Mézédes alku

6.

Hatodik

Épp Ivan ingét próbálom kézzel kimosni. A férfi keresztben tett karral figyeli mit mesterkedek. Nézem ahogy enyhén elmosolyodik, amikor káromkodok. Hogy jutottunk el idáig? Egy héttel ezelőtt munkát kerestem és hajléktalan voltam. Ez idő alatt vicces játékot űzök a főnökömmel, aki egyszer eldob, másszor visszafogad. Én pedig mint egy hűséges kiskutya fut utána, és minden szavára ugrik. Kicsit felbosszant és késztetést érzek ilyenkor arra, hogy azért is az ellenkezőjét tegyem annak amit mond.

Nem tudom mit gondoljak erről. Távol akarok maradni tőle, mégis itt van a házamban. Mégis flörtölünk egymással, mégis nevetünk a semmin...Mint valami elbaszott szerelmes pár egy hülye regényben.

– Min gondolkozol annyira? – ránt vissza a valóságba. Most veszem észre, hogy már a két kezem súrlódása akkora habot csinált, hogy már kifolyt.

– Semmin...Nem lényeg – ejtek el egy halvány mosolyt, majd visszatérek a mosásra. Érzem ahogy a keze végig csúszik a derekamon. Megrezzenek, és felnézek rá a tükörből.

– Mondd el, mi jár a fejedben? – suttogja a fülembe. Miért van az, hogy nem tudok neki ellenállni? Miért gyengülök el, ha csak hozzám is szól?

Nem tudok ellenállni, ez így van. Nem tudok, mert most is erősen megmarkolja a derekamat, és szorosan magához húz.

– Nem tudom, hogy miért játszod el velem mindig ezt...– bököm ki hirtelen. Jézusom...

– Hogy érted, hogy játszom veled? – kérdezi kérdő szemekkel, és közben az ajkamat nézegeti.

– Egyszer ellöksz, aztán visszahúzol magadhoz... – hitetlenkedek.

– Nem játszom veled, csak...

– Csak?

– Csak nem tudom mit érzek veled kapcsolatban – mondja egyenesen a szemembe nézve. Mi?

– Micsoda? Nem tudod, hogy mit érzel irántam? – kérdezem tágra nyílt szemekkel. Most ezzel azt akarja mondani, hogy ő is érez valamit irántam??

– Nézd...Próbállak kiverni a fejemből. Próbáltam nem gondolni rád. Amikor azt mondtam, hogy hagyjuk egymást békén, akkor komolyan gondoltam azt, hogy ne találkozzunk, de egyszerűen...Nem tudlak kiverni a fejemből. Soha nem voltam szerelmes egy nőbe se, sorban csak az egyéjszakás kalandok voltak...De te... – keresi a szavakat, én pedig a könnyeimmel küszködve, és széles mosollyal az ajkaira tapasztom az enyém.

Az ajkunk tökéletes összhangban mozog, és egyszerűen nem tudom nem kiadni magamból a közben feltörekvő nyögéseket és sóhajokat. Megfogja a fenekem, felemel, majd rá emel a kézmosóra. Az ajkunk nem szakad el egymástól. Óvatosan egyre fentebb és fentebb simogatja a combom, míg végül el nem érkezik a legérzékenyebb pontomhoz. Odalent már csupa nedv vagyok, és alig várom, hogy megérezzem magamban.

– Anastasia! – hallok meg egy halk női hangot. Azonnal kapcsolok és kiugrom Ivan kezei közül, aki zavarodott tekintettel méregeti az ajtót.

–Anya? – rohanok ki a fürdőből. Anya a bottal támaszkodik, miközben a lába megremeg.

– Mi a baj? – kérdezem ijedten, amikor is összerogy. A földre érkezne, ha Ivan nem lenne ilyen gyors, és nem kapná el időben. Lefekteti a kanapéra, én pedig felszaladok a gyógyszerekért.

Amikor érkezem Ivan éppen egy pohár vizet tart anyám szájához, hogy inni tudjon.

– Jövök anya, itt vannak a gyógyszerek. Nemsokára jobban leszel – mondom neki, majd a tapaszokat a vállára ragasztom.

– Ki ez a kedves Úriember? – kérdezi enyhe mosollyal.

– Ő Ivan, a... Főnököm – mondom kínos mosollyal.

– Nagyon örülök, asszonyom – mondja Ivan udvariasan, majd kézfejen csókolja.

Halika! Most egy picit rövidebb résszel jöttem hozzátok, de fontos szerepe lesz!