Pokoli kísértés

•ELSŐ RÉSZ•

•Kendra Hell•
- Ugye nem gondolod komolyan, hogy ebbe a ruhába jössz iskolába? - támaszkodik anya az asztalnak, közben pedig megvetően mér végig.

- De, tök komolyan gondolom. - nyomok el egy ásítást. Nem értem mi baja van. Fekete farmer, amin alig pár szakadás van. Hetekig keresgéltem mire találtam egy ilyen nadrágot. Egy has póló és bőrkabát. Semmi extra.

- Elmondanád mi jó van abban, hogy úgy öltözködsz mint egy ribanc? - a saját anyám szerint egy ribanc vagyok. Milyen kedves.

- Először is köszönöm. Másodszor nem értem mi ribancos ezen, se a seggem se a mellem nincs kint, de most, hogy így megjegyezted holnap tényleg ribancos ruhát választok majd. - villantok rá egy széles mosolyt.

- Vigyázz a szádra. - lép közelebb hozzám. - Nem tűröm ezt a fajta hangnemet. Az én házamban laksz, és elvárom, hogy mutass egy kis tiszteletet.

- Te sosem mutattál felém tiszteletet, nekem miért kellene? - döntöm oldalra a fejem. - Hagyjuk már ezt, mert rohadtul unom.

- Hallottad amit mondtam? - veszi lejjebb a hangerőt. - Válogasd meg a szavaidat. Nem szégyelled magad? Elismert tanárok gyereke vagy, példát kellene mutatnod, de te mindig csak szégyent hozol ránk.

- Elismert tanárok? Kicsit sem vagy egoista. - nevetek fel gúnyosan. - Ne fárassz. - sétálok el mellette, hogy töltsek magamnak egy kávét, és kiüljek a teraszra cigizni.

- Ne merj cigarettázni. - jön utánam mikor a számba veszem a nikotinos szálat. A szemébe nézve lobbantom lángra, és egyenesen felé fújom a füstöt. - Logan, gyere ki. - már csak ez hiányzott.

- Mi baj van? - kérdezi aggódva anyára nézve, de amikor a pillantását rám vezeti az aggodalom helyét átveszi a harag. - Mégis, hogy képzeled, hogy dohányzol ebben a házban?

- Ha jól tudom házon kívül vagyok. - kortyolok bele a kávémba. Hirtelen nyúl felém, és már kapná is ki a kezemből viszont én gyorsabb vagyok. - Lazíts már, nem a te pénzedből vettem. - forgatom meg a szemem.

- Amíg ebben a házban laksz megtiltom, hogy dohányozz. Sem itt sem máshol. Mit fognak gondolni az emberek ha megtudják, hogy az egyik gyerekünk cigarettázik? - ezúttal sikerül elvennie a füstölgő szálat és az asztalra készített hamutálba dobja.

- Ki nem szarja le, hogy mit gondolnak mások? Azt is leszarom, hogy ti mit gondoltok. - mondom egyenesen a szemébe nézve, amiért egy pofon a jutalmam. Össze sem rezzenek, csak továbbra is apám szemébe bámulok. Már megszoktam. - Most már jobb?

- Öltözz át, ebben a ruhában ki nem teszed a lábad a házból. - jön utánam újra a nappaliba, ahol Daniel már a szokásos ing és kötött mellény együttesében készen áll az indulásra. - Nézz csak a bátyádra, így kell kinéznie egy rendes gyereknek.

- Így kell kinéznie egy homokos strébernek. - pillantok végig imádott bátyámon.

- Sértegess csak, de engem legalább szeretnek. - ölti ki rám a nyelvét. Milyen kibaszott gyerekes.

- Még mindig úgy gondolod, hogy ez jó dolog? - nevetek fel sértett arckifejezésén. - Ne aggódj, rajtuk kívül más úgysem fog. - intek a szüleink felé.

- Szemét picsaként viselkedsz. - löki meg Daniel a vállam.

- Nem ismersz még? Az is vagyok. - vonom meg a vállam. Legalábbis ők annak gondolnak.

- Ma jön az új tanár. - szól közbe anya. - Vele van az első órád, úgyhogy jó lenne ha megpróbálnál időben odaérni és normálisan viselkedni.