12.rész

128 10 1
                                    

~Zora szemszöge~

Nem kaptam levegőt, lent voltam a földön. Szorított a mellkasom.

-Zorka, légyszíves válaszoljj. Ordított a telefonba
-Itth vagyok, nyugi. Feleltem
-MANUEL, MANUEL,MANUEL. ordított manuelnek a telefonon keresztül
-Zorka, miért ordít laci? Úristen, mi történt? Jött beljebb a konyhába. Amint meglátott leguggolt hozzám.
-Bence. Ennyit tudtam mondani. Elvette a telefonomat, Laci elmondta neki, hogy mi a helyzet. Közbe folyamatosan próbált nyugtatni. De nem sikerült.
-Zorka, van még abból a gyógyszerből, amit adtam neked? Kérdezte
-Aha, a gatyám zsebébe. Feleltem. Felállt berohant a fürdőbe, és ki vette a gatyámból a gyógyszert, majd oda adta és bevettem.
-Manuel milyen gyógyszert adtál a húgomnak? Kérdezte Laci
-Ne aggódj, ez a pánikroham elleni gyógyszer. Akkor kell ezt beszedni, ha valakinek nagyon erős a pánik rohama. Mondta Manuel
-Zorka, még mindig ennyire erős a rohamod? De köszönöm  haver, hogy segítettél a húgomnak.
-Ugyan, semmiség. Rám bármikor számíthat. Ami meg a rohamját illeti, az teljesen normális hogy még erősebb neki, idővel változni fog. Nagyon jól esett amit mondott, rá bármikor számíthatok.
-Szerintem én megyek nem zavarlak titeket. Zorka, ha bármi van azonnal hívj engem vagy brúnót oke?
-Oké. Feleltem
- sziasztok
-Szia. Feleltük egyszerre

-Zorka tényleg ha bármi baj van, rám mindig számíthatsz rendben?
Én itt leszek neked ha segítség kell bármiben is. Annyira jól estek a szavai
-Köszönöm szépen, ez nagyon jól esett. Öleltem meg jó szorosan.
-Viszont megnézhetem hogy mit írt neked? Kérdezte
-Aha. Adtam oda neki a telefont
-A kurvá száját megbaszom annak a fasztarisznyának. Hogy a faszomba mondthatott ilyet neked? Az meg mégjobb hogy a mellettünk lévő szobában van. Legalább szét tudom  verni a fejét. Mondta idegesen.
-Ne, hagyd nem ér annyit ez az egész. Mondtam
-Hát jó te tudod, de ha bármi is történik legalább most megismer közelebbről. Mondta
-Amúgy kész a kaja, paradicsomos tésztát csináltam. Remélem szereted. Mondtam
-Aa de jó, imádom a paradicsomos tésztát. Gyere enni te is.
-Én most nem eszek köszi, nem vagyok éhes.
-De gyere enni, legalább egy kicsit kérlek. Kérlelte
-Nem, tényleg nem vagyok éhes. Feleltem.
-Jó, akkor később eszel velem. Mondta
-Elmegyek fürdeni amíg eszel.
-oké. Ennyi volt a válasza. Mentem is át a hálóba, ahonnan kivettem egy pólót és egy gatyát, majd mentem is a fürdőbe. Amikor végeztem, bementem a konyhába ahol Manuel még evett.
-Már végeztél is? Kérdezte
-aha, de te még mindig azt az adagot eszed? Kéreztem
-Nem, ez már vagy a negyedik,  nagyon finom lett. Csinálhatsz ilyet ebédre  holnap is. Mondta
-Jézusom, én egyett is alig tudok megenni. De örülök hogy ízlik. Szerintem én is eszek egy keveset. Mondtam

-Amúgy holnap elmehetnénk egy bazár féleségbe, ahol lehet ékszereket meg ilyen kis apróságokat venni. Mondta mikor már az ágyban feküdtünk.
-Jól hangzik, legalább nem a parton leszünk. Mondtam
-Amúgy tök fura nekem ez az egész. Tegnap a vonatállomáson még nem is gondoltam volna hogy itt fogunk kikötni. Nevetett
-Hát én sem, de szerintem ezek a spontán nyaralások a legjobbak. Nevettem
-Szerintem is. Felelte
-Amúgy Laci mondta hogy elmehetnénk nyaralni a nyár vége fele, amikor mindenkinek jó. Mondtam
-Az jó lenne. Mondta
-Szerintem én most alszok, nagyon fáradt vagyok. Szóval jó éjszakát. Ásítottam
-Jó éjszakát. Felelte




Elfelejtettem múltkor kitenni azt a részt szóval bocsánat. De most itt van. Akinek tetszett ez a rész az voteoljon. Mindenkinek szép hétvégét

Csak tőled vagyok én rendben. Manuel ff.Where stories live. Discover now