Secret Game

18. Gyere értem...kérlek

Egy igen eseménydús szülinap után másnap hatalmas mosollyal az arcomon keltem. Mint akit kicseréltek!
A felhők felett jártam és úsztam a boldogságban, de ahogy megfordultam az ágyban Andy helye üres volt. Körbe pillantva kerestem és hallgatóztam, de semmi. Kikelve az ágyból a nappali felé vettem az irányt, majd megláttam őt a teraszon ülve.
Halkan elhúzva az üvegajtót, egyből felém kapta a fejét.
-Mit csinálsz itt kint?
-Hhh... nem akartalak felkelteni. Olyan édesen aludtál.-pillantott végig rajtam, de csak most tűnt fel hogy a selyem köntösöm félig le van csúszva a vállamon. -Bocsáss meg hogy tegnap berángattalak a hálóba és..
-Miért kérsz bocsánatot? Hisz.. hisz házasok vagyunk!
-Tudom, de elvesztettem a fejem és...
-Ahogy én is Andy, de ... de szerintem tökéletes volt.-léptem közelebb hozzá, majd az ölébe ülve a nyaka köré fontam a karjaim. Ahogy figyeltem őt a tegnapi férfinek nyoma se volt. Mi a faszom történt? -Hallod?-hajoltam az arcához.-Tökéletes szeretkezés volt!
-I..igen.-nyelt egy nagyot.
-Mi a baj Andy?-emeltem meg az állánál fogva a fejét.
-Hhh... szívem...
-Mond ki! Mi a baj!-kezdtem ideges lenni mert nem volt ennyire elkeseredve ő sose. Oké hogy fél éve nem volt minden tökéletes, de a tegnapi nap az ... az maga volt a mámor. Csak eddig tartott volna? Ennyi volt és csak a pillanatnak éltünk?
-Most írtak, hogy pár napra el kell utazzak.-szorította össze a szemeit. Ahogy ezt a mondatot meghallottam a szívem egy hatalmasat dübbent a mellkasomban.
-Me..mennyi napról lenne szó?-remegett meg a hangom.
-Pénteken jönnék haza.-nézett fel a szemeimbe.
-Hhh...remek.-keltem fel róla, mire a kezem után nyúlt.
-Kicsim...
-Miért kell menned? Legalább egy kicsit legyünk együtt!
-Hhhh... sietek haza ahogy tudok!-nézett fel a szemeimbe, de én csak elnéztem róla.
-Miért csak a munka létezik neked Andy? Én miért nem létezek neked?
-De létezel!
-Tegnap... tegnap azt az Andyt láttam aki azelőtt voltál mielőtt elvállaltad ezt a sok faszságot.-csuklott meg a hangom mire ő közelebb ült.-De az lehet csak egy látomás volt. Te már nem leszel az az Andy.-csordultak ki a könnyeim a szemeimből és folytak végig az arcomon majd a nyakamon.
-Melina...-hangja lágy volt, de én már nem hallottam. Összetörtem teljesen. Hátrébb húzódva a kezem kicsúszott a kezéből és a hálóba rohanva magamra zártam az ajtót.
Lerogyva az ágy mellé zokogtam némán mert lehet csak nekem jelentett többet a tegnap történtek és neki nem. Pedig én láttam a szemeiben! Láttam!

Órák teltek el, de én nem tudtam felkelni onnan ahova lerogytam. Sajgott a szívem és az utolsó reménysugár is kihunyt. Nem volt más választásom. Feltápászkodva az ágyba kapaszkodva botladoztam el az ajtóig. El kellett mondjam Andynek, hogy ez ennyi volt, de ahogy láttam megelőzött. Nem volt a teraszon és sehol máshol a házban.
Köszönés nélkül hagyott magamra így a konyhaszigethez ülve újra zokogásban törtem ki. Fájt! Nagyon fájt, hogy ez ennyi volt.
A telefonom után nyúlva remegő kézzel magam sem tudom miért, de azt a számot kezdtem csörgetni, amit lehet nem kellett volna. Ez a szám nem a férjemé volt.
-Hiányzom baby?
-Gy... gyere ide!-zokogtam halkan.-Kérlek!-csuklott el a hangom, mire hallottam, hogy kapkod.
-Öt perc. Ennyit adj!-hangja határozott volt. Nem tudom mit csinálok, de nem akartam egyedül lenni. Kinyomva a telefont magamra kaptam a ruháim és a táskámba bepakoltam pár dolgot. Nem tudtam épp ésszel gondolkozni. Jelen pillanatban csak arra volt szükségem, hogy valaki legyen mellettem és átöleljen. Ennyi!
Az öt perc az tényleg annyi volt ahogy mondta Lloyd.
Feltépve a bejárati ajtót kékjei az enyémekbe villantak én pedig gondolkodás nélkül dőltem a mellkasának zokogva.-Basszameg! Ennyire hiányod van?-fonta körém a karjait.
-Nem te barom!-mondtam zokogva, mire szorított az ölelésemen. Tenyerem széles hátára simult és próbáltam megkapaszkodni a felsőjébe, de remegtek a kezeim.
-Gyere. Menjünk. -pillantott le rám, de én meg se mozdultam.
-H..hova?-köhögtem ahogy fuldokoltam a sírástól.
-Hhhh... tököm tudja, de gyere. Add a kulcsod. Bezárok.-simította meg a karom, de én csak szorítottam őt.-Hol a kulcs?
-A...a zsebemben.-Lloyd keze a derekamra csúszott onnan pedig a fenekemre.
-Ne értsd félre.-feszült meg a teste ahogy a farzsebembe nyúlt és kivette a kulcsot.
-N..nem mindegy már?-néztem fel reszketve. Lloyd keze a kilincsnél megállt ahogy az arcom figyelte. Kurva szarul nézhettem ki mert egyből megváltozott az arca.
-Mi az isten történt basszameg?-váltogatta a szemeit az enyémek közt. Én csak összeszorítva a szemeim újra zokogásban törtem ki ahogy a mellkasának koppant a fejem. Lloyd nem várt. Bezárta az ajtót és a kertkapu felé kezdett húzni.-Gyere szépen.
-N..nem látok.-törölgettem a szemeim remegő kezeimmel.
-Vigyelek?
-Nem!-kapkodtam levegőért, majd olyat tett amin egy pillanatra ledermedtem. Kezem után nyúlva összefűzte az ujjaink míg másik keze a derekamra simult így karja alatt terelt az autója felé.
-Teljesen össze zavarsz bogaram.-súgta halkan. Ő van összezavarva? Akkor én mit mondjak? Teljesen romokban az életem. Ahogy a felhajtó mellett elsétáltunk a kocsim ablakában megláttam magam, de még jobban elszörnyedtem. Szét voltam csúszva. Lloyd kikísérve a kaput is bezárta, majd a kocsija ajtaját kinyitva besegített.
Összetörve ültem és a reszkető kezeim figyeltem amik az ölemben pihentek, majd csak az ajtó csapódására kaptam fel a szemem.-Csatold be magad.-pillantott végig rajtam, majd ahogy látta, hogy nem mozdulok átnyúlt előttem és kihúzta a biztonsági övet.-Mi a picsa történt, hogy ennyire zokogsz szépségem? Megbántottak?-kémlelte az arcom mire halványan bólintottam, de megszólalni nem tudtam mivel a könnyeim folyamatosan csorogtak végig az arcomon.-Hhh... mit csináljak veled bogaram? Vigyelek hozzám?-nézett tanácstalanul, de én csak megrántottam a vállam. Az se érdekelt ha egy árok mellett kirak, de otthon nem tudtam meglenni. Nem is nevezném ezt otthonnak. Teljesen elidegenedett ezalatt a fél év alatt ez a ház is. -Hhh...rendben.-indította be a kocsit, majd a gázra taposva végig hajtott a kis utcán ahol most egy lélek se volt. Lloyd néha felém pillantott miközben vezetett, de én ahogy beültem a kocsiba azóta meg se mozdultam. Csak a vékony ujjaim figyeltem és a kézfejem amin látszottak az erek a vékony bőröm alatt.