𝐁𝐚𝐝 𝐑𝐨𝐦𝐚𝐧𝐜𝐞 |𝐣𝐢𝐤𝐨𝐨𝐤|

5. Rész

Egy hónapja már, hogy otthagytam Jonghot. Találkoztam nemrég az egyik haverjával, aki bocsánatot kért Jongho viselkedése miatt és elmondta, hogy a srác előzetesben van, mert elkapták a rendőrök amikor droggal kereskedett. Nem mondom, hogy meglepődtem, mert számítottam rá, de egyáltalán nem érdekelt, hogy mit kezd az életével. Már nincs közöm hozzá és nem is akarok hallani felőle.

Ami az új munkahelyemet illeti, remekül telnek a napjaim a grafikai cégnél. Kaptam már bónuszt is, illetve előléptettek a szerkesztőcsapat vezetőjének a kiváló és szervezett munkám miatt. Sosem volt még részem ilyen elismerésekben, de azt hiszem Jungkook lehet a kis szerencse "malacom". Mióta vele vagyok, az élet is szebb dolgokat hoz nekem és már nem látom olyan negatívan a világot, mint eddig. Igaz, hogy pszichológushoz járok heti két alkalommal, de már jelentősen jobb az élethez való hozzáállásom. Az elején még volt néhány kísérletem, hogy eldobom magamtól az életet, mikor Jongho zaklatni kezdett a szakítás után, de a többiek hatására felkerestem egy pszichológust. Akkor nagyon rossz passzban voltam, ráfüggtem a nyugtatókra, nem tudtak velem kommunikálni egyáltalán, hiszen a sim-kártyámat is kiszedtem a telefonból, illetve a közösségi oldalaimat is töröltem.
Akkor rettenetesen aggódtak értem a többiek, féltettek és nem hagytak egyedül soha, mégha beszélgetni nem is beszélgettem velük.

- Kicsim, itthon vagy?-hallottam meg Jungkook hangját a bejárat felől, én pedig egyből ki is mentem a konyhából, s gyengéd ölelésben részesítettem. Egy ideje nem voltam dolgozni, ugyanis egy hosszabb szabadságot vettem ki, két hétre. Egy picit rosszabbodott az állapotom, ismét visszatért a szorongásom, emiatt pedig muszáj voltam eljönni. Szerencsére a főnököm nagyon megértő volt és szó nélkül elengedett.

- Szia Kookie, milyen napod volt?-simítottam arcára, s pusziltam is ajkaira.
Láttam rajta, hogy nagyon fáradt volt és nem akartam nagyon nyúzni őt.

- Nagyon fárasztó. Hiányoztál. Egész nap azon gondolkoztam, hogy mit csinálhatsz itthon egyedül. De ahogy érzem, főztél valami finomat.-mosolygott lágyan, majd ismét egy ölelésben részesített.- Holnaptól itthon leszek pár napot, nem megyünk el majd valahova?

- De, elmehetünk. Beszéltem ma Hyunnal, holnap délután átjönne. Azt mondta, hogy van egy bejelentenivalója. Szerintem Dasom terhes lehet. Régóta tervezték a gyerekvállalást. Úgy örülnék neki, ha lenne egy pici babájuk.

- Igen, én is örülnék neki. Végre teljesülhetne Hyun álma. És talán összejönne az esküvő is nekik. Annyira fantasztikus lenne. Te is boldog lennél, és ennél fontosabb nincsen.-puszilt ajkaimra, majd hirtelen ölébe kapott, így úgy néztem ki, akárcsak egy koala.

- Mit művelsz?-nevettem fel, ahogyan eldöntött a kanapén, s fölém tornyosult. Nyakamra adott egy puszit, ami bevallom, nagyon csikizett.

- Mondtam, hogy hiányoztál. Egy kicsit törődni akarok veled. Kevés időt tudok veled tölteni a munka miatt, nem akarom azt éreztetni veled, hogy felesleges vagy.

- Nem érezteted azt. Annyira törődsz velem, mégha kevés időd is van. Nekem nem kell bizonyítanod semmit sem. Elég, ha rám nézel. Csak mindig gyere haza, ne hagyj el soha egy szó nélkül, és egy életre megnyersz engem.

- Sosem tudnálak elhagyni. Összeveszhetünk akármennyire komolyan, sosem hagylak el. Addig nyúználak, míg vissza nem fogadsz. Ha rólad van szó, nem ismerem a szakítás szót.-csókolt ajkaimra, s azzal egyetemben combomon is.

Reggel baromira lusta voltam bármit is csinálni, csupán elmentem a mosdóba, s arcot is mostam, illetve az elég hosszú skin care rutinomat is elvégeztem, s mire azt befejeztem, Jungkook is bejött utánam a fürdőbe. Ő is minden fontosabb dolgot elvégzett, ám valahogy nem tűnt olyan fáradtnak, mint amilyen én voltam.

- Mindjárt elalszol, Picim.-kuncogott, miközben a kezeit mosta, s rám pillantott a tükörben.

- Annyira álmos vagyok.-mosolyogtam fáradtan. Este sokáig fent voltunk, még néztünk egy filmet is, ami nagyon hosszú volt, így baromi későn tértünk nyugovóra. Reggel kilenc óra volt, amikor jött egy e-mail-em a főnökömtől. Nem kell bemennem a céghez, csupán itthon kell megterveznem egy plakátot ami egy sürgősen esedékes rendezvényhez kell. Természetesen igent mondtam, hogyna is mondhattam volna nemet? Csupán csak egy két órás procedúra az egész, onnéttól pedig újra a szabadnapomat élvezhetem.

Meggyűlt ugyan a bajom a plakát előírásaival, de szerencsére be tudtam fejezni. Jungkook morgolódott is amiatt, hogy ezt kell csinálnom, amikor szabadnapom van.

- Ne morogj ennyit, Jungkook. Tudod, hogy meg kell ezt csinálnom. Egy sürgős eseményre kell, amit csak ma jelentettek be. Senki más nem tudta elkészíteni ilyen kevés határidő alatt. Két óra esett ki a kettőnk idejéből, az szinte semmi se. Előttünk még az egész nap.-forgattam szemet, ahogy Jungkookot oktattam ki. Annyira frusztrált, hogy az egész munkám alatt mormicolt az orra alatt. Tudom én, hogy rosszul esik neki, mert ígyis kevés időnk van egymásra, de nem kell egy zsémbes öregembernek lennie.

- Szinte semmi? Egészen eddig arra vártam, hogy veled lehessek egy teljes napot munka nélkül, erre hiretelen jön ez a buzi e-mail. Ha nem akarsz velem lenni, mondd meg, Jimin. Ilyen egyszerű.

- Miért, te akarsz velem lenni? Fordítanál rám időt mondjuk szex nélkül? Vagy csak azzal megy? Vegyél vissza az arcodból, Jungkook. Nem kell kimutatni a rosszabbik énedet.-csuktam le a laptopom tetejét, miután elküldhem a plakátot a főnöknek. - Itt van előttünk a fél nap, és még van egy holnap is. Ne hisztizz.

- Nem hisztizek! Azért akarok veled lenni, mert lassan el kell mennem a városból egy kis időre, miért nem tudod megérteni?

- Honnét kellett volna tudnon, hogy elmész, amikor egy kurva szót nem szoltál erről? Ne merj engem hibáztatni, Jungkook! Ha van valami bajod, ne rajtam töltsd le, mert nagyon rosszul esik.

- Ne haragudj...igazad van, egy paraszt vagyok. Nem mertem szólni, nem akartam, hogy rosszul érezd magad. Nem akartam belerondítani a dolgokba most, hogy kezdtél rendbejönni.

- Kook, nem borul fel a világ attól, ha munkaügyben el kell menned, vagy bármilyen másik ügy miatt. Nem maradok egyedül, itt vannak a srácok, te is tudod. Ne aggódj ennyit.-öletem magamhoz és simogattam meg hátát, hogy lehiggadjon. - Ha kell, minden nap írok, hogy hogy vagyok.

- Megnyugtató lenne.-kuncogott, majd jó szorosan megölelt.- Tényleg ne haragudj rám a viselkedésemért. El kell mennem Incheonba apámmal megnézni egy kocsmát, hogy jól működik-e. Csak attól tartok, hogy apa ott akar tartani. Nyilván nemet mondanék, mert veled akarok lenni, de mégis félek, hogy felteszi a kérdést. Nekem teljesen jó a Men's Hideoutban.