Én Kicsi Novellám

King and The Boss

Február eleje van, itt Thai földön mégis száz ágra süt a nap, és meleg van. Egyáltalán nem meglepő, mióta az eszemet tudom, csak tévében láttam havat. Itt még karácsonykor is van harminc fok, csak abból lehet tudni, hogy nem rég volt szilveszter, hogy néhol még fent vannak az ünnepi díszek.

A napokban kaptam a barátomtól Can-től egy meghívót, ami egy jelmezes bálra szolt. Tetszett az ötlet, mert szeretek bulizni, és vicces lesz mindenféle jelmezekbe bújt emberekkel találkozni.

Én nem voltam túl kreatív, királynak fogok beöltözni, ha már a nevem is ezt jelenti.
– Ennyi erővel én meg öltözhetnék gyümölcsös tálnak. – Szórakozott rajtam Can.
– Azért megnéznélek. – Nevettem ki. – Egyébként, kinél lesz tartva a buli?
– A suli nagymenőjénél Boss-nál. Most legalább lesz esélyed ráhajtani, úgyse fogja tudni, hogy ki lesz az álarc mögött. – Bökött meg könyökével.

Elérkezett az este. Felöltöttem magamra hacukámat, ami egy fehér, bő karú ingből, egy fekete nadrágból, az ikonikus piros palástból, minek széle fehér szőrmés, és persze a koronából állt. Felhelyeztem arcomra a díszes maszkot, ami csak a szememet takarta, hogy azért a szám elérhető legyen.

Össze futottam Can-el útközben, és jót mulattam kinézetén, mert valami Zorrónak, vagy minek öltözött. Igen viccesen festett rajta a pöndörített végű bajúsz.

Hamarosan meg is érkeztünk a házhoz, ami már Villa is lehetett volna a méretei és eleganciája miatt.
Nem állt senki az ajtóban, ami ráadásul nyitva is volt, ezért nem zavartattuk magunkat, kérdés nélkül bementünk. A ház már tele volt emberekkel, változatos jelmezekkel. A legunalmasabb nővérkétől egészen a részletesebbig volt minden féle.

– Can, amúgy te tudod minek öltözött Boss? – Kiabáltam túl a hangos zenét.
– Azt hiszem ugyan olyan "kreatív" volt, mint te. – Válaszolta.
– Köszi, megyek hozok egy italt.

Megindultam a nappali felé, mert a távolból úgy tűnt, hogy ott találok egy asztalt teli minden féle alkohollal.
Megfogtam egy papír poharat - mivel már csak ilyen szétfoszlós hülyeség van a műanyag helyett - és töltöttem magamnak valami jó erősnek tűnő italt.
Kellett ez, hogy bátrabb lehessek, hiszen, ha másról lenne szó, könnyű dolgom lenne, de ez Boss. A srác akiért már azóta odáig vagyok, hogy megláttam első nap az egyetemen. Ráadásul tőle volt a legnehezebb beszereznem a szignóját a gólya avatón.

Gyorsan lehúztam poharam tartalmát, majd még párat utána küldtem, hogy biztosra menjek. Mikor már elkezdtem érezni a hatását, bevetettem magam a táncolók közé, és egy bizonyos öltönyös srácot kerestem szememmel.
Beletellett jó pár percre mire megpillantottam a falnak támaszkodva, ahogy egy pohárból kortyolgatott. Fekete haja tűpontosan beállítva, hatalmas mellkasán csak úgy feszült a fehér ing, mit a zakója alá vett fel. A maszk, amit hordott, csak úgy csillogott a kevéske fényben, mint a csillagos ég. Azt hiszem még sosem láttam nála férfiasabb embert.

Mint egy ragadozó, úgy közeledtem felé, bár, ha sikerül becserkésznem, akkor úgyis ő fog felfalni engem.
Magamban jót nevettem a hasonlatomon.

– Van kedved táncolni? – Álltam meg előtte olyan közel, amennyire az lehetséges, még fizikai érintkezés nélkül.
– Kösz, kihagyom. – Duruzsolta mély hangon, mitől felforrt a vérem.
– Na, gyere. Jó lesz.

Nem vártam választ, megfogtam a csuklóját és elkezdtem húzni a táncparkett felé. Megálltam, majd még mindig háttal neki, a kezeit a csípőmre helyeztem és elő vettem a legérzékibb táncomat, amire képes vagyok. Fenekemmel dörgölőztem neki, nem vette el kacsóit rólam, sőt, mintha valamit éreznék a lentebbi tájakon. Hirtelen maga felé fordított és a maszkomért nyúlt, hogy levegye, amit még időben megakadályoztam.

– Áruld el ki vagy. – Szólt határozottan, de én játékosan megráztam a fejem. – Ha teljesítem egy kívánságodat, megmondod?

Szemei kíváncsiságtól kezdtek csillogni, azt hiszem már ő sem lehet józan, hisz sosem láttam még ezt az őrjítő félmosolyt az arcán. Közelebb hajoltam hozzá, hogy ne kelljen kiabálnom.

– Bármit kérhetek? – Bólintott.
– Gyere, menjünk egy csendesebb helyre.

Felvezetett az emeletre, ahonnét vagy hat szoba is nyílt, ha nem több, és bevitt az egyikbe. Levágtam magam az ágyra és elterültem rajta. Már kifárasztott az ami ott lent megy, jól esett az enyhébb hangzavar.

– Mond mit kérsz. – Ült le mellém és kíváncsian kezdett el fürkészni.
Megfogtam a nyakkendőjét, és kicsit fentebb támaszkodtam, ezzel egy időben őt is közelebb húztam magamhoz.
– Csak egy csókot, Boss. – Suttogtam a szavakat.
– Ez nem ér, te tudod, hogy én ki vagyok, de én nem, hogy te ki vagy. – Hangja sértődöttnek hangzott, arcáról mégis valami teljesen mást olvastam le.
– Megteszed?

Válasz helyett viszont ölébe ültetett, majd arcomra simított. Szemeimmel folyamatosan övéit és ajkát fikszíroztam felváltva, és akaratlanul számba haraptam.
– Ezt ne csináld! – Szólt rám újfent.
– Miért? – Kérdésem végén újra megtettem.
Morgott egyet és olyan hirtelen mart ajkamra, hogy még a levegő is bennem rekedt. Követelőzőn kezdett csókolni, mit én nehezen, de viszonoztam is. Mikor viszont megéreztem alkoholtól keserű nyelvét az enyémen, végig futott a jól eső érzés a gerincem mentén.

Csak úgy faltuk az élvezeteket, és észre se vettem, de elkezdtem ringatózni ölén, aminek meg is lett az eredménye. Izzadtam és már a nadrágom is elég szűkössé vált már kemény tagomtól.
– Áruld el a nevedet. – Suttogta nyakamba, mit el is kezdett erősen szívni és harapdálni.
– Kingh – nyögtem mámortól eltorzult hangon.
– Hm, King. Meleg van itt, mi lenne, ha levennénk ezeket? – Kérdezte, de választ nem hiszem, hogy várt tőlem, mert azonnal megszabadított felsőmtől, és maszkomtól, bár a köpenyt meghagyta.
– Ne olyan hevesen – kezdtem kibújtatni szexi öltönyéből – ma este én vagyok a "király" szóval követned kéne a parancsomat.
– Azt hiszed a "főnököd" felett van hatalmad? – Mosolygott rám vágytól túlfűtve, majd az ágyra döntött, és felém tornyosult. – Most az lesz, amit Boss mond. – Azzal újra lecsapott ajkaimra, míg keze már lentebb kutakodott a nadrágom tájékán. Magamban jót mulattam a dominanciáját, hisz tudtam jól, hogy, ha eljutunk idáig, akkor úgyis azért fogok könyörögni, hogy végre magamban érezhessem.