Rémálomból Valóság || Bangchan ff.

8.Bocsáss meg!

**Mina szsz.:**

Nem tudom abba hagyni a sírást, nem értem miért..MIÉRT FÁJ?! pedig...pedig utálom??? Vagy már én se tudom...

Minden érzelem feljött újra..nem hiszem el , hogy szeretek egy ilyen embert...nem szerethetem...

Haza érve azonnal berontok a szobámba és eldőlök az ágyamon.

Minek szerettem bele??? Saját érzelmeimet kellett átvernem...rábasztam...utálom , de még is felé húz a szívem..

1 órán át sírhattam...mert végül álomba sírtam magam.

X. X. X.

Felkeltem hirtelen...nem volt ott az álmomban.

Kimentem a konyhába és ittam egy pohár vizet. Majd vissza ballagtam a szobámba.

****2 héttel később*****

A suli már elkezdődött...de én nem megyek be, nem akarom látni őt.

**Bangchan szsz.:**

Egy ideje elkezdődött ez a szar...de Mina nem jön be, talán ennyire megbántottam?

Talán ha írok neki, hogy jöjjön át akkor megnézi és átjön?? Mivan ha baja esett , ha valaki megbántotta? na várjunk...ÉN MIÉRT AGGÓDOK ÉRTE..NEM NEM NEM NEM SZABAD!

X. X. X.

Nem mentem egy órára se , haza mentem..vagyis az volt a terv , hogy haza de végül rájöttem , hogy muszáj megnéznem Minát...nem tudom mi ez az érzés , de érzem a késztetést , hogy csekkoljam le.

Oda érve , benéztem szobája ablakán és megláttam őt...ahogyan békésen szunyókál az ágyában és magához ölel egy kisebb párnát...olyan aranyos?!

**Mina szsz.:**

Egésznap pihenek...kb semmit nem csinálok.

Bzz bzzz
gnabnahc üzenetet küldött

Na de jó basszus...

gnabnahc: Szia! Tudom haragszol... Ne haragudj rám...bocsáss meg nekem amiért megbántottalak! Gyere át ma 15-kor és beszéljük meg ezt...kérlek?

Hát ezzel mi lett? Az a maradék kis haragom is elmúlt iránta...

Ránéztem az órámra..14:07 van.

Gyorsan felvettem egy baggy (bő) fekete nadrágot , és egy fekete rövidujút , rá pedig egy cipzáros felsőt. Ez is tükrözi az életkedvem..bár most talán jobb mert írt...

X. X. X.

15:00 van...itt állok a háza előtt. Izgulok ,félek de boldog is vagyok de mondhatni kétségbe esett is.

Kopnék az ajtón de az hamarabb kinyílik...szívem hevesebben ver.

Egy lány lép kirajta..aki rögtön rám veti figyelmét. Egymás szemébe nézünk.

A szívem...a szívem összetört..

A lány kikerült...miután köszönt. Én csak néztem magam elé...vagy is a lány mögött álló személyre.

De ő csak megfogta a kezem és behúzott. Nem ellenkeztem jelenleg energiám nincs rá , ez olyan megalázó...

-Szia Mina! Jahh akit az előbb láttál az Hannah, ő a húgom!-mondta ezt közben invitált be a nappaliba. Egy nagy kő esett le a szívemről...mindjárt jobb a kedvem.

-Szóval bele is kezdenék!-mondta miközben helyet foglaltunk a kanapén.-Nagyon sajnálom amit az utcán tettem veled , nem gondolkodtam...nem akartalak megbántani...nem tudtam , hogy ennyire hatott az érzelmeidre-néz mélyen a szemeimbe. Örülök , hogy ezt közölte , de akkor ki lehetett az a 2 lány...

-Miért érdekel az a 2 lány?-mintha nem tudná...hajtom le a fejem
-Mindegy...lényeg , hogy megbocsájtok...-itt vettem egy nagy levegőt-De több ilyet ne tegyél...mert nekem is vannak érzéseim..-feléd..gondoltam magamban..

Na várjunk ő gondoltam olvasó..erre felemeltem a fejem ijedve.

-Tudtam , hogy érzel irántam valamit...már az első találkozásunkkor tudtam , hogy ez lesz.-Mondja mosolyogva.-De tudod mit nem gondoltam?-nemlegesen kezdem el bólogatni.-Azt..hogy hiányozni fogsz...

Én???Hiányozni??Neki??? Okés biztosan átver...

-Chan...ne hazudj már kérlek-Majd felálltam a kanapéról és elkezdtem a kijárat felé haladni, nem akarok előtte is sírni.

Hirtelen vissza rántott majd a falnak tolt.

-Nem hazudok...-Nézett mélyen szemembe , majd pár kósza hajszálat tűrt fülem mögé.
-Kérlek ne játssz az érzéseimmel...-Nézek lefelé, de neki ez nem tetszett ezért állam alá nyúlva emelte vissza tekintetemet felé.
-Nem játszok...ne aggódj-Suttogta ajkaimra , majd rátapasztotta enyéimre.

Lassan mozgatta , bele vitte az érzelmeit. Megbabonázott a csókja..sokkal jobb mint amikor erőszakos.

Elkapott a hév , kezemet nyaka köré tekertem ő pedig mancsait derekamra tapasztotta.

Levegő hiány miatt váltunk el egymástól...szívem majd kijött a helyéről.

-Mostmár megbocsájtasz nekem?-kérdezi közben kezével simogatja arcomat.
-Talán?-Mosolygok rá.

**Bangchan szsz.:**

Megcsókoltam...megint.

Talán beleszerettem? Lehetséges ez?