Utállak vagy szeretlek?

5. fejezet

*Jimin pov.*

Mikor reggel felkeltem, egyáltalán nem számítottam arra, hogy hat-hét órával később Jungkook, az iskola legmenőbb - és mellesleg a legrosszabb - tanulója engem fog megkérni, hogy korrepetáljam őt minden tantárgyból. Annyira meglepett ez az egész, hogy elkezdtem nevetni, először halkan, majd egyre hangosabban. Jungkookon látszott, hogy kezd ideges lenni, de én képtelen voltam abbahagyni a nevetést, még a könnyem is kifolyt.

- Ugye, csak szórakozol velem? - kérdeztem, mikor végre szóhoz jutottam. - Pont te kérsz meg engem, hogy korrepetáljalak? Hát ez a nap vicce!

- Lehet, hogy a sok, és mellesleg felesleges tanulás mellett már nincs annyi erőd, hogy komolyan vegyél, de azért próbáld meg, jó? - egészen nyugodt hangon beszélt, amiből tudtam, hogy igazából csak visszafogja magát, és valójában legszívesebben már agyonütött volna. Kicsit meg is ijedtem tőle, így gyorsan letöröltem a könnyeimet.

- Tényleg komolyan mondtad, hogy korrepetáljalak? - mentem biztosra. - Hisz te utálsz tanulni. Minden órán alszol.

- Képzeld, feltűnt - mosolyodott el kicsit gúnyosan, és megint rám fújt egy adag cigifüstöt. - De anya szó szerint meg fog ölni, ha újra kell járnom az utolsó évet, így azt mondta, kérjelek meg.

- És az előbbi szerinted kérés volt? Igazából csak közölted velem, hogy korrepetálni foglak, és ennyi. Mintha nem lenne választásom - kezdtem el ezen lovagolni, mintha ez annyira fontos lenne.

Válaszul Jungkook egy mélyet szívott a kezében füstölgő cigiből, kicsit bent tartotta a füstöt a szájában, majd az egészet az arcomba fújta. Egyből köhögni kezdtem, és a lehető leggyorsabban elhessegettem magam elől a füstöt. Nagyon zavart a cigifüst, szívemből utáltam, jobban, mint Jungkookot. Tudtam, hogy ezt addig folytatja majd, amíg bele nem egyezek - bár utána sem hagyja majd abba -, így sóhajtottam egy nagyot, és bólintottam egyet.

- Rendben, legyen - egyeztem bele, mire Jungkook helyeslőn bólintott egyet, mintha tényleg nem lett volna választásom. - Fizetést kapok?

- Meg egy fenét! - utasította el azonnal, mire csak megforgattam a szemeimet. - De ma kellene kezdened.

- Ma?! - akadtam ki egy kicsit.

- Mondtam, hogy szinte mindenből bukásra állok - vonta meg a vállát teljesen értetlenül. - És mivel sosem figyelek oda, elképzelhető, hogy nehezen fogom majd felfogni az anyagot, így minél előbb el kellene kezdenünk. Fogtad?

- Te nekem ne vágj fel a hülye szleng dumáddal - löktem meg, de ő elkapta a csuklómat, mikor vissza akartam húzni a kezemet, és közelebb rántott magához.

- Ha még egyszer meg mersz lökni, vagy egyáltalán hozzám érsz - kezdett el halk, nyugodt hangon fenyegetni, amitől kirázott a hideg -, akkor neked szó szerint véged van. És azt gondolom, nem szeretnéd - mosolyodott el kedvesen, de a mondataiban egyetlen egy kedves szó sem hangzott el.

Megráztam kicsit a fejemet, ő pedig ellökött magától. Picit felszisszenve fogtam a csuklómra, de alig volt időm fájlalni azt, mert megint kaptam egy adag füstöt az arcomba. Már alig kaptam tőle levegőt.

- Rendben, legyen, de honnan veszed, hogy egyáltalán ráérek? - kérdeztem halkan.

- Nem érdekel, hogy ráérsz-e. Azt mondtam, hogy ma kezded, úgyhogy ma kezded - jelentette ki.

- Mhm... - bólintottam egy aprót, ahogy gyorsan értelmeztem, amit mond. - Legalább hazatelefonálhatok?

- Majd telefonálsz útközben. Menjünk már!

Ezzel Jungkook hátat fordított nekem, és hosszú léptekkel el is indult. Szinte rohannom kellett utána, olyan gyorsan sétált. Viszont amint utolértem, megint meg kellett állnom, mert egy újabb adag füstöt kaptam az arcomba. Nagyon elegem volt már, hogy folyton legyeznem kellett a kezemmel az arcom előtt. Főleg, hogy ez már egy újabb szál cigi volt, mert ez sokkal hosszabb volt, mint ami Jungkook kezében volt az iskola kapuja előtt.

- Megint egy? Muszáj? - kérdeztem enyhe félelemmel a hangomban, mert nem akartam, hogy újra magához rántson, mint két perccel ezelőtt.

- Nem tetszik valami? - fordult felém fenyegetően, de megint kaptam egy adag füstöt, így nem tudtam szótlan maradni.

- Igen - bólintottam. - Nagyon zavar a cigi a kezedben. Ha már ennyire mániákusan muszáj cigizned, akkor legalább ne fújd rám azt a füstöt.

- Á, az unalmas lenne - ezzel megint szívott egy slukkot, majd megint rám fújta.

Kissé feldühödtem már ettől. Megkértem szépen, hogy ne tegye ezt, de nem foglalkozik vele, csak a saját örömére folytatja. Felemeltem a kezemet, kivettem Jungkook kezéből a cigarettát, a földre dobtam, és a cipőm talpával elnyomtam. Ez viszont egy iszonyatosan rossz ötlet volt, mert Jungkook hirtelen két kézzel elkapta az ingem gallérját, és az iskolához tartozó fal oldalához szorított. Meglepve és félve néztem fel rá.

- Ha ezt még egyszer megkísérled - olyan halkan beszélt, hogy szinte alig hallottam, de azt kihallottam, hogy fenyeget engem -, akkor meggyújtok még egyet, és lenyomom a torkodon. Világos voltam? Vagy demonstráljam is?

- Nem kell - dadogtam kicsit a bennem egyre felgyülemlő félelemtől.

Jungkook még újra nekilökött engem a falnak, majd elengedett, és el is indult. Vettem pár mély levegőt, hogy kicsit megnyugodhassak, aztán már mentem is Jungkook után. Nem akartam jobban magamra haragítani. Így az út további részében inkább csendben tűrtem, hogy ő akarva vagy akaratlanul, de mindig rám fújta a füstöt. Inkább csak elhessegettem azt magam elől, és sétáltam - igazából majdnem futottam - Jungkook után.

Sétáltunk egymás mellett még legalább negyedórán át. Én azalatt hazatelefonáltam anyának, hogy átmegyek Jungkookhoz, amire szerencsémre megadta az engedélyt. Kicsit viszont kezdtem unni az állandó sétálgatást, és nem tudtam, mikor érünk oda végre, de nem mertem megkérdezni.

Mikor viszont eldöntöttem, hogy megteszem, Jungkook odasétált egy házhoz, a táskájából pedig előkereste a kulcsot. Kissé megkönnyebbülve felsóhajtottam, hogy nem kell tovább sétálnom, szinte teljesen céltalanul. Jungkook mögött beléptem a házba, és szinte azonnal meghallottam pár dübörgő léptet, amiktől újra elfogott egy kis félelem. Főleg akkor, mikor a léptekhez csatlakozott a gazdájuk is, egy nálam hat-hét centivel alacsonyabb nő.

- Jungkook, mi ez már megint? - kezdte el azonnal korholni. Szinte azonnal leszűrtem, hogy ő Jungkook anyja. - Azt kértem tőled, hogy azt az okos osztálytársadat kérd meg, hogy korrepetáljon téged. Erre te mit csinálsz? Megint idehozod az egyik hülye haverodat.

- Anya, ha esetleg hagynál engem szóhoz jutni - próbált a mellettem álló nyugodtan válaszolni az anyjának -, akkor elmondanám, hogy ő nem egy hülye haverom, hanem az okoska, akit nekem akartál.

A nő azonnal rám kapta a tekintetét. Egyből meghajoltam, hogy ne tűnjek illetlennek, pedig eléggé megilletődötten ácsorogtam ott. Meglepett, hogy Jungkook akkora károkat okoz otthon is, hogy az anyja semmit nem néz jó szemmel. A nő is látta rajtam, hogy furcsának találtam a viselkedését, így odalépett elém, és már egy kedvesebb oldalával üdvözölt.

- Szervusz, szervusz - mosolygott rám, és megfogta a kezemet. - Jungkook anyukája vagyok.

- Én Jimin - dadogtam kicsikét.

- Elnézést, hogy így ismerkedtünk meg, de ez a rosszcsont mindig rosszban sántikál, és azt hittem, te is egy haverja vagy - mondta egy levegővel, én pedig alig tudtam követni. - Ha bármire szükséged van, vagy Jungkook nem elég segítőkész, akkor csak szólj nekem.

- Jól van, anya, most, hogy ennyire leégettél, mi mennénk is - ezzel megragadta a karomat, és felhúzott az emeletre, onnan pedig egy szobába.