Rémálomból Valóság || Bangchan ff.

2. váratlan vendég

Megnyitom a váratlan üzenetet.

-Szia! Vissza kéne jönnöd az iskolába , itt hagytad a matek cuccod! Megvárlak.

Gyorsan belenézek a táskámba hiszen nagyon jól emlékszem hogy elraktam...nincs benne , tényleg ott hagytam.

Mivel nem haladtam sokra így hamar vissza értem , a terem előtt állok ahol 1 órája még kifelé vettem utamat.

Benyitottam és Mr.Bang fogadott, a székében ült , ingében lévő nyakkendőt lenyúzta onnan miközben terpeszben ült... Majd felállt.(írói szsz.: csak a székből állt fel chill👀)

-Jónapot Mr.Bang! Hol vannak a cuccaim?-keresem szememmel hogy vajon hol lehetnek de nem találom.

Eres kezével támasztotta magát az asztalon.

-Szia Mina! Tegezz nyugodtan , hívj Bangchannak.

-Ahmm rendben...Bangchan.

-Ja és a cuccaid itt vannak!-ki is vette a fiókjából a könyveim.

Már mentem volna ki amikor utánam szólt.

-Mina! Beszélünk kéne a matek jegyeidről. Épp hogy eléred a kettest ezen változtatni kell , korrepetálni foglak mindennap amíg jó nem leszel!

-Ahh nem szükséges köszönöm!

-Ez nem kérdés volt kis asszony , most szépen megyünk is hozzám!-mondata befejezése után elindultunk a kocsija felé.

Beültünk majd elindultunk a háza felé.
Az út csendben telt el , ő az útra én a kilátásra figyeltem.

Hirtelen meg állt a kocsi egy emeletes ház előtt álltunk meg. Szép rendezett udvar bejáratig kavics út aztán ha jól látom hátul van egy nagy medence letakarva. Kb 2 emeletes a ház van egy erkélye is, ez csodás.

Bementünk levettük mindketten a cipőinket , majd egy tágas nappaliba foglaltunk helyet , mondhatni megvoltak szeppenve hiszen pont távol maradni akartam tőle..

-Kérsz egy kis vizet?-töri meg a kínos csendet.
-Nem köszönöm!

Elővettem a könyveim majd elkezdte magyarázni az anyagot , de én a felénél vagy a dús ajkait vagy az eres kezét néztem...

-Figyelsz te rám?

-I-igen...persze, miért?

-Nem lényeges , kimegyek inni addig oldd meg ezt a feladatot!

Kiment , de én csak ott ültem és néztem a könyvre értetlenül,mintha kínaiul írtak volna bele. Belekezdeni se tudok , de már hallom hogy jön vissza tuti le fog szidni...

-Hmm..gondoltam..

-S-sajnálom de nem értem..

Újra elkezdte magyarázni.. Hirtelen az egyik térde a két lábam között lett , el öntött a pír. Egyre több lett a szemkontaktus közöttünk..

-khmm...mára ennyi elég lesz!

Még gyorsan kértem egy üveg inni valót hogy igyak utána mondtam, hogy elindulok, de persze a természet is ellenem van. Villámlott egy nagyot amitől megijedtem és az üveg ki esett a kezemből.

-Ohh bassza meg! Nagyon sajnálom!- Lehajoltam felszedni a szilánkokat de rögtön az egyik megvágta az ujjbegyem és a forró vér meg is indult belőle.

Tanár úr csak nézett nem mozdult aztán láttam a szemében valamit... Vöröset...vörösen izzott a szeme és úgy nézte a nyílásból kibuggyanó véremet..

-Bang-Bangchan a szemed!-nézek rá ijedten , megdörzsöltem a szemem hátha csak halucinálok , és miután megtöröltem egy aggódó Chan fogadott.

-Haza viszlek!

Haza érve azonnal ledobtam a cuccaim és mentem fürödni.

Miközben a felsőmet vettem le testemtől , elkapott egy érzés...mintha valaki figyelne.. körbe néztem de senki..

Beálltam a zuhany alá és élveztem hogy a forró víz végig folyik rajtam.

Kiszálltam megtöröltem minden porcikámat majd mentem a nappaliba és bekapcsoltam a tv-t.

Elfogott az álom...

-Na milyen volt engem látni? Láttam a szemeidben hogy tetszem neked , eddig még nem is vetted észre milyen jól nézek ki? Mellékesen hallom ám a gondolataidat....

-Bangchan??

-Talált!

Majd megjelent előttem , szerintem csak sok horrort olvastam , hogy őt látom. Talán ő egy....démon..vagy talán vámpír..?

-Mindkettő..

Bzz bzz

Felkeltem..

Üzenetem érkezett...Nem, valaki hívott..

*Ismeretlen telefonszám*

Visszahívtam...

-Halo tessék, kivel beszélek?

-Tudod jól-jött az ismerős hang.

-Bangchan? Mit szeretne?

-Téged...-majd megszakadt a hívás.

Hirtelen elmegy az áram...felkelek a kanapérol és a kapcsoló után kutatok. A távolban észre vettem valami pirosat...az két szempár??!

A távolban egy vörös szempár figyelt.. mint az álmaimban.

A lámpát feloltottam , mire nem volt ott semmi. De a lámpa leoltotta magát és a vörös szempár közelebb került.Megint a kapcsolót felnyomtam , mire az lekapcsolta magát és a vörös szempár már nem volt ott...

-Boo!-a hátam mögött állt mire felsikítottam , rohanni akartam de ő egyszerű rántással földre tiport a sötétben..

A lámpa felkapcsolódott... Most láthatom meg ki vagy mi ez a lény..

Nem hiszek a szememnek...

-Mr.Bang???!!!