Hirtelen szerelem

Váratlan vendégek

Miután este Hwannal elindultunk haza fele megcsörrent a telefonom. Anyum volt , azt kérdezte ,hogy hol vagyok és mit csinálok... na nekem már ez gyanús volt , de gondoltam ,hogy végtére is az anyám szóval miért ne kérdezhetne ilyesmit? Amikor elmagyaráztam neki ,hogy éppen most tartok haza fele gyorsan elköszönt és kinyomott. -Minden rendben? Olyan meglepett arcot vágsz.- Kérdezte Hwan , mire megnyugtattam ,hogy igen csak egy kicsit furcsa volt az előbbi telefon beszélgetésem.
-Megesik az ilyen , gondold el ha átmennének hozzád akkor legalább tudnák ,hogy hol vagy , mit csinálsz és esetleg kivel vagy! Na de az enyémeim?! Le se szarják! Ők akkor is ott állnának az ajtó előtt és csöngetnének órák hosszat ,ha nem lennék otthon!!- Persze láttam rajta ,hogy nagyon szereti a saját szüleit is de azért ez nekem is sok lenne... . Amikor már a megállómhoz közeledtünk Hwan kijelentette ( igen , nem megkérdezte hanem kijelentette ) ,hogy ő bizony most elkísér. Ekkor én még sajnos nem tudtam ,hogy miért akart elkísérni de nem mondtam nemet.
Csak akkor esett le ,hogy mit miért tett amikor megláttam a szüleimet az ajtómban... a szüleim szúrós szemmel néztek rám , a mögöttem lévő barátom pedig magába fojtva az éppen kikészülő röhögését , rázkódott mögöttem! - Park Eun Ae , ide fáradnál ,hogy megöleld a szüleidet , vagy már fel sem ismersz minket??- Kérdezte csipkelődve , de láttam ,hogy szája széle enyhén felfele kunkorodik. Anyám sosem volt az az érzelgős fajta , de amióta eljöttem otthonról , mintha csak teljesen kicserélték volna! Apám szerint ez volt a régi énje mielőtt jöttem volna én.
-Ja de de megyek már... . -Ki ez a fiú mögötted?- Érdeklődött apám s nekem most jutott eszembe ,hogy Hwan még mindig itt van , de most már egyáltalán nem rázkódott a röhögéstől.
- Egy barátom. - Válaszoltam röviden apám kérésére. - Hwan Lee - Hajolt meg apámék felé akik értetlenül álltak előttem -Azt hittük ,hogy van barátod..- nyögte ki anyám azt a mondatot amit már vagy találkozásunk pillanata óta várok! - Nem még mindig nem nekem ,hanem Mi Cha-nak van barátja! - szóltam közbe. - Ja tényleg tényleg bocsáss meg.- Erre csak egy alig észrevehető szemforgatással jutalmaztam meg. A kínos csendet Hwan szakította meg : - Akkor azt hiszem én megyek is , nem akarok zavarni.- hajolt meg a szüleim előtt majd már ment volna amikor eszembe jutott ,hogy gyorsan kellene valamilyen ürügy ,hogy anyámék véletlenül se aludjanak ma nálam... és ekkor pattant ki a fejemből a remek ötlet ! - Á-á! Nem mész te sehova , nem emlékszel?! Úgy volt ,hogy ma nálam alszol és beszélgetünk meg filmezünk egész este!- vágtam ki a nemlétező hisztit és egy kérlelő pillantással néztem a fiú felé aki az elején tudatlanul majd rá néhány másod percre rá már felfogta ,hogy miről is van szó. - Jaa tényleg!! De figyelj ha a szüleid itt vannak akkor nem aludhatok most itt , biztos kell nekik is a hely ! - Próbált udvarias lenni , ám ekkor megszólalt anyám egy egyáltalán nem várt válasszal : - Ja , mi nem Eun Ae lakásába jöttünk! Mi vettük meg a felette lévő lakást. - Közölte velünk valamennyi örömmel a hangjában. - Nyugodtan maradj , mi majd elleszünk fent- Kacsintott rám anyám és azzal a lendülettel bevonszolta apámat magával a lépcső házba.

Sziasztok! Végre eltudtam hozni az 5. részt is aminek a megírására mindig el akartam magamat szánni ám volt ,hogy a lustaság , és volt ,hogy a sok tanulni való miatt nem tudtam megírni... tudom ez a rész most rövid lett ( számomra már túlságosan is ) ezért azon gondolkozom ,hogy a hétvégén kiteszem a folytatását!😊
Legyen nagyon szép hétvégétek , és boldog tavasz első napját ( ami nálunk esősen telt el🙈🙈 ).