𝐁𝐚𝐝 𝐑𝐨𝐦𝐚𝐧𝐜𝐞 |𝐣𝐢𝐤𝐨𝐨𝐤|

6. Rész

Jungkook már három napja Incheon-ban van. A bátyám barátnője pedig tényleg babát vár, ahogyan azt gondoltuk. Hatalmas volt az öröm, mindannyiunk részéről. Kookkal pedig lehetőség szerint minden délután beszélünk telefonon, vagy ha nem is délután, akkor estefelé. Azt mondta, hogy jól érzi magát, de nem maradna szíve szerint egy percig se tovább. A kocsmák amiket megnéztek, kiderült, hogy már nem is olyan kis kocsmák, sokkal inkább klubokká alakultak, ami az idősebb Jeonnak nagyon nem tetszett, ugyanis semmi részesedést nem kapott meg, pedig az ő tulajdonában áll mind a két kocsma.

Csütörtök délután van, épphogy haza értem a munkából. Rettenetes napom volt, a kollégáim elkezdtek rám szállni, amiért mindent időben leadok és hibamentesen csinálom meg a feladataimat. Egyáltalán nem értettem, hogy ez miért van, de rettentően rosszul esett.

- Jungkook?!-torpantam meg hirtelen az előtérben, s egy pillanat alatt Jungkook karjaiban voltam.- Istenem, annyira jó, hogy pont most vagy itt....

- Mi a baj kicsim? Rossz napod volt?-simogatta derekamat, s puszilt ajkaimra.

- Nagyon...a kollégáim nem voltak valami kedvesek velem. Kritizáltak, mert figyelmesen végzem a munkámat és betartom a határidőt. Jungkook, én csak jól akarok dolgozni, úgy mentem oda, hogy senki és semmi nem érdekel, de azt hiszem baromi nehéz kizárni ezeket. Az irodában nem volt ez, ott mindenki normális volt átlagosan...rosszul esik, hogy én csak dolgozni akarok, és ők mégis kikezdenek engem. Egyedül kellett ebédelnem, le se mertem menni az étkezőbe...

- Ahj, Szívem...annyira sajnálom, hogy ilyenek veled. De szerintem csak irigyek rád, hogy te mennyire figyelmes vagy. Biztosan megdícsért a felettesed, és csak féltékenyek. Kapsz credit pontokat és nagyon jól állsz velük. Egy hónap alatt mind a harmincat megkaptad, akik hét éve dolgoznak ott, egy hónapban ha kapnak tízet. Te csak jól végzed a munkádat Kicsim, emiatt ne legyél szomorú.-simogatta meg arcomat, majd gyengéd csókba hívott.

Tényleg nagyon gyengéd volt, mint az első csókunk annak idején. Lassú volt, de minden érzelem benne volt, amit egymás iránt éreztünk.

- Annyira hiányzott a csókod ebben a három napban.-mosolygott lágyan, majd újabb puszit adott, s végül kicsit az alsó ajkamat meg is szívta. Ennek biztos nyoma marad, remélem ezért nem kezdenek majd ki. Majd azt mondom, hogy van egy kistesóm, aki nekem vágta a játékát, vagy mit tudom én.

Még beszélgettünk az elmúlt három napról, miközben főztünk és ebédeltünk, ám hamar elmentünk zuhanyozni, utána pedig csak a nappaliban ágyaztunk meg és elkezdtünk filmet keresni.

- Tegnap befizettem a számlákat. Most nem volt olyan sok, mint múlt hónapban. Sikerült spórolnunk.-jutott eszembe az elmúlt három nap legjobb híre.

- Szuper! Ügyes vagy Kicsi. Remélem sikerül tartanunk. Nem tudtam, hogy ennyire emelni fog a képviselő. A gyűléseken nem volt szó erről. Bár lehet azért, mert sok dolga volt. Megszületett az első unokája a hónap végén. Nagyon fiatalon szült a lánya, mindenki le volt döbbenve akivel találkoztam.

- De ez csak jó. Fiatal anyuka, rugalmasabb. Biztos nem lehet huszonhatnál idősebb a lány. De legalább nem tizenhat évesen pottyantott csemetét. Mégis csak jobb felnőtt fejjel szülni, mint meggondolatlanul tinédzserként.

- Egyetértek. Úgyis hamarosan lesz lakógyűlés, biztos említeni fognak dolgokat. Majd lemegyek rá.-rántott vállat hanyagul, majd fejemet maga felé fordítva hívott újabb csókba. Hirtelen csak arra eszméltem fel, hogy Jungkook a nyakamat csókolgatja, s kicsit meg is szívja, aminek bár nem örültem, nem szóltam neki. Nem akartam elrontani a hangulatot ezzel is.

- Megmondom őszintén...ezúttal baromira hiányzott, hogy így foglalkozz velem...-terültem el teljesen a kanapén. Kell egy kis idő, míg összeszedem magam és el tudok menni zuhanyozni.

- Nekem is, hidd el...azt hiszem ez volt eddig a legjobb szeretkezésünk...persze az elsőt nem fogjuk tudni felülmúlni. Az visz mindent.-bújt hozzám teljes testével, s arcomra is hinett pár puszit.

- Megnyugtat, hogy nem csak nekem jut eszembe mindig...-mosolyogtam halványan, ahogy ismét visszagondoltam arra a pár éves emlékre.

- Nehéz nem arra gondolni. Már akkor többet éreztem irántad. Teljesen összetörtem, amikor megtudtam, hogy lett valakid. Rettenetesen éreztem magam.

- Akkor ezért nem válaszoltál nekem hónapokig? Nem is akartál velem találkozni...

- Sajnálom, Pici. Féltem, hogy csúnya megjegyzéseket teszek a pasira. Nem akartam rossz fényben feltűnni. Tudtam, hogy mindig bátyádként tekintettél rám és tudtam azt is, hogy miután összebújtunk, sokáig szégyellted magad és nem mertél velem találkozni. Azt akartam, hogy ez mind leülepedjen benned, akartam, hogy legyen egy kis tered nélkülem. Nem akartam, hogy befolyásolva érezd magad.

- Nem éreztem volna úgy magam. Furcsa lett volna az biztos, de látod, hogy mi lett belőle. Végül egymás mellett kötöttünk ki, szóval happy end lett, nem?-néztem rá kíváncsian, ő pedig lágyan elmosolyodva bólintott egyet.

- Örülök, hogy így alakult. Semmit nem bántsm meg. Azt a részeg csókot sem, amit egyszer loptam tőled, amikor senki nem figyelt.

- Jesszus milyen részletekre emlékszel. Te mindent elraktározol a buksidban?-böktem óvatosan homlokára.

- Igen, mindent. A közös pillanataink minden percét.-kuncogott aranyosan, s végül elmentünk zuhanyozni, mert már eléggé leizzadtunk, s a nap mocskaitól is meg akartuk szabadítani magunkat.