3.rész

194 9 1
                                    

~Manuel szemszöge~

Zora felment megcsinálni a vendég szobát, addig én gondoltam hogy le zuhanyozzak, meg ilyenek. A fiúk még mindig fifáztak, nekem ehhez nagyon nem volt kedvem. Szóval inkább felmentem az erkélyre hogy elszívjak egy cigit. Mikor kiértem láttam hogy valakivel face timeol. Zora nekem háttal ült, szóval nem láthatott. Miközben szívtam a cigit, néztem a várost és hallgattam ahogyan beszélnek. Egy idő után, csak annyit hallok hogy Zora sír, majd lebassza a telefont.
Egy ideig csak hallgattam, majd megszólaltam

-Én nem is tudom hogy mit mondjak. Egy nagyon erős lány vagy. Mondtam
-Mit keresel itt? Kérdezte és a könnyeit törölgette.
-Csak egy cigire akartam volna kijönni. Amúgy minden rendben? Hallottam ahogy elég durván összevesztetek.
-Háthh.. jah. Azt hiszem hogy én most megyek aludni. Jó éjszakát, legalább te aludj jól.
Mondta,és indult is befele, de én nem hagytam hogy egyedül legyen és végig sírja az egész éjszakát. Elé sétáltam és egy jó szoros ölelésbe vontam. Tudtam hogy ez kell most neki. Éreztem ahogyan a könnycseppjei elárasztják a pólóm, de különösképp nem zavart. Vagy 5 perce ölelkezhettünk, amíg el nem távolodott.
-Köszönöm, ez igazán jól esett. Tényleg köszönöm. Mondta.
-Ugyan semmiség, én is mentem keresztül már hasonlón.
Ha kell valami, akkor csak szólj.
-Van kedved filmezni? Nézhetünk valami nyálasan romantikus filmet. Mondta majd, egy könycsepp gurult végig az arcán.
-Aha csapassuk, csak előtte lemegyek szólok a fiúknak.

Be mentem az erkélyről és indultam is lefele a fiúkhoz.

-Hallod-e Manuel, ti mit ölelgettétek egymást Zorkával? Kérdezte Bruno.
-Nincs jól szegény, és beszélgettünk. Aztán a végén megöleltem.
-Uuuu. Mondták szinkronba a fiúk.
-Amúgy ti hova készültök? Kérdeztem
-Teso ez komoly? 1 ora es indulunk le szegedre, nem hiaba mondtuk hogy aludj itt. Mondta Laci
-Bazdmegg, én meg mondtam a Zorának hogy filmezek vele. Gecii
-Akkot szóljál neki, hogy jöjjön. Mondta Bruno.
-Jó
Gyorsan felszaladtam Zora szobájába. Be kopogtam.

~Zora szemszöge~

Éppen az ágyon fekve gonolkodtam hogy mit ronthattam el ennyire. Amikor egyszer csak kopogtak.

-Nyitva, gyere. Szólaltam meg
-Szia, szóval az van hogy ma koncert van és teljesen kiment a fejemből. Így ma nem tudok filmezni, de helyette gyere el velünk Szegedre, útközben is tudunk filmezni. Ajánlotta fel Manu.
-oh oké, nem gond. Szerintem én kihagyom, nem akarok zavarni úgyis fáradt vagyok. Mondtam egy kicsit csalódottan.
-Dehogy fogsz, ezt most felejtsd el. Hozol egy nagy pulcsit, vagy adok én neked. Meg hozol egy párnát és kész. Mondta kérlelően.
- jó nyertél, elmegyek veletek. Feleltem.
- ezazzz!!! Akkor készülödj és megyünk. Örvendezett.
-Ne hidd azt hogy kicsípem magam. Így jövök, azt ennyi. Érdekli a faszomat hogy hogyan nézek ki.
-Ez a beszéd, megvárlak kint.
Miútan átöltöztem egy vászon táskába raktam ajakbalzsamot a tárcamat, töltőt és a fülesemet. Ki indultam az ajtón.

Elindultunk lefelé az emeletről. Miútán leértünk a bátyám karomnál fogva ragadott és húzott egészen a konyháig. Nagyom nem volt kedvem ehhez az egészhez. De mivel a bátyám ennyivel tartozom neki.

-Mivan veled hugi? Ne merd azt mondani hogy jól vagy. Manu mondta hogy eléggé szarul vagy. Mi bánt?? Kérdezte aggódva.
- igaza volt a brunonak. Hinnem kellett volna neki az elejétől fogva. Csak ennyit bírtam ki sírás nélkül, a térdeim remegni kezdtek. Azt éreztem mintha nem kapnék levegőt. Le kellett hogy üljek a földre, nem bíttam. Átvette az uralmat a pánik. Laci letérdelt mellém, próbált nyugtatni, de nem sikerült. Aztán hirtelen felpattant és rohant a többiekhez.

Csak tőled vagyok én rendben. Manuel ff.Where stories live. Discover now