-(Thiam AU. ff.)

¤5¤

Alicia Kingston szüleinek háza hatalmas volt. Az a tipikus, építészek által gondosan megtervezett modern ház, nagy ablakokkal, hatalmas konyhapulttal, nagy medencével, a városra néző, csodálatos kilátással, drága bútorokkal. Gazdag szülők gyermekeként azt csinálhatott, amit akart, hiszen a szülei folyton távol voltak. A bűntudat vezérelte őket, hát persze, hogy fejet hajtottak, amikor a lányuk kitalálta, hogy minden második héten bulit fog rendezni a házukban. Mr. és Mrs. Kingston valahol a kontinens másik oldalán tudatlanul feküdtek a hotel szobájukban, távol a nappalijukban füvet szívó fiataloktól. Szegények, holtan feküdnének a padlón, ha látták volna a tizennyolc éves lányukat a pult tetején, fél pucéran feküdni, miközben vihogva hagyja, hogy az egyetemista fiúk-köztük JJ-tequilát igyanak a testéről. Röhejes. De, ezért szerették olyan nagyot Aliciat, meg a nagy házban rendezett bulikat. Alicia mindent megtett azért, hogy ráfigyeljenek. Külön megkérdezte a lányokat, és a fiúkat, hogy hétvégére milyen piákat hozasson. Akarnak-e hab partyt? Sima medencés buli legyen? Kell discofény? Vagy csak lazulást akarnak a kertben? Oké, meg lesz! Csak sok ember legyen egy helyen, akik hétfőn majd Alicia-ról, és az atom bulijáról beszélnek, kitaglalva az este minden egyes pillanatát, amire még jól emlékeztek.
Liam-en kívül, mindhárom barátja izgatottan várta a bulit. Mason, este kilenckor állt meg a házuk előtt. Az autóban ott volt már vele Corey, és Nolan is. Az utóbbinak feltűnően csillogtak a szemei, miközben széles mosolyával köszöntötte a mellé beszálló Liam-et. Csak annyit kérdezett, hogy mizu, majd udvariasan megvárva Liam kurta válaszát, visszafordult a kezében tartott mobiljához, és sebes mozdulatokkal, továbbra is mosolyogva írni kezdett. Megszerette volna kérdezni, hogy kivel sms-ezik, de Mason azonnal mesélni kezdte a fantasztikus történetet, hogy hogyan sikerült megszereznie az utolsó darab Alone in the Dark videójátékot egy tizenkét éves elől, a plázában lévő PC boltból. Liam imádta a videójátékokat, és már nagyon régóta várták Mason-nel, hogy megjelenjen a lemez. Mivel az iskola, a lacrosse, Mason párkapcsolata-valamint Liam titkos viszonya Theo-val-sok időt elvett tőlük, a megjelenés óta nem szakítottak még időt a játék beszerzésére. Azt viszont álmában sem gondolta volna, hogy a legjobb barátja képes odébb lökni egy tizenkét éves gyereket, majd megsíratni, és fizetésnél hangosan kiröhögni.
-Az a takony simán kifizette volna az anyjától kapott pénzéből! De tudod, hogy én mióta gyűjtök arra, hogy megvegyem?!-ez hazugság volt. Mason, a szüleitől külön hitelkártyát kapott a tizennyolcadik születésnapjára. Plusz, egy új vörös Toyota-t. Soha sem kellet spórolnia, sem félre raknia, de imádta eljátszani az áldozatot, és túltolni a dolgokat.
Amikor Mason leparkolt Alicia-ék háza előtt, muszály volt mély levegőt vennie, és egy pillanat erejéig lehunynia a szemét. Az összes gimnazista, egyetemista fiatal odabent volt, páran a ház előtti kis teraszon parádéztak. A zene hangosan szólt, hallani lehetett a zárt autóban is. Tudta jól, hogy Theo is odabent volt valahol a többiekkel. Tudta jól, hogy nem mehetett a közelébe, pedig legszívesebben képen törölte volna a tegnap történtekért. De, erősnek kellett maradnia, maga miatt is. Hiába vesztek össze, akkor sem tudhatott róluk senki, nem rendezhetett csak úgy jelenetet mindenki előtt. Tegnap éjjel álomba sírta magát. Nem volt túl férfias mozzanat a részéről, de Theo olyan érzéseket váltott ki belőle, amiknek létezéséről azelőtt Liam nem is tudott. Theo meggyengítette, megszégyenítette, elvette azt az aprócska büszkeségét azzal, hogy másfél évvel ezelőtt belement abba, hogy a focista mocskos kis titka legyen. Bár, ha jobban belegondolt, erről csak is ő tehetett, Liam volt a hülye, nem az áldozat. És, nem is viselkedhetett úgy. Talpra kellett állnia! Meg kellett mutatnia Theo-nak, hogy Liam Dunbar-t nem rakhatja padlóra holmi ostoba, túlárazott focista! Nem függ senkitől, és valójában az érzelmei nem is valódiak, nem szereti Theo-t, csak az érzést szereti, hogy valaki szexuális vonzódik hozzá. Theo szavai semmit sem érnek!-már ő maga is elhitte, hogy lazán túl tud lépni az öltözőben történteken, meg az elmúlt másfél éven..Aha. Aztán beléptek a félig nyitott bejárati ajtón.
Alicia és Hayden, tíz centis magassarkújaikban, és rettenetesen rövid ruhájukban vigyorogva ugrottak a nyakukba. Liam lefagyva állt, míg Hayden a nyakát ölelve ugrándozott, miközben érthetetlenül kántálta a háttérben szóló zene szövegét. Érezte rajta a tömény vodka szagot, lerít róla, hogy már a buli kezdete előtt jó néhány órával megalapozta magának a hangulatot.
-Tessék, welcome drink!-Alicia valahonnan kerített négy műanyag shot-os poharat, amelyeket csordultig töltött whiskey-vel, majd Hayden segítségével szétosztotta a fiúk között.-Fenékig!-kiáltotta a szőke hajú lány, magasba emelve a poharát, aztán egy könnyed mozdulattal lehajtotta az italt. Még csak meg sem rázkódott.
Liam nagyot nyelve nézett le a kezében tartott kis pohárra. Utálta a rövidet. Barátai felé fordult.
-Hát-húzta el a száját Mason, majd vállát megvonva a szája elé emelte a poharat.-bulizni jöttünk!
Liam legnagyobb ámulatára, Nolan sem habozott sokáig. Mason, és Corey után ő volt a következő, aki egy húzásra kiitta a whiskey-t. Mondjuk ő öklendezett egy kicsit, de amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan is ment a hányinger. Gyorsan leküzdötte.
-Gyerünk Dunbar!-sürgette Hayden.-Gwenny bent vár, és amíg nem iszod meg, addig nem mehetsz hozzá!
-Akkor nem iszom meg-válaszolta komolyan, kicsalva ezzel Hayden-ből egy gonosz pillantást.
-Akkor a barátaiddal együtt vonulhatsz is haza-állt mellé Alicia, karjait szorosan fonva össze a mellkasa előtt. Liam próbálta komolyan venni, csak éppen Alicia folyamatos inogása, és elkenődött szemfestéke-amitől úgy nézett ki, mint egy panda-elég rendesen megborította ezt a tervet. Nem akarta, hogy a barátai miatta vonuljanak haza, és már amúgy is jó sokan bámulták őket, úgyhogy más választása nem nagyon maradt.
Hallotta Mason örömteli kiáltását, a két lány meg elégedetten pacsizott össze, mielőtt a falhoz húzodtak volna, hogy beljebb engedhessék a fiúkat.
-Csak nyugodtan-vigyorgott Hayden kezével mutatva az utat, teljesen átvéve a házigazda szerepét.
Corey vidáman csapta hátba Liam-et, majd Mason-t és Nolan-t követve elindult befelé. Liam meg még mindig ott állt az esernyőtartó mellett, a lépcső sarkában, és próbálta leküzdeni az égető érzést a torkában. Nem hiába nem ivott soha töményet. Alighogy lenyelte, azonnal vissza is kívánkozott. Az aprócska poharat az ujjai között szorongatva sétált beljebb, ügyesen kerülgetve a diákokat. A zene maximális hangerőn szólt, a torkában érezte a szívét dobogni. A bútorokat a falhoz tolták, hogy még nagyobb tér legyen a táncolóknak. A terasz ajtót kinyították, aminek Liam különösen örült. Fullasztó volt bent a levegő, nehéz, szinte kézzel fogható. Azonnal kiszúrta JJ-t meg Scott-ot a csocsó asztalnál. Hangosan örültek a győzelmüknek, amit az ellenfél savanyú arccal figyelt. Mindkét focista mellett zöld üveges sör, és tekintetükből ítélve már nem is voltak olyan szomjasak. Nem akarta, hogy JJ észrevegye, mert akkor biztosan neki áll magyarázni a nem létező iskolaújságról, ami azonnali lebukást eredményezett volna. Scott is tudta, hogy nincs semmiféle újság, csak JJ nem. Remélhetőleg elfelejtette megemlíteni a tegnap estét. Ahogy Jordan is. Baker-ben talán volt annyi empátia, és kedvesség, hogy nem mesélte el mindenkinek, hogy látta Liam Dunbar-t sírva kirohanni az öltözőből. Senki nem bámulta őt, senki nem súgott össze a háta mögött, és senki nem nevetett rajta. Ezt jó jelnek vette, a torkában lévő csomó sem szorított már annyira. Egyre több ismerős arcot fedezett fel, de a barátai mintha köddé váltak volna. Látta Olivia Baker-t és Layla-t az étkező asztal mellett nevetgélni. Intettek Liam-nek, majd folytatták a beszélgetést. A nappali volt a buli középpontja. Ott még nagyobb hangzavar uralkodott. A helyiség egyik végében állították fel a sörpong asztalt, míg a másikban egy billiárdot. A billiárd körül állt Nolan, és Brett is. Nolan arca szokásosan lángolt, miközben az Isaac-cel beszélgető Brett-et bámulta. Megtalálta Mason-t is, de Corey nem volt vele. Legnagyobb pechére sikeres szemkontaktust létesített Gwen-nel. A lány éppen Tracy-vel táncolt. Amint meglátta Liam-et, vad integetésbe kezdett. A hétköznapi életben Gwen nem volt ilyen bátor. Általában úgy viselkedett, mint Nolan Brett közelében, rá sem mert nézni Liam-re. Csak annyi különbséggel, hogy Nolan soha nem próbálta felhívni Brett figyelmét vinnyogó nevetéssel, kínos hajcsavargatással, kellemetlen végtag dobálással, úgy, ahogy azt Gwen tette. Totálisan bolondnak tartotta. Azonnal leszegte a fejét, és elfordult a másik irányba. A falra szerelt nagyképernyős tévén éppen valami meccs ment, de senki sem nézte. A hatalmas, U-alakú kanapén ülőket nagyon nem érdekelte a meccs. Leginkább egymással voltak elfoglalva, mintha a kanapé valamiféle "csók-sarokként" üzemelne. Igen, Liam vágyott arra, hogy nyilvánosan csókolózzon azzal, akit szeret, felvállalva önmagát-nem mintha nem tudnák róla, hogy biszexuális-és a kapcsolát. De nem totál piásan egy kanapén, valami tök ismeretlen alakkal. Mert azok, akik ott ültek ezt csinálták, köztük Hayden is. A lánynak fogalma sem lehetett róla, hogy éppen milyen szőke srác dugja le a nyelvét a torkán. Túl részeg volt ahhoz, hogy tudja.
-Bocs, haver!-paskolta meg bocsánatkérően a vállát egy médiszakos srác, miután hátulról durván meglökte.
-Semmi baj-motyogta Liam, de azt már a srác egyáltalán nem hallotta. Puffogva igazította meg zöld ingjének gallérját, majd a könyökéig feltűrte az anyagot. Piszok meleg volt odabent. Amúgy is nehezen kapott levegőt, de amikor felnézett, és meglátta Theo-t, azt hitte abban a pillanatban megfullad. Gondolta, hogy Theo ott lesz. Miért hagyná ki pont ezt a bulit? Soha nem hagyott ki egyet sem. Csak azt nem gondolta, hogy lesz vele valaki. Egy ismeretlen, csodaszép lány. Fényes, szőkére melírozott barna hajával, vakító fehér mosolyával, és különleges arcvonásaival úgy nézett ki, mint aki most lépett le egy magazin címlapjáról. Legszebb kiegészítője mégis az a fiú volt, akinek látványára Liam szíve fájdalmasan szorult össze. Theo nem vette észre őt. Mégcsak fel sem nézett, a lány teljesen elvarázsolta. A kanapé legtávolabbi sarkában ültek, és hátra vetett fejjel, hangosan nevettek. A lány keze Theo mellkasán, Theo keze pedig a lány combján pihent. A szemei csillogtak, miközben beszélt, teljesen megfeledkezve a külvilágról, mintha más rajtuk kívül nem is létezne. Liam összeszorítva állkapcsát nagyot nyelt. A kezében lévő műanyag pohár teljesen megsemmisülve hullott a padlóra. Nem bírt tovább ott állni. Sarkon fordult, és az embereket kerülgetve megindult a konyha felé remélve, hogy ott talál magának valamit, amivel átvészelheti az éjszakát. Lenyűgőzve bólintott a hosszú konyhapulton sorakozó italmennyiség láttán. Alicia tényleg nem szórakozott, és nem sajnálta szórni a szülei pénzét.
-Mit kérsz Liam?-Danny, aki állandóan-évszaktól függetlenül-trikót meg baseball sapkát viselt, a hűtő ajtót támasztva kiáltott oda neki.
-Van sör?-lépett a pult elé.
Danny válaszul kikapott egy hatos pakk Corona-t a hidegről. Éppen azon ügyködött, hogy kivegyen egy darabot a csomagból, amikor Liam megkerülve a konyhaszigetet mellé lépett, és egyszerűen magához vette pakkot.
-Kösz-kacsintott rá, azzal otthagyta a fiút, majd észrevétlenül a hátsó kertbe nyíló, kétszárnyú ajtóhoz iszkolt. Rajta kívül senki sem volt odakint. Puha léptekkel sétált keresztül a füvön, a zenét már csak tompán hallotta a háta mögül, ahogyan távolódott a háztól. Megkerülte a kéken ragyogó medencét, aztán egyszer csak levetette magát a barna rattan ülő egyikére. Lábait felhúzta a mellkasáig, a pakkot letette maga mellé miután sikeresen kivett belőle egyet. És, miközben a széltől lustán hullámzó vizet bámulta, csendesen iszogatni kezdte a sörét. Fél füllel a házból kiszűrödő zajokat hallgatta, majd lehunyta a szemét. Próbált nem agyalni. Próbált nem létezni. Próbálta átteleportálni magát egy olyan világba, ahol ő és Theo nem ismerték egymást. Úgy olyan egyszerű lett volna minden. Akkor legalább nem érzett volna állandó féltékenységet, és vágyakozást. Ez a kettő piszkosul veszélyes elegyet alkotott. Legalább a barátai jól érezték magukat-gondolta, miközben lepattintotta a második üvegről is a kis fémkupakot. Aztán a harmadikról, majd a negyedikről is. Nem sokkal később azt vette észre, hogy már csak két bontatlan üveg hever mellette a kipárnázott ülőn.
-Hú, micsoda party-arc vagy-az ismeretlen lány hangra ijedten kapta fel a fejét.
-Huh?
A lány megforgatta a szemeit, majd az egyik székre mutatott.
-Leülhetek?
-Felőlem-vonta meg a vállát Liam, nagyot kortyolva a söréből. Az üveg mögül összehúzott szemöldökkel nézett végig a lányon, aki nem zavartatta magát foglalt helyet Liam-mel szemben. Sötétbarna haja két aranyos kontyban billegett a feje tetején, középen elválasztott frufruja a szemébe lógva adott tökéletes keretet szív alakú arcának. Barna szemeit kiemelte füstös szemhéjfestéke, ajkain halvány szájfény díszelgett. Kötött kék ujjatlan ruhát viselt, meg fekete lakk magassarkú, de így is alacsonyabb volt, mint Liam. Ölébe húzta a vállán lógó táskáját, amiből kivett egy szál cigarettát és egy pink öngyújtót. Volt benne valami ártatlan varázs, mégis dögös, vagány csalafintaság. Oldalra fordulva fújta ki a füstöt, Liam akkor vette észre a karján lévő mandalát.
-Szívsz?-kérdezte tőle a lány, felé nyújtva az égő cigit.
-Mi ez?-Liam gyanakodva nézett fel rá.
-Nyugi, sima.
-Vagyis?-értetlenkedett tovább.
-Fű-vágta rá a lány, aztán Liam arckifejezését látva fejét csóválva elnevette magát.-Vicceltem. Sima cigi..Látod?-bizonyítékul kiemelte a cigaretta dobozát a táskájából, és ledobta a közöttük lévő kis asztalkára. Az összes szál ugyanúgy nézett ki, semmi gyanúsat nem látott rajtuk, úgyhogy Liam fel is bátorodva kihúzott egyet a dobozból, majd elkérve az öngyújtót ő is rágyújtott. Lehunyt szemekkel fújta ki a füstöt, miközben lustán hátra dőlt a székében.
Élvezte, ahogyan a nikotin átjárás a tüdejét. Az alkohol letompította mégis érezte, hogy kellemesen pezseg a vére.
-Te vagy Jaymee, nem? Abban a kávézóban dolgozol..mi is a neve? Re-Ro-
-Rhode. Apám kávézója, anyám után nevezte el..de, nem gondoltam volna, hogy ilyen nehéz kiejteni-ciccegett szórakozottan.
-Nem is, de négy ilyen szar után a nevemet sem bírnám leírni-fintorodott el, ujjaival megpöckölve az üveg oldalát.
Jaymee fejét oldalra biccentve nézett rá.
-Miért vagy egyedül idekint? Nem tetszik a buli?
Csillagtalan égbolt felé fújta a füstöt. Nem volt hideg, kellemesen borzongott a bőre a kora tavaszt ígérő, esti szellőtől.
-Valami olyasmi-válaszolta lustán vigyorogva a lányra.-Nincs nagy kedvem bulizni.
-Akkor mihez lenne kedved, Liam?
Liam csodálkozva pislogott a lányra.
-Honnan tudod a nevemet? Találkoztunk már?
Jaymee halkan felnevetett.
-Tavaly diplomáztam, és benne voltam a futócsapatban is. Sokszor találkoztunk a pályán-vonta meg a vállát. Liam homlokon csapta magát.
-Ezért voltál olyan ismerős!-bólógatott.-De, mit keresel itt? Úgy értem már nem jársz egyetemre, dolgozol..
-Igen, és ez nem azt jelenti, hogy nem maradtak a suliból barátaim. Olivia hívott meg, neki valahogy olyan nehezen tud az ember nemet mondani.
-Olivia kissé..Nos, erőszakos-értett egyet Liam.-Akkor ezek szerint neked sincs sok kedved itt lenni-állapította meg a fiú. Lebigyesztett ajkakkal koncentrált, miközben a cigicsikket igyekezett minél gyorsabban beletuszkolni a kiürült sörös üvegbe.
-Nem mondanám. Az elmúlt fél évben csak dolgoztam, úgyhogy ez egy remek lehetőség volt arra, hogy egy kicsit én is lazíthassak-Jaymee homlokát ráncolva kapta fejét a ház irányába, amikor valaki hangosan felsíkított. A sikítást nevetés követte, és még a zenét is feljebb nyomták a hangerőt.-Csak aztán rájövök, hogy az egyetemi bulikból már réges régen kinőttem.
-Gimisek rendezték-vágta oda Liam pimaszul vigyorogva.
-Tökmindegy. Ez akkor sem az én világom, és ezek szerint a tiéd sem-pillantott rá, Liam megvonta a vállát. -Mihez lenne kedved?-ismételte a lány a korábban elhangzott kérdést, amire még nem kapott választ a fiútól.
-Felejteni.
Elterült a barna rattanon. Lábait felhúzta, szemeit behunyta. Szédült, de kellemesen, nem érezte rosszul magát. Csak volt. Csak létezett.
Érezte magán Jaymee tekintetét. Hallotta, ahogy a lány felkel a helyéről, és mellé lép.
-Segíthetek. -mondta, mire Liam szemei hirtelen kipattantak. Jaymee felette állt, őt nézte, ajkain játékos mosoly ült.
Liam felült.
-Bocs, de túl piás vagyok. Nem hiszem, hogy feláll-pislogott le az ölére, mire Jaymee hangosan felnevetett.
-Nem akarok veled szexelni, Dunbar-csóválta meg a fejét, jót szórakozva a fiú bamba tekintetén. Elgondolkozva nézett a kivilágított ház irányába.-Odabent van valaki, aki miatt szomorú vagy, igaz?
Liam nem válaszolt.
-Ezt igennek veszem.
-Inkább hagyjuk-morogta a fiú. Újra eszébe jutott Theo meg az a lány. Biztos már egymás szájában kutatnak a kanapén. Nem akart róla beszélni. Jaymee nem kérheti ezt tőle ismeretlenül. Viszont jól esett a lánytól, hogy észrevette azt, amit a barátainak nem sikerült.
-Tudod nekem mihez lenne kedvem?-sóhajtotta a lány, Liam kíváncsian emelte fel a fejét.
-Mihez?
Jaymee kinyújtotta felé a kezét.
-Féltékennyé tenni azt a seggfejet, aki miatt itt lógatod az orrodat. Na, gyere! Ígérem, jó lesz!-Jaymee izgatottan vigyorodott el. Liam habozott. Nem sokáig, mert rájött, hogy nincs mit veszítenie. Ő, és Theo nincsenek együtt, és talán soha nem is lesznek együtt, úgyhogy ő is szórakozhat egy kicsit. Nem?
Szótlanul fogadta el Jaymee kezét.