Just friends, or not?

5.

Hétfő reggel 6 óra van. Alex korán kelt, és beszaladt a kórházba Dottiehoz.
A lány ott töltötte az egész éjszakát.
Az összetolt székeken feküdt és aludt, egy pulóverrel volt betakarva, és az apja simogatta a karját. Reggelre ő is oda ment, meg csak nemrég lett vége a munkaidejének. Délután 3-tól este 5-ig kellett dolgoznia, de fél órával előbb eljött, mikor megtudta, hogy baj van.
- Heló - ült le melle Alex.
- Szia. - fogott vele kezet Dottie apja.
- Minden rendben?
- Az orvosok nem tudnak semmi újat mondani az állapotáról. Hilary éppen alszik.
- És azt tudják már, mi történt?
- Autós baleset. Eddig is tudták, nem értem, miért tartott annyi ideig megmondaniuk.
- Várjunk. Úgy tudtam, nem szokott vezetni, és nem kocsival ment.
- Hallottam a történeted. Hogy megpróbálták megölni. Hát, talán így volt, egy psychopata állattal járt össze.
- Tessék? Szóval tényleg volt egy másik fárfi?
- Mondjuk.
- Nem úgy néz ki, mint aki nagyon meglepődött volna ezen. - húzta össze a szemöldökét.
- Te sokat vagy nálunk. Biztosan észrevetted, hogy nincs minden rendben kettőnk közt. Az egyetlen ok, amiért még együtt lakunk, az Dorothy. Mi már nem vagyunk házasok. Csak ő a kapocs köztünk, semmi más.
- Mégis mi történt?
- Megszűnt a varázs. egyikünket se tett boldoggá a házasságunk. Összejártunk más nőkkel, és ez ki is derült. Dorothy miatt nem hagytuk el egymást azonnal.
- Várjunk, mindketten nőkkel jártak össze? Szóval Dorothy anyja...
- Igen. Eleinte a férfiak is érdekelték, de úgy tűnik, én voltam az utolsó férfi az életében.
- Sajnálom. - nem nagyon tudta, mit mondhatna erre.
- Ne sajnáld. Így kellett történnie, meg volt írva. Már túlléptem ezen, semmi probléma nincs. Csak Dottienak ne mond ezt el.
- Nem, persze. És...A baleset hogy történt?
- Összeveszett a barátnőjével. A nő megszúrta őt, de nem vészesen. Hiary elmenekült. Elvette a nő kocsi kulcsát és lelépett a kocsijával. Sajnos alapból sem a legjobb sofőr, idegesen, remegő kézzel és könnyes szemmel, még annyira sem. Túl gyorsan ment. Egy pillanatig nem figyelt, amég elővett egy zsebkendőz letorolni a könnyeit, és nekiment egy oszlopnak. Légzsák nem volt a kocsiban. Nagy erővel csapódott az oszlopnak. Betört a szélvédő, és a kezét szanaszét vágták az üvegszilánkok, szerencse, hogy nem az ütőerét vágta el. A lábával fogalmam sincs, mi történhetett, nem kérdeztem rá. Egy férfi hívta a mentőket, akinek a háza előtt történt a baleset.
- Ez szörnyű.
- Hogy van anya? - kelt fel Dottie.
- Nemrég meg aludt, talán azóta ébren van, nézzük meg.
Bementek. Dottie anyja ébren volt.
- Sziasztok - mosolygott rájuk, mind viasza köszöntek, a lány pedig leguggolt mellé.
- Hogy érzed magad? - kérdezte Dottie
- Jobban, mint tegnap.
- Mi történt?
- Előbb indultam haza és taxival jöttem, ami nekiütközött egy oszlopnak. A sofőr megúszta, én viszont nem teljesen. - Alex kérdőn a férfira pillantott, aki vállat vont. Természetes, hogy nem fogja elmondani Dottienak az igazat.
- De nincs agyrázkódásod, ugye?

- Enyhe agyrázkódás, nem vészes annyira, mint látszik.
- És a szemed?
- Egyenlőre semmit nem tudni, ha elmúlik a guga, szemészetre kell menni. Lehetséges, hogy rosszul fogok látni azzal a szememmel, vagy, hogy egyáltalán, de bízom a legjobban.
- Hogy tudod mindezt mosolyogva mondani?
- Lélegzem, nem? Meg is hallhattam volna, de túléltem. Csak örülhetek annak, hogy ennyivel megúsztam.
- Szeretlek - ölelte meg Dottie óvatosan.
- Tudom. Én is téged.
- Kezdődik a suli. Gondolom, inkább maradsz itt. Akarod, hogy en is itt legyek? - fogta meg a lány vallát Alex.
- Nem, dehogy, javítanod kell, menny. Szia.
- Oké, szia - adott egy puszit a fejére - jobbulást Mrs. ... Claim.- mondta, kissé furán, mivel Hilary egy ideje már nem Mrs.Claim. – Viszlát!- fogott kezet a lány apjával, és elindult az iskolába.
Unta az utat. Mindig ott van vele Dottie, hogy szórakoztassa, új még neki, hogy egyedül megy. Ha Dottie beteg, ő se megy, ha Dottie lóg, ő is. Ha nem az lenne a tét, hogy az egész nyarat végig tanulja, esetleg más osztályba kerül, mint Dottie, és egy évvel tovább kell szenvednie, akkor ő is ott maradt volna.
Az elmúlt hetekben sokat tanult és javított, ez volt élete legunalmasabb időszaka. Az eredeti 5 helyett már csak 2 tantárgyból kell javítania. Ha szerencséje van, az irodalmat ma ki is javítja. Egy biztos, a tanár jól meg fogja izzasztani, nincsenek túl jó viszonyban.
Elért az iskola ajtóig. Utolsó szívás, majd eldobni a cigit, nagylevegő, felkészülés a legrosszabbra, és átlépni a küszöböt. Máris haza akart menni.
Elvonszolta magát a teremig, szokatlan módon átnézte a könyvet, és csak utána dőlt rá a padra.
Az osztályban az a szokás, hogy órák elején pár ember kimegy, és a lépcsőn figyeli a tanárt, valaki meg az ajtóban vár, és mikor jön, mindenki visszarohan, és úgy ülnek a helyükön, mint ha mi sem történt volna.
A baj csak az, hogy olyan hanggal jönnek be, hogy két háztömbbel odébb is hallani, így a tanár tudja, hogy nem olyan jó ez az osztály min amit el akarnak hitetni. De van, hogy teljesen más irányból jön a tanár, és óra közepén jönnek be, ordítva, hogy "nincs itt a sátán, buli van!". A tanárok szeretnek ilyenkor röpdogát íratni.
Ma is eljátszották ezt, szerencséjükre nem az utóbbit. Alex felkelt, mintha nem is aludt volna, mivel jó benyomást kell tennie.
- Oké. A jegyeitek alapján nem is kérdés, hogy ki fog felelni. - ült le a tanár. Alex fel is állt, feleletre készen. - Dorothy Claim.
- Micsoda? - vakarta meg a fejét Alex.
- Nyugalom, a négyesért kell felelnie.
- De hát felelni akarok!
- Köszönjük, jót nevettünk, most már leülhetsz.
- Mi? Nem! Komolyan! Én nem sokszor mondok ilyet, egy felelettel nem poénkodnék, még a végén tényleg felelnék.
- Nos, ez esetben a barátnőd után te következel.
- Még mindig lenne egy kis probléma.
- Mégpedig?
- Dottie nincs itt.
- Hol van?
- A kórházban, az anyukájával, akinek balesete volt.
- Ó, értem. Akkor mondja meg neki, hogy jobbulást az édesanyjának. Kezdheti a feleletet.
- Oké. A legnagyobb költőnk...
- Nem. A regényről szeretnék hallani.
- Mi a... Miféle regény?
- Amiről a legutóbbi feleletben egy szót sem tudott mondani, afféle regény.
- Huh, oké. Hát, érzelmekkel teli... - és elmesélt mindent. Nem adott lehetőséget a tanárnak, hogy közbeszóljon. Mikor végzett, elkezdte amit erre a napra tanult, hogy biztosra menyjen.
- Üljön le.
- Hanyas?
- Nem szívesen mondom ezt, nem hittem, hogy ezt megélem, de ötös lett a felelete.
- Szóval...
- Kijavította a bukást. - Alex aláíratta a jegyet, különben otthon nem hiszik el neki, és mar le is dőlt a padra, hogy kialudja azt a sok óranyi irodalomtanulást. Az ez utáni két órát is így töltötte, egyhuzamban. Csakhogy két teremváltás is történt, így más óráján aludt. Mikor felkelt, furcsán nézett az ismeretlen arcokra. Megnézte az időt a telefonján, majd röhögni kezdett a saját hülyeségén, és szó nélkül elindult kifelé. Az ajtó melletti padban ott ült Jenna. A lány a tankönyvében lévő emberek képét firkálta át. Alex menet közben megsimította a lány karját. Jenna felnézett, majd zavartan mosolygott, Alex pedig vissza rá. A teremben lévő lányok közül pár gyilkos tekintettel nézett Jennára, aki figyelmen kívül hagyta őket.
Alex kiült a padra, és várta a csengetést. Ezután szerencséjére már csak 2 órát kellett kibírnia, mivel hiányzott egy tanár, és megint az a helyettesítő jött, aki elengedte őket.
Két órát volt Dottieval a rendelőben, majd hazament. Legnagyobb fájdalmára történelmet tanult, mivel még azt a tárgyat ki kell javítania. A nagy tanulás után elaludt. 19:45-kor ébredt fel. Fáradtan felkelt a földről, és megmosta az arcát.
- A francba - nézett fel a csapból. Eszébe jutott a randi, ahova negyed óra múlva mennie kell. El kell készülnie, és oda is kell érnie, ami a leggyorsabban is több mint negyed óra.
Gyorsan megfürdött, kikereste a randihoz legjobban illő ruháját, felöltözött, telefújta magát mindenféle szarral, zsebre rakta a telefonját és a tárcáját, majd elindult a Full belly nevű étterembe. Gyorsabb utat választott, és taxiba ült. Kifizette az utat, és odaszaladt az étteremhez. Benézett az üveg ajtón keresztül, de sehol sem látta a lányt. 20:15. Idegesen a hajába túrt, és körülnézett. Megpillantott egy alakot, ahogy lassan felé halad.
- Jenna?
- Azt hittem, olyan vagy, mint a többi. Igent mondasz, hogy lerázz, és nem jössz el. De itt vagy. Miért vagy itt?
- Mert nem vagyok olyan, mint a többi. - mosolygott, majd a lány is. - hölgyem - nyitott ajtót, és mutatta, hogy menjen be. Mindketten nevettek, majd bementek, és leültek egy asztalhoz. Annyira nem jó hely, hogy asztalt kelljen foglalni, nem is volt tele az épület. Bér elég hangulatos volt, gyertyákkal meg mindennel.
- Sajnálom, hogy sokat kellett várnod rám.
- Semmi gond. Számítottam rá, hogy nem fogsz pontosan érkezni. De épp időben értél ide ahoz, hogy ne menjek haza.
- Ennek viszont örülök. - mosolygott.
- Innának valamit? - jött a pincér.
- Egy sört. - mondta Alex, majd ránézett az értetlenül néző pincérre. – Vagyis... Egy kis bort.
- Vöröset vagy fehéret?
- Ilyen sorrendben.
- Tessék?
- Vöröset. - forgatta meg a szemét. - Jenna, te mit kérsz?
- Azt hiszem egy kóla jó lesz.
- Rendben, máris hozom. - ment el.
- Nem kell az olcsóbbat választanod, kifizetem.
- Ó nem, én nem iszom alkoholt. - mosolygott.
- Értem. - vette elő az étlapot. - Választottál már?
- Azt hiszem, spagettit kérek.
- Jól hangzik. - mosolygott rá.
- Kérdezhetek valamit?
- Persze. - tette le az étlapot.
- Te és az a lány, Dorothy, azt hiszem. Szóval ti ugye csak barátok vagytok?
- Igen persze. - nevetett.
- Hu, oké. Csak mert olyan jól megvagytok, nem én akarok az a lány lenni, akivel megcsalod őt. - nevetett, és Alex is.
- Mi csak... Óvoda óta minden percet együtt töltünk. Olyan, mint ha a húgom lenne. - mosolygott.
- Választottak már? - jött egy pincér, nyomában egy másikkal, aki az italunkat hozta.
- Köszönjük. - vette el Alex a bort, és a kólát Jennának. - Én csirkét kérek, a hölgy pedig spagettit.
- Milánóit vagy Bolognait?
- Bolognait – mondta Jenna.
- Rendben, nemsoká hozom. - ment el.

- Uh, túl sok ez a kóla - nézte Jenna a hatalmas poharát, amit alig lehetett úgy felemelni, hogy ne menjen ki egy csepp se.
- Nekem meg túl kevés. - ivott bele Alex a borába. Nem szokása borozni, de ha sör nincs, megteszi, legalább alkoholos ital.
- Miért nem boros kólát kértél?
- A pincér már így is elég hülyének nézett. - mosolygott.
- Várj, tessék. - öntött át Alex poharába egy kis kólát.
- Köszi - mosolygott, és beleivott. - sokkal jobb - tette le a poharat. - Na és, veled mi a helyzet? Mesélj magadról.