Hirtelen szerelem

Hwan POV

Amikor este elindultunk a busszal , hirtelen megcsörrent Eun Ae telefonja. Amikor felvette , állkapcsa rögtön megfeszült és a tekintete is elsötétült... Kb 5 percig beszélgethettek az illetővel . Mikor az illető a vonal túlsó feléről rácsapta a telefont meglepett arcot vágott , nem tudtam eldönteni ,hogy megkérdezzem-e vagy sem de hát az embereknél szinte mindig a kíváncsiság nyer , szóval félve ám de feltettem a kérdést : - Minden rendben? Olyan meglepett arcot vágsz...- Vonásai gyorsan rendeződtek és próbált megnyugtatni ,hogy igen vele minden rendben , csak egy kicsit furcsa volt az előbbi telefon beszélgetése , amit az elmondottak alapján az anyjával folytatott . - Megesik az ilyen , gondold el , ha átmennének hozzád akkor legalább tudnák ,hogy hol vagy , mit csinálsz és esetleg kivel vagy ! Na de az enyémeim ?! Le se szarják ! Ők akkor is ott állnának az ajtó előtt és csöngetnének órák hosszat ha nem lennék otthon!! - Panaszkodtak neki ami ahogyan elnézem bevált nála és egy kicsit mintha el is gondolkozott volna rajta. Nem sokára le kellene szállnia de van egy olyan érzésem ,hogy nem egyedül lesz a háza előtt ha megérkezik... Felajánlottam neki ,hogy elkísérem ( bár szerintem az egész mondat inkább egy kijelentésnek hangzott mint sem egy felajánlásnak , de ezek csak részlet kérdései ) .
Sejtésem rövid időn belül be is következett ugyan is egy már idősebb házas párral találtuk szembe magunkat akik szigorúan néztek Eun Ae-re majd amikor megláttak inkább már vegyes érzelmek ültek ki az arcukra... a hölgy elmosolyodott ám a férfi kicsit idegesen még is megkönnyebbülten nézett rajtam végig ( kicsit sem volt zavaró ááhh....) . Próbáltam nem feltűnően nevetni ami valami csoda folytán sikerült is.
-Park Eun Ae , ide fáradnál ,hogy megöleld a szüleidet vagy már fel sem ismersz minket??-
Kérdezte Eun-t a hölgy aki nem más lehetett ezek szerint mint az anyja. - Ja de de megyek már...
-Mondta motyogva ám nekem is idáig tartott a virágos jó kedvem ugyan is az apja ( gondolom )
feltette a következő kérdést: - Ki ez a fiú mögötted? - Fejemet Eun felé fordítottam aki pedig csak ennyit mondott: - Egy barátom-
Ennyit mondott.... Igaz nagyon nem vártam tőle többet mint válasz , még is legbelül valamiért nagyon fájt , de próbáltam magamban elvetni még csak a gondolatát is annak ,h miért fájhat ennyire. Miközben gondolkoztam oda sétáltam a szüleihez és bemutatkoztam. - Hwan Lee - Hajolt meg a szüleinek akik kissé értetlenül néztek felváltva rám meg Eunra. - Azt hittük ,hogy van barátod...- Mondta az anyja amin egy kissé meglepődtem mert akkor Eun az elmúlt napokban mindig velem jött haza fele a buszon és sohasem láttam más fiúk környezetében. A szüleit az összezavarodottságból engem pedig a hosszú elmélkedésemből rántott vissza a valóságba Eun Ae hangja. - Nem még mindig nem nekem van barátom , hanem Mi Cha-nak!!- hangneme a mondat vége fele kissé feljebb csúszott ezért nem tudtam eldönteni ,hogy az idegességtől vagy csak azért mert a mondat végén véletlenül levegőt vett. - Jaa tényleg bocsáss meg- Kapott fejéhez az anyja amit csak egy alig észrevehető szemforgatással nyugtázott , amit ha nem néznék ennyire bele a szemeibe nem is vettem volna észre. A kínos csendet végül én szakítottam meg - Akkor azt hiszem én  megyek is  , nem akarok zavarni!- hajoltam meg előttük  ám amikor megfordultam volna hirtelen egy kéz megragadta a karomat és vissza rántott - Á-á!! Nem mész te sehová , nem emlékszel?! Úgy volt ,hogy ma nálam alszol és beszélgetünk meg filmezünk egész este! - Vágott le egy hisztit aminek az elején nem értettem az okát és azt sem ,hogy honnan szedte ezt a sok sok hülyeséget de amint belenéztem a szemébe 1 könyörgő szempárral találtam szembe magamat. Rögtön értettem ,hogy mi a célzás... - Jaa tényleg!! De figyelj , ha a szüleid itt vannak akkor nem akarok zavarni , biztos nekik is kell a hely! - próbáltam minél udvariasabb lenni , de ekkor megszólalt Eun anyja és szembesített minket a valós itt létük okával : - Ja , mi egyáltalán nem Eun Ae lakásába jöttünk ! A felette lévő lakás pont eladó volt és gondoltuk megvesszük ! - Közölte boldogan.
- Nyugodtan maradj mi majd fent megleszünk! - Azzal berángatta  férjét a lépcső házba.

Megjött a kövi része is , háát én nem vagyok vele annyira elégedett , számomra talán kicsit unalmas lenne ha én olvasnám ( így meg duplán az mivel én írtam🙈🙈 )
Ez volt az első Hwan POV-om de nem célzok annyira sokat csinálni belőle  , de azért remélem valamennyire tetszett !
Kitartást a jövő héthez , nem tudom ,hogy mennyi időre fogok most eltűnni 😅😅