Hirtelen szerelem

Nevetséges egy nap

Másnap reggel Eun Ae legnagyobb meglepetésére már reggel 06:30-kor fenn volt és készülődött pedig Hwannal csak 08:00-ra beszélték a találkozót a buszhoz.
Aznap volt December 1. mégis olyan érzése volt kint az embernek ,h van vagy 15 fok oda kint.
Úgy döntött ,hogy egy bő szabású nadrágot és egy bő pulcsit vesz fel így is úgy is össze-vissza fog rohangálni , nem fog neki hiányozni ,hogy a sok stressz mellé még a nadrágja is rátapadjon az izzadságtól .
08:00 előtt 10 perccel már a buszmegállóban volt és alig várta ,hogy megpillantsa a fiút.
Időérzékét teljesen elvesztve lepődött meg ,hogy már is megérkezett a busz.
Gepárdokat megszégyenítő gyorsasággal ugrott fel a járműre . Miután a sofőr elfogadta a bérletét lehetőséget kapott arra ,hogy szétnézzen a buszon a fiú után kutatva ha már a buszmegállóban nem találkoztak. Meglepettségére és némi csalódottsága ellenére sem sikerült megtalálnia Hwant... -Lehet ,h el se jön? Vagy csak talán dolga akadt.- gondolta és egy vállrándítással ott hagyta a gondolatot az agya legtávolabbi zugában.
Nem ugyan így Hwan részéről! A fiú észre vette , egy kis eltéréssel a történetben... a busz már elindult és a fiú az utolsó pillanatban csúszott le a felszállásról! Hirtelen eszébe jutott ,hogy a következő megálló nincsen messze maximum 15 perc séta és ha fut lessz az jóval kevesebb is. Igaz , Hwan távolabb lakik Eun Ae-től , neki tegnap este még kellett 2 megállót mennie de reggel jött egy kisebb kitérő ezért abban a megállóban is pont lekéste a buszt!
Most viszont csak rohant rohant és rohant ,hogy most ez máshogy alakuljon.
Hwanról érdemes elárulni azt a tényt ,hogy lehet ,h nem volt mindenből szín ötös általánosban és gimiben de a sport... a sport az mindig is az ő ,,szak" területe volt a tantárgyak közül. Futásból is mindig az első helyen állt , így hát nem meglepő ,hogy a 15 perces távot sikerült 8 perc alatt megtennie. A busszal egyszerre ért be a megállóba annyi különbségben ,hogy az ő pólója úszott az izzadságban. Nem habozott , lendületből felugrott az első ajtón keresztül!
-Jegy?- kérdezte unottan a buszvezető mint aki már nagyon unja a munkáját amiben rejlett némi igazság is.
-Bérlet- jegyezte meg Hwan és átnyújtotta a sofőrnek aki egy gyors pillantás után vissza is adta neki. Ekkor meglátta Eun Ae-t aki kifele nézett az ablakon egy unott grimasszal az arcán.
Amint megérezte ,hogy valaki figyeli megfordult és rögtön le is esett az álla. Hwannak a haja a homlokára tapadt az izzadságtól , pólója annyira vizes volt ,hogy már szinte egy volt a testével , mellkasa még gyorsan emelkedett és süllyedt a rohanástól. -Még ma leül és indulhatunk vagy inkább állni fog és elvágódik?- kérdezte a sofőr mogorván a fiút. - Elnézést megyek!- jelentette ki majd határozott léptekkel elindul a még mindig őt bámuló lány felé aki még mindig leesett állal figyelte minden mozdulatát.
-Szia!- köszönt neki Hwan majd leült mellé.
-Szia..- köszönt vissza kicsi érdeklődéssel a hangjában Eun Ae akinek sikerült mostanra becsuknia a száját. -Hogy hogy most szálltál fel és nem az ezelőtti buszmegállóban? Vagy az az előttiben?- kérte számon a fiút . - Közbe jött 2 személy akikről fogalmam sem volt ,hogy meglátogatnak méghozzá ,hogy ma?!- felelte de csak egy levegő erejéig állt meg aztán folytatta.
- Apám és anyám reggel 07:00-kor megjelentek az ajtóban és hoztak magukkal 2 bőröndöt is azaz ha tippelni mertem volna akkor azt tippeltem volna ,hogy 2 hétre jöttek.- mesélte és a 2 hetet nagyon jól hallhatóan kiemelte. - És mennyi időre tisztelnek meg a jelenlétükkel?- volt most a sor Eun Ae-n ,hogy megszólaljon - tippelj , nyertem volna ezzel a szerencsével az 5-ös lottón...- mondta unottan a fiú. - Azt ne mondd ,hogy 2 hétre!- Nevette el magát a lány és neki dőlve az ablaküvegnek röhögött. - Hát szerintem meg nem olyan vicces!- Duzzogott Hwan de megengedett magának egy széles mosolyt közben.- Most nincs hol aludjak max a kanapén...-morogta de leginkább csak magának.
Amikor Eun Ae abba hagyta végre a röhögést feltette a kérdést - És miért nem szóltak neked ,hogy jönnek?- és közben próbálta felvenni a fiúval a szemkontaktust amihez nem kellett sokáig keresgélnie a fiú tekintetét. - Mert ,hogy meglepetés.- Forgatta meg barna szemeit majd hozzá tette. - Meg amúgy is , minek szóltak volna ha tudják ,hogy a fiúk otthon van és ,,semmi dolga sincs" mondta s közben mutatta a nyuszi füleket az ujjaival. - Érdekes... az én szüleimet legutoljára kb 3 hete láttam??- mondta Eun Ae
-Kérdezed vagy mondod?- nevetett Hwan és a fejét hátra döntötte amivel engedte látni az ereit amik a mozdulat hatására kidudorodtak.
-Megérkeztünk!- mondta Eun Ae és felállt. Ám a sors máshogy akarta és amikor lépett egyet a busz belement egy gödörbe és Eun Ae-nek nem volt más választás mint sem vissza ülnie csak hogy nem a székre ült vissza hanem Hwan térdére ami mind kettejüket meglepte. Amíg azzal voltak elfoglalva ,hogy egymással egy kínos beszélgetést folytatnak addig észre sem vették ,hogy Eun Ae hátizsákjából kiesett a jegyzetfüzete. -Bo-bocsi nem akartam!!- dadogta a lány amíg újra fel nem kelt és kapaszkodott meg az egyik rúdban. - Semmi gond , tényleg!- válaszolta Hwan de lehetett rajta látni még akkor is ha nem nagyon de elpirult. - Akkor én megyek is , délkörül beugrom hozzátok ebédért!- sietett ki a buszajtón Eun Ae majd már szinte futott! -Ez vicces..- gondolkozott el Hwan ugyan is ő közben észre vette a kiesett jegyzet füzetet és felvette.
- Majd vissza adom neki ha jön az ebédjéért- gondolta magában és eltette a táskája első zsebébe.

*13:00*
-Rendben emberek ebédszünet!!- Hallatszott az ordítás a rendezői sátor felöl. Hirtelen mindenki ott rogyott le ahol volt , lehetett az beton , fű , szőnyeg vagy akár egy szivacs. - Wow , ennyire sem hajtottak még.- lihegte Mi Cha és ahogyan számolta aznap már a 10. üveg vizét bontotta meg. - Nekem mondod?!- Kérdezett vissza egy fájdalmas pillantással Eun Ae. -Hihetetlen ,hogy mennyi mindent cipeltem ma és mennyiszer kellett futnom! Azt hiszem ,hogy gimiben nem futottam ennyit egy edzésen sem!!!- panaszkodott tovább. - Nálam pedig egyfolytában lejött Joon-Woo sminkje és valamiért mindig akkor amikor eltűnt 2 pillanatra!-sóhajtotta Mi Cha. - Na mindegy , én éhes vagyok nem tudom ,hogy te hogy vagy vele , de én elmegyek enni!- jelentette ki Eun Ae majd mint valami 70-es éveiben járó öregasszony feltápászkodott.
-Jössz vagy maradsz?- kérdezte legjobb barátnőjét. - Nem akarsz nekem hozni valamit?-
Nézett kérlelően legjobb barátnőjére Mi Cha.
-Haaa! Jól van , de csak ,hogy tudd csak is azért mert a legjobb barátnőm vagy!!- jegyezte meg fenyegetően Eun Ae de közben széles mosolyra húzódott a szája. - KÖSZÖNÖM!!- Ujjongott barátnője. - Veszek neked estére alkoholt!- jegyezte meg Mi Cha amire Eun Ae-nak nevetnie kellett. - Ne , ne vegyél majd csak akkor ha letudtuk ennek az epizódját , teháát... - számolta az ujjain Eun Ae.- 1 hét múlva pontosabban jövő hét péntek.- jelentette ki majd látván barátnője értetlen arcát pontosított. - Tudod , hétvégenként mindenki pihen!- Emlékeztette barátnőjét - Jaaa tényleeg!- csapott a fejéhez Mi Cha. - Oké oké meg van !- Legyintett egyet mindentudóan.
-Rendben , most ,hogy ezt megbeszéltük elmegyek kaját venni , van valami kívánságod?- Kérdezte Eun Ae - Nem semmi különöset , azt hozz amit te is eszel. - Legyintett mosolyogva Mi Cha. - Nagyon nem is ennél mást ,mi?- Nevetett barátnőjén Eun Ae majd elsétált. 5 perc se volt az út busszal és ez jelenleg kapón is jött neki kivel nem akarta volna húzni azt a másfél órát amit kaptak a pihenésre.
-Jó napot!- lépett be az étterembe majd amint körülnézett szembe találta magát egy szélesen mosolygó Hwannal.
- Na mi van már azt hittem ,hogy el sem jössz a reggeli késésem miatt!- Kacsintott egyet a fiú miután oda futott hozzá. - Ugyan már mindenkivel megesik!- Nevetett Eun Ae majd vissza kacsintott amin mind a ketten jó ízűen nevetett. -Igaz igaz de akkor is nagyon rosszul érzem magam miatta....- mondta drámaian a srác olyan hangsúllyal mintha most forgattak volna meg egy kést a testében és az utolsó szavait lehelné. - Na mindegy , szeretnék elvitelre vinni 2 csomag Bibimbappot.- Adta le rendelését a ,,komoly" arccal előtte álló pincérnek.
-Rendben hölgyem azonnal viszem ki önnek ,hogy kegyednek ne ebben a kaja szagban kelljen állnia - Hadarta szórakozottan a srác majd szó szerint kitolta Eun Ae-t az ajtón.
Kb 10 perc múlva már jött ki az ajtón 2 csomag Bibimbappal a kezében és egy notesznak tűnő füzettel a 2 ujja között. - A-az az én füzetem??- kérdezte meg félénken Hwant aki egy bólintással jelezte neki ,hogy igen ez az öve. - De még is hogyan??- értetlenkedett tovább Eun Ae. - Nem is emlékszem ,hogy kivettem volna ma bármikor is .- Igen , ez igaz de amikor a busz belehajtott a gödörbe akkor a táskád nem volt rendesen becipzározva és kiesett belőle én oedig meg már csak akkor vettem észre amikor leszálltál és elkezdtél rohanni kislányos zavarodban- húzta egy mindent tudó mosolyra száját Hwan.- Én pedig eltettem neked , tudván ,hogy találkozunk ma még . - mondta a fiú majd átnyújtotta a füzetet. - Ohh... köszönöm vette át a naplót majd a kajákat is Eun Ae. - Akkor én vissza megyek , ma este korábban végzek és ezért lehet ,hogy eljönnék vacsorázni. - Hadarta és közben cipője orrával a földet kapargatta. - Én 19:00-kor végzem és az étterem 22:00-kor zár. - Rendben én ma kivételesen 18:00-kor végzek , jövök majd amilyen gyorsan csak tudok!- köszönt el Eun Ae majd elindult a buszmegálló felé.

Sziasztok! Egy ideje nem tettem ki részt de most elhoztam a 4.-et is! Remélem ,hogy tetszett , ez az első könyvem amit kirakok szóval kérlek írjátok meg a véleményeteket!! Köszi szépen , legyen további szép napotok!!!