Pokoli kísértés

•TIZENNEGYEDIK RÉSZ•

•Weston Miller•
Az ajtót becsapva magam mögött sietősen indulok az udvarra, hogy minél előbb egy kis nikotinhoz jussak. Bassza meg. Miért is akartam én tanár lenni?

Nem gondoltam bele, hogy a tanításon kívül más kötelességeim is lesznek. Ott van az a rohadt tánc, aztán ügyelet a bulin, most meg a kísérőtanár szerep a kurva osztálykiránduláson. És nem is akármelyik osztályt kell kísérnem. Kendra osztályát.

A lány gondolatára hevesebben kezd verni a szívem, és a kezeim ökölbe szorulnak, de magam sem értem miért.

Pasija van.

De miért akaszt ki ez engem ennyire? Gondolhattam volna, hogy egy ilyen lány sosincs egyedül. Tovább gondolva a dolgot leeshetett volna, mert még az első napokban láttam is, hogy ki van szívva a nyaka, és hallottam a szüleivel folytatott beszélgetést, amikor közölte velük, hogy szexelt előző éjjel. De a szavaiból azt vettem ki, hogy egyéjszakás kaland volt, de ezek szerint tévedtem. Az ember nem ül be vacsorázni az egyéjszakás kalandjával.

A pasi jóval idősebb nála, a pillantásából pedig sugárzott a féltékenység amikor észrevette, hogy beszélgetünk. Nyilván a pasija. De akkor Kendra miért flörtölt velem? Mert egyértelműen flörtöltünk tánc közben, és a kocsmában. De talán az a jobb kérdés, hogy én miért flörtöltem vele, mikor feleségem van. Utálom ezt az egész kialakult kibaszott helyzetet. Be kell fejeznem. Nincs több flört, nincs több deréktapi, nincs több cukkolás. Tanár vagyok, ő pedig a diákom. Nem volt helyes, hogy együtt iszogattunk, ahogy az sem, hogy hazakísért. Az sem volt helyes, hogy én hazakísértem. Nem helyes, hogy a rohadt iskolán kívül más témánk legyen.

Milyen kár, hogy nem az a tény józanított ki, hogy nős vagyok, hanem az, hogy jár valakivel. Egy rohadt szemétláda vagyok. Laura csodálatos nő, és nem ezt érdemli. Még akkor sem ha nem is igazán történt semmi, de közben mégis. Az amit az elmúlt időszakban műveltünk túlmutatott az egyszerű tanár diák viszonyon, és ez nincs rendjén.

Hűvösen és távolságtáróan kell viselkedtem vele. De, hogy csináljam amikor a teste pár percen belül megint vészesen közel lesz hozzám? Faszom a rohadt táncba. Talán tényleg el kellene törnöm az egyik lábamat, még az is kellemesebb lenne.

Össze kell szednem magam. Tanár vagyok, és van egy csodálatos feleségem. Kendra csak egy pimasz és tiszteletlen diáklány, akinek nem mellesleg van egy pasija.

A cigarettámat messziről dobom a kuka tetejére, nem törődve azzal, hogy eloltsam. Idegesen lépkedek a tornaterem felé, ahol szokás szerint a próba lesz. Mély levegőt véve, húzom ki magam, és egy pillantást sem vetek a táncpartneremre. Nem úgy tűnik mintha ez különösebben zavarná őt, mert ő sem néz felém.

- Akkor kezdhetjük. Ma már nem mutatjuk meg mit kell csinálni, mert mindenki tisztában vele. Remélhetőleg. Akkor kezdő pozíció. - pontosan úgy helyezkedünk ahogy szoktunk, csak annyi a különbség, hogy a kezem meg sem közelíti a derekát. A hátát fogom, úgy ahogy szabályosan kell, és nem is tervezek ezen változtatni.

- Sajnálom. - kérek tőle visszafogottan bocsánatot mikor véletlen rálépek a lábára. Picsába, képtelen vagyok figyelni. Pedig a múltkor sikerült ezt elkerülnöm.

-  Nem gond. - rázza meg a fejét. Lehetne ennél is kínosabb a helyzet?

Akármennyire is akarom képtelen vagyok figyelmen kívül hagyni kezének érintését a vállamon. Teljesen természetesnek érződik ez a mozdulat. Vajon a pasiját is ilyen gyengéden érinti?

Nem hiszem. Kendra nem kifejezetten az a romantikus típus. Sokkal inkább nézem ki belőle, hogy egy igazi vadmacska az ágyban. Nem tetszik a gondolat, ahogy elképzelem azzal a pasival.