IX.

415 30 0
                                    



Igor,

Babushka helyett én fektettem le Alekset, hiszen este nem fogok tudni mellette maradni.
Igyekeztem minél kevesebbet távol lenni éjszakánként, de a munkám elengedhetetlen része volt az éjszakázás.

Lazar árnyékként követett. -Nem jó ötlet a saját térfelünkön játszani. -morogta mint egy öregember. Nyilvánvaló volt, hogy öngyilkos küldetésnek hitte a tervemet, pedig megszokhatta volna már, hogy mindent tökéletesen eltervezek mielőtt lépnék.
-Bizalmat kell keltenünk bennünk, ha nem tesszük akkor sosem jutunk információhoz. Tudod, hogy szól a mondás. Tartsd közel a barátaidat, de még közelebb az ellenségeidet. -rá sem kellett néznem, hogy tudjam nem ért velem egyet. Igazán értékeltem a hűségét, de kissé zavart az, hogy folyton paranoiás volt. -Problémád van ezzel, Lazar?
-Nem, Pakhan. -megrázta a fejét, és egyenesen az autóhoz sétált. Vlad cigizve várt ránk, emlékeztettem magam, hogy tartsam rajta a szemem, hisz a sunyi még mindig túl sokat kóvályog a fiam dadája körül. Bár most volt fontosabb dolgom annál, mintsem hogy a kis kialakulóban lévő, röhejes románcukon gondolkozzak.

-Főnök! -vigyázzba állt Vlad, de még beleszívott a cigijébe egyet. Ezt nem díjazta Lazar, aki morogva meglegyintette a fiatalabb őr fejét.
-Glupyy mal'chik! -hülye gyereknek nevezte Vladot aki puffogva motyogni kezdett
-YA izvinyayus.
-A sajnálatod nem elég ha nem mutatsz tiszteletet! -biccentett Lazar, ezt látva Vladimir szó nélkül beült az autóba.

A legkevésbé sem érdekelt a civódásuk, bár azt tudtam, hogy az őröm a találkozó miatt feszült, akárcsak én.

-Vesti sebya, elég. -az órámra pillantottam. Hosszú este elé néztünk...

Mindketten hallgattak rám és az úton már csendben ültek egymás mellett.


Anna,

Rá kellett jönnöm, hogy Valeria nem olyan kifinomultan öltözködik a házon kívül mint azt fejben elképzeltem.
Egy piros bőr mini szoknyát választott, egy ugyan olyan színű, mellkivágásos össze vissza pántos has pólóval és tűzpiros magassarkuval. A fekete hosszú haját tökéletesre szárította, és a vörös rúzsa csak hab volt a tortán, nem szóltam, hogy szerintem a fekete szemhéj festék kicsit sok lesz a rúzs miatt, mert meglepően jól állt neki.
Az már más tészta, hogy a rám aggatott ruhákban én nem végzet asszonyának éreztem magam, hanem egy bohócnak.

-Csinos vagy. -vigyorogva húzott maga után, majd elbotlottam a fekete tűsarkúban amit rám erőltetett. A bónusz a szűk, elképesztően rövid ruha volt rajtam, az egész hátam szabad volt, emiatt még melltartót sem tudtam húzni. Szerencsére a dresszem ugyan olyan fekete volt mint a cipőm. A sminkemet letudtam egy tusvonallal és a szokásos természetes hatású szájfényemmel. Szerencsétlenségemre engedtem Valnak, hogy besüsse a hajam, emiatt olyan érzésem volt mintha bukósisakot viselnék. Dús hajam van, és ezek a nagy hullámok benne csak rádobtak egy lapáttal.

Úgy néztünk ki mint két prosti, nincsen szebb szó rá. Sajnos.

Úgy véltem ha eleget iszok, akkor elfelejtem azt, hogy minden lépésemnél kilóg valamim.

A club előtt kígyózó sor állt, számításaim szerint jövőre bejuthat az aki a végén van. Vagyis mi.

Valeria motyogott valamit oroszul, úgy hangzott mint egy ízes káromkodás, ezután se szó se beszéd előre tipegett az egyik kidobóhoz.
Érdeklődve figyeltem a beszélgetést, nem értettem semmit belőle, hisz messze álltak.
A férfi mosolygott, úgy mintha egy szirén énekét hallgatná.
Nos az ellenkező nemnek, bejött a prostituált kinézet, hisz Val ujjongva integetni kezdett felém.
Ezt jelnek vettem, emelt fővel, ámbár égő arccal tipegtem mellé.
Kínosan éreztem magam, hogy minket beengednek, biztos azt hitték a sorban várók, hogy eszkortok vagyunk.

SokolovWhere stories live. Discover now