Vargabetűk után (Hét év nélküled II.)

#4. White Wedding

„Outside

All around me

Really sleazy

Then it hits me"

Spiderbait – Calypso (1996)

Diát az édesapja vitte el a gyönyörű, júliusi reggelen az esküvő helyszínére. A patinás kúria és a hozzá tartozó arborétum nagyszerű választásnak bizonyult. A lány ruhája ott lógott az autó utasterébe szerelt, plafonhoz közeli kapaszkodón.

- Hová rakjam? - kérdezte Dia beszállás előtt, meglóbálva a ruhazsák akasztóját.

- Hová, hová, hát a majrévasra - felelte az apja. - Az enyém is ott lóg.

- De ki fogsz látni?

- Persze - legyintett a pocakos férfi.

Az elmúlt években kapcsolatuk nem sokat változott. Talán az apja kicsit higgadtabb lett vele a kamaszkori kiruccanás óta, de Dia ugyanúgy nem szívesen kért tőle semmit. Annyira mély nyomokat hagyott benne a férfi akkori viselkedése, hogy már ösztönösen megoldott nélküle, amit csak lehetett. Viszont a kollégiumot, illetve az Anival közös albérletet ő állta, ez volt a szülők között a megállapodás, és mivel neki volt autója, általában ő segített az őszi és nyári költözködésekben.

A helyszínre érve a lány a kúria előterében elbúcsúzott apjától, és a menyasszony szobája felé vette az irányt. A hangos és izgatott készülődés zaja miatt nem volt nehéz dolga megtalálni Krisztáékat, már az első lépcsőfordulóban meghallotta a nevetgéléseket, amelyek nyomán könnyedén eljutott a lakosztályig.

Az ajtón belépve aztán mindjárt nagyszerű látvány tárult elé. Leendő sógornője egy egészalakos tükör előtt állt, az ajtónak félig háttal.

A habos-babos, hercegnős, csillogó, uszályos ruha teljesen tükrözte Kriszta személyiségét. Gyönyörűen festett, mint egy meséből kilépett királykisasszony. Az édesanyja épp a fátyollal bíbelődött, a fodrász készenlétben állt, a sminkes Anin végezte az utolsó simításokat.

- Jaj, de jó, hogy megjöttél! Már csak téged vártunk! - Kriszta lendületből akarta üdvözölni a lányt, de édesanyja visszatartotta.

- Kislányom, várj már, még nem vagyok készen! Dia nem szalad már el sehova.

A fodrász is az újonnan érkezetthez lépett:

- Kérlek, gyorsan húzd fel a ruhádat, hogy minél hamarabb elkészíthessem a frizurádat.

Dia bólintott, majd engedelmesen csukta magára a lakosztály fürdőszobájának ajtaját, hogy átöltözhessen. A holmiját majd később átviszik Anival közös szobájába. A mélykék, fényes ruhát nem próbálta fel azóta. A vásárláskor úgy emlékezett, hogy kicsit szűkös volt. Az esküvő napján viszont tökéletesen simult rá. Nem tervezett fogyni, úgy tűnt, a védés és az egyetemi jelentkezés mégis megtette hatását. No, nem baj, legalább jobban áll - vonta meg a vállát, mielőtt kilépett a helyiségből.

A készülődés jó hangulata hamar ráragadt a lányra is, a fodrász csodás fonott kontyot készített hátközépig érő, enyhén hullámos, gesztenyeszín hajából.

- Kérlek, hogy csak valami visszafogottat tegyél fel - mondta a sminkesnek, mikor ő következett.

Ani harsány-vörösre rúzsozott száját, erősen kihúzott szemét látva kissé megijedt, vajon mi vár rá.

- Nyugi, én direkt ilyet kértem - vigyorodott el barátnője.

Amikor tükörbe nézett, elégedetten vette szemügyre a profi munkát. A végeredmény diszkrét volt, kiemelte nagy barna szemeit, és bár a rúzs nem maradt el, egyáltalán nem volt harsány.