Minden lány kislány kora óta arról álmodik, hogy majd jön a szőke herceg akivel szerelmesek lesznek. Ezt követi a házasság és az örökké tartó boldogság.
Nekem is ez volt az álmom! A házasságig minden stimmelt is kivéve, hogy az én hercegem barna ha...
Hazaérve rohantam a fürdőbe. Az ajtót hangosan bevágva magam után kapkodtam le a ruháim és vágtam a földre, hogy minél hamarabb a zuhany alá állhassak. Én ebbe bele fogok őrülni! Egyszerűen nem bírom azt a nyomást ami rajtam van. -Hé! Melina!-nyitott be halkan Andy, de én meg se hallottam. A nyakamba zúduló víztől sem a gondolataimtól amik lassan szétfeszítik a fejem annyira sok ez már nekem. -Kicsim!-simult a hátamhoz a teste mire összerezzentem.-Hé! Ssshhh.. csak.. csak én vagyok.-ölelt át gyengéden. Nekem kiszakad a szívem. Egyszerűen nem bírom már ezt a sok hazugságot. -N..nem... nem jó!-kapkodtam levegőért ahogy remegő kezem a mellkasomra tettem. -Micsoda? Mond mi a baj? -M.. minden! Én.. én ezt nem bírom.-rogytam le a zuhanyzóban a földre és hangosan zokogni kezdtem. -Hhhh... bújj ide hozzám.-térdelt le mögém Andy. -N..nem. N...nem.-ráztam a fejem, mire ő finoman megfordítva engem, magához húzott. -Szoríts erősen! Sírd ki magad kicsim. Sajnálom, hogy... hogy nem láttam mennyire fáj neked.-fonta körém a karjait.-Sajnálom, hogy elbasztam.-csuklott meg a hangja. Én hangosan zokogva kapaszkodtam Andybe. Ki akartam kapcsolni az agyam, de nem ment.- Nézz rám baby.-húzódott el, de a mellkasába fúrtam az arcom. Nem akartam felnézni.-Kérlek! Könyörgöm.-ért az arcomhoz. -Nem.. nem bírom Andy!-csuklott el a hangom, mire a karjaim a nyaka köré húzta. -Istenem kincsem. Úgy sajnálom. Sshhhh... baby! Ssshh kicsim!-húzott magához miközben vizes hajamon végig simította a kezeit.-Nyugodj meg kérlek. Helyre akarom hozni. Nem szeretném hogy elváljunk. Baby! Kérlek!-szorította magához törékeny testem. Remegtem a kezei közt. A szívem hangosan zakatolt. -S..segíts!-nyöszörögtem halkan. -Segítek! Amiben csak kéred.-húzódott el, hogy az arcom lássa.-Istenem!-törölte meg könnyes arcom.-Fáj így lássalak.-szipogott halkan mire felkaptam a szemeim az övéibe. Félelem, kétségbeesés és aggodalmat tükrözött. -Nem.. nem tudok felkelni.-remegtek meg az ajkaim. -Segítek! Kapaszkodj belém.-húzta a nyaka köré a karjaim. -Le.... Lefogok csúszni.-szipogtam halkan. -Nem fogsz! Tartalak!-szorította a derekam köré a karjait.-Felemellek.-kapott fel egy könnyed mozdulattal. -Auhh... -M..mi a baj? Mi fáj?-kapkodta a szemeit rajtam. Megrázva a fejem a vállára dőltem míg ő velem a zuhany alá állt.-Hhh... beszélj hozzám kérlek. Könyörgöm kicsim.-puszilgatta lágyan a vállam. -Maradsz.... Maradsz velem egy kicsit?-suttogtam elhaló hangon. -Persze! Nem megyek sehova. Nem megyek sehova baby!-puszilgatta a nyakam majd az arcom felé haladt. -Összebújsz velem?-fúrtam a nyakába az arcom ahogy szorítottam az ölelésén. -Minden vágyam, hogy összebújjak veled kincsem. -Jó. -Szépségem.-csókolgatott lágyan. Jól esett a lelkemnek, hogy ennyire közel volt hozzám és puszilgatott. -Megmosdatlak és bebújunk az ágyba.-simította az orrát az enyémnek.-Rendben? -Ühüm.-szipogtam halkan. -Neked semmi dolgod, csak állj meg szépen előttem. Menni fog? -I..igen.-tett le a lábaimra, de a térdeim remegtek. -Csak nézz engem.-simította meg az arcom.-Ennyit kérek.
-Andy!-kiáltottam a nevét, mivel még valamit pakolászott a fürdőben. -Jövök!-kiabált vissza nekem. -De nem látlak!-dőltem el az ágyban és a párnába fúrtam az arcom. -Itt vagyok.-mászott be mellém az ágyba. -Itt vagyok kicsim.-bújt hozzám így én megfordulva a mellkasára dőltem. Andy lágyan simogatta a karom miközben én hallgattam lassan dobogó szívét és mély lélegzetvételeit.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
-Pihenj szépen. Vigyázok rád.-simította el a hajam az arcomból miközben meredten bambult maga elé. Ő neki is nehéz volt lelkileg ez az egész. Sose gondoltam, hogy könnyű lesz, de mindketten a poklok poklát jártuk meg. -Nem... nem mész el ,ugye?-szorítottam az ölelésén. -Nem megyek sehova! Itt foglak simogatni és puszilgatni amíg el nem nyom az álom.-puszilt bele a hajamba. -Andy? -Hm? -Miért nem lehetett az életünk mindig ilyen? Miért nem bújtunk csak így össze és beszélgettünk? -Hhh... ha nem dolgoztam volna ennyit... -Akkor lehetne már kisbabánk.-szorítottam össze a szemeim így a sós cseppek Andy fehér pólójára folytak. -Sose beszélgettünk úgy igazán arról, hogy legyen kisbabánk.-rajzolt apró köröket a vállamra. -Akkor beszéljünk.-remegtek majd az ajkaim.-Szeretnél apuka lenni Andy? -Te szeretnél anyuka lenni? Szeretnél egy apró csöppséget a szíved alatt hordani?-simította meg a hasam. Felemelve a fejem a mellkasáról a szemeivel találtam szembe magam.-Hm? -Tudod a válaszom, hisz... hisz mindig mondtam neked.-csordult végig egy újabb sós csepp az arcomon. -Ha visszaszerzem a bizalmad és a szíved akkor ne várassuk tovább azt a kis csöppséget. Mert én is szeretnék apuka lenni. -Tényleg Andy?-remegtek meg a pilláim. -Igen! De tudod mit szeretnék még jobban? -Mit?-csuklott meg a hangom. -Újra a mosolyod látni és hallani azt az édes nevetésed. -Ugye... ugye tudod, hogy.... Hogy nehéz ez most. -Tudom! Tapasztalom én is.-törölte meg az arcom.-Csak engedd, hogy megpróbáljam. Kérlek.-húzott közelebb az államnál. -Hhhh...annyira hiányzott az az Andy aki voltál. -Gyere feljebb. Bújj közelebb!-húzott magához így az arcom a nyakába fúrtam míg egyik lábam áttettem rajta. -Szoríts jobban! -El sem engedlek.-puszilgatta finoman a vállam, majd a nyakam. -Csikizel. -A szakállam csiklandoz?-kúszott egy halvány mosoly az ajkaira. -Igen! -Az ajkaid is csiklandozná? -Meg.. meglehet.-simult az orrom az övének. -Megpróbálhatnánk, hogy tényleg nagyon csikizi az ajkaid vagy sem.-kapkodta a szemeit az enyémek közt. -Meg szeretnéd próbálni? -Igen! Minden egyes apró lehetőséget meg szeretnék ragadni, hogy közelebb kerülhessek. -Engedélyt adok, hogy megpróbáld.-pillantottam le az ajkaira amik lágyan súrolták az enyémeket. Finoman ízlelgette miközben karjai szorosabban fonódtak körém. Kezem a mellkasára csúszott ahol éreztem mennyire hevesen ver a szíve. -Még mindig borzasztó édesek az ajkaid.-puszilgatta lágyan a szám. -Ízlik? -Nagyon! Semmi se édesebb nálad.-simította meg a bőröm lágyan ,így az arcom vissza fúrtam a nyakába. Férfias illata az orromba kúszott, de a zakatoló szívem még így se akart csillapodni. Szemeim lehunyva próbáltam álomba ringatni magam, de Andy telefonjának halk csipogása mindig kizökkentett. -Mhh...-mocorogtam a karjai közt. -Ssshhh... pihenj kérlek.-puszilgatott lágyan ismét. -A mobilod... -Lenémítom.-nyúlt érte, majd végig pörgetve az üzeneteket le is tette az éjjeliszekrényre. -Ki volt az?-motyogtam a pólójába. -Hhh... holnap két régi partnerrel kell találkoznom. Pár óra az egész. -Én is dolgozok holnap.-suttogtam fáradtan. -Ha gondolod munka után érted mehetek. -Az jó lenne Andy.-szorítottam magamhoz, mire ő elmosolyodva a karjaiban tartott egész este.
