𝐁𝐚𝐝 𝐑𝐨𝐦𝐚𝐧𝐜𝐞 |𝐣𝐢𝐤𝐨𝐨𝐤|

2. Rész

— Jongho...ne csináld már, tudod, hogy régen találkoztam a barátaimmal. Másrészt meg a bátyámról van szó, nem tilthatsz tőle! Miért akarod mindig megmondani, hogy mit csináljak? Ők a barátaim és igenis itt maradok velük.-eltelt pár nap mióta utoljára a tesómnál voltam, ám Jonhgo kicsit sem higgadt le. Ha mondhatom úgy, mégdühösebb volt, amiért egyre többet járok el szó nélkül. Holott semmi köze hozzá még attól függetlenül se, hogy egy párt alkotunk. Attól még vannak személyes terek. Arról nem is beszélve, hogy rákényszerültem miatta a home office-ra, ugyanis még a munkahelyemre sem enged be, olyannyira féltékeny.

— Úgyis azt fogod tenni amit mondok. Nem tudsz nemet mondani nekem. Húsz percen belül sírva fogsz felhívni, hogy sajnálod!-röhögött bele a telefonba.

— Menj a francba, te paraszt. Mit gondolsz, ki vagyok én? Nem vagyok egy csicska akit utasítgathatsz! Eléggé el vagy tévedve. Nem olyan vagyok, mint a kurváid.-mondtam, s le is tettem a telefont. Kikapcsoltam a telefonomat és azzal a lendülettel le is huppantam a kanapéra, nagy levegőt véve, majd úgy tettem, mintha nem is történt volna semmi.

- Mi a baj? Megint egy paraszt veled?-kérdezte a bátyám, én pedig csak bólintottam egyet, majd a poharamba egy újabb adag whiskey-t töltöttem.

- Nem is érdekel. Ha annyira azt mondja, hogy biztosan megcsalom, meg is tehetném...őszintén Hyun...nem szeretem már Jongho-t úgy, mint ezelőtt. Nem érzem jól magam mellette, de...Tudod... baromira félek szakítani vele. Tudod, hogy nem egyszer ütött meg...

- Csak hagyd, hogy megverjem. Nem értem miért hagyod magad.-ingatta meg a fejét értetlenül. Kár, hogy nem volt tanúja egyetlen összeszólalkozásunknak sem. Megértené, hogy miért nem merem elhagyni Jonghot.

- Tudod, hogy nem vagyok abban a fizikumban, hogy pofán verjem. Pedig legszívesebben megtenném, mert megérdemli. Ő van erőfölényben. Hozzá képest egy kétéves gyerek vagyok.

Még beszélgettünk volna Hyunnal Jonghoról, ám Jungkook megérkezett, s egyből elterelte a figyelmemet a szokásos puszijával és ölelésével. Éreztem rajta, hogy ivott valamit, biztosan alapozott otthon. Másrészt ez a puszi is más volt, mint ezelőtt, s ezt csak ketten tudtuk, hogy miért.

- Mi a helyzet? Szomorúnak tűnsz...-kérdezett rá Jungkook az állapotomra, ám csak egy szokásossal lerendeztem, ugyanis annyira nem bírta Jonghot, hogy utált róla beszélni. Meg is értettem, az ő helyében én sem szívesen hallgatnám, hogy róla beszélnek.

Hyun elvonult, hogy megnézze a másik két srác mit ügyködik a konyhában. Pasis estét tartunk, vagyis addig, míg Hyun barátnője meg nem érkezik az ő barátaival, akiket amúgy nagyon imádok. Azok a lányok a legkedvesebb teremtések s Földön, Hyun barátnőjével együtt.

- Biztos nem akarsz beszélni róla? Tudod, ha a te jólléted a cél, bármikor meghallgatlak.-próbálkozott újra, ám választ már nem tudtam adni, ugyanis szinte egyből ajkaimra hajolt. Extrém helyzet? Mondhatjuk úgy is, éppen ezért olyan izgalmas, a srácok nem tudják, hogy nem vagyunk egymásnak közömbösek sőt, Jungkookkal van még egy titkunk amit csak Hyun tud rajtunk kívül, de azt is csak véletlen tudta meg.

Még tizennyolc voltam, Jungkook pedig huszonegy, amikor ugyanígy egy fiús estét tartottunk. Jungkook és én baromira részegek voltunk, Hyun pedig mit sem sejtve elment az éjjelnappaliba, hogy nasit hozzon. Mi pedig Jungkookkal kihasználtuk, hogy se a bátyám, sem pedig a szüleim nem voltak otthon abban a pillanatban. Jungkook volt az elsőm, s gáz ezt kimondani, de soha nem felejtettem el azt az estét és sokszor eszembejut még azóta is, pedig eltelt három év. Hyun mindezt úgy tudta meg, hogy amikor hazaért a boltból, nem talált minket a nappaliban, így felment a szobámba és meglátta, ahogyan Jungkookkal egymás mellett alszunk. Nem zavart fel minket, csupán csak másnap kaptunk egy fejmosást, Jungkook azért, mert nem tartotta a „haver testvére" távolságot ahogyan ígérte, én pedig azért, mert nem mondtam el neki, hogy a srácokat szeretem.

- Deja vu érzésem van.-mosolygott bágyadtan Jungkook, s ebből tudtam, hogy ugyan arra gondolt, mint én.- Milyen lenne már, ha megint megtörténne? Hyun vajon mit reagálna?

- Mindkettőnket megölne szerintem.-kuncogtam, majd újabb csókot kezdeményeztem. A playlist, amit még Hoseok állított be, átváltott egy lassúbb zenére, ami kellően megadta nekünk az érzelmesebb hangulatot. Mire észbekaptam, Jungkook ölében ültem, s ez már igencsak veszélyesnek minősült tekintve, hogy háttal vagyunk az ajtónak.- Várj, azt hiszem megjöttek Dasomék.-pillantottam az ajtó felé, amikor hallottam azt becsukódni. Villámsebességgel szálltam ki Jungkook öléből, ahogyan realizáltam, hogy valóban Hyun barátnője az a két másik lánnyal.

- Hyunie! Itt vagyunk!-szólalt is meg a lány, s abban a pillanatban Hyun is megjelent.

- Minden rendben srácok? Falfehérek vagytok. Rosszul vagytok?-kérdezett rá bátyám, Jungkook pedig ingatta csak a fejét.

- Én egy kicsit szédülök, azt hiszem sokat ittam.-mosolyogtam szelíden, majd üdvözöltem a három lányt.

- Mióta itt vagy, csak megállás nélkül iszol, még szép, hogy megszédülsz ha levegőzni sem mész. Mindjárt kész a kaja, gyertek enni majd. És te is jössz Jimin, baromi sokat fogytál megint. Fogadjunk alig vagy hatvan kiló.

- Valójában...pontosan hatvan vagyok. De nem a súlyom számít, Hyun! Ha most eszek, akkor kidobom a taccsot és nincs az a pénz, hogy én azt pucolgassam. Majd viszek haza belőle.-dőltem Jungkook mellkasának, ugyanis időközben idejött mögém, s derekamra is fogott jobb kezével, miközben a lányokat köszöntötte. Hyun viszont minden mozdulatomat leste, s igen érdekes arcot vágott. Na igen, Hyun azóta sem békélt meg a gondolattal, hogy a haverja lefektette az akkor tizennyolc éves öccsét. Alapjáraton nincs baja azzal, hogy a srácokat szeretem, hiszen Jungkook is őket szereti, Hyun az egyik legelfogadóbb rokonom a szüleink után.

- Hyun, szeretnék veled beszélni majd.-szólította is meg bátyámat, aki karbatett kézzel mondta neki, hogy nyugodtan mondja csak.- Nincs cigim, tudnál adni pár szálat?

- Nekem is van!-fordultam meg tengelyem körül, s nyúltam is a zsebembe, hogy előkeressem a dobozomat. Azt hiszem Hyun ha most nem dobott hátast, akkor sosem. Nem szoktam cigizni, régen egy-két szálat elszívtam, de csak amolyan party-dohányos voltam, viszont mióta Jonghoval rossz a helyzet, nagyon is rászoktam.

- Elrabolnám egy kicsit Jimint.-fogott csuklómra Jungkook, s ment is ki a teraszra, maga után húzva engem.

- Minden rendben?-néztem rá, ő pedig megingatta a fejét.- Mi a baj Kook? Rosszat mondtam?

- Nem te vagy a baj, ne aggódj. Veled az égegyadta világon semmi baj nincsen. Sokkal inkább velem van a baj. Azt hittem tudom ezt úgy csinálni, hogy ne legyen feltűnő, de baszki...láttad Hyun arcát? Majdnem megölt engem.

- Igen, láttam, de nyugi Jungkook... Betudhatja annak is, hogy részegek vagyunk. Tudod, hogy sok furcsaságot csinálunk amúgyis. Az ő szavaival élve; a mi kis buziságunk. Meg amúgyis, mindig szoros volt a kapcsolatunk, sosem tekintettünk egymásra tabuként, vagy egy olyan féltveőrzött tárgyként, amihez nem lehet hozzányúlni. Ne görcsölj rá ennyire. Ha érdekli, úgyis rákérdez, tudod milyen.-simítottam felkarjára. Jungkook visszaadta a cigisdobozomat, majd úgy döntött, hogy menjünk vissza a srácokhoz.

Ennek az estének még biztosan iszom a levét, de kiélvezem, ha van rá lehetőségem. Nem állíthat meg a félelem, belementem, végigcsinálom, mert semmit nem hagyok félbe.  Én nem az a fajta ember vagyok.