Just friends, or not?

7.

Alex és Dottie elértek a kórházhoz, és felmentek az emeletre, ahol Mrs. Claim tartózkodott. (Vagyis...Hilary. Mint kiderült, Mrs.Claimnak már nem mondhatjuk).
- Szia - ölelte át Dottie óvatosan, és adott neki egy puszit.
- Sziasztok. - mosolygott.
- Hogy érzed magad? - kérdezte a lány.
- Meglepően jól.
- Már nincs annyira bedagadva a szemed! Ugye látsz vele valamit?
- Még azért nem múlt el teljesen, de nem vakultam meg, homályosan látok vele.
- Hála az égnek - mosolygott Dottie. - Most nem lehetek sokáig. Össze kell pakolnunk, csak benéztem, hogy mi van veled.
- Hová mentek?
- Csak koncertek lesznek, nem nagydolog.
- De holnap iskola. Nem mehetnétek máskor? Nemsoká itt az év vége.
- Anya, jók a jegyeim, ez nem fog ártani semmit.
- És te, Alex? - nézett rá.
- Már semmiből nem állok bukásra, a tanárok meg nem szeretnének egy évvel tovább tanítani engem, vagy nyáron is látni a képem, szóval most békén hagynak. Ez az egy nap csak megment attól, hogy feleltetni tudjanak.
- Milyen egy nap? Azt hittem, csak ma délután lesz.
- Igen, így is lesz. Csak hogy Alex holnap nem megy be, mert egy jó buli után nem szokása másnap iskolába menni. - mondta Dottie. Az anyja úgy se tudja meg, ha kimarad az iskolából, elvégre kórházban van, és nem akarja, hogy ne engedje el. Igaz, akkor is elmenne, de nem érezné olyan jól magát.
- Oh. Értem. Akkor... Jó bulizást. - mosolygott.
- Szia - puszilta meg Dottie.
- Viszlát. - intett Alex, és elindultak először Dottiehoz.
Alex megvárja, még Dottie összepakol (muszáj, hogy sürgesse. Különben egy fél napig nézegeti, hogy mit vigyen arra az egy napra), majd mennek Alexhez. Azért ebben a sorrendben, mert Dottie közelebb lakik a kórházhoz és Alex egy fél perc alatt össze tudja dobni a cuccait, ha esetleg késésben lennének.
- Oké, az újságaidat meg a több vackodat hagyd itt, csak a fontos dolgokat pakold be. És vedd figyelembe, hogy egy éjszaka és egy nap lesz az egész, nem pedig egy év. Általában ezt eltéveszted, és bepakolod a fél szekrényedet. - mondta Alex, mikor beléptek a házba.
- Az újságaim nem vackok, nem láthatsz akármikor egy félmeztelen Biersac-ket.
- Igen, egy kifestett, hosszú hajú fiú mindennél fontosabb.
- Az egy régi kép volt! De Andy is megmondta, hogy az, hogy festették magukat, nem jelenti azt, hogy nem tud seggbe rúgni téged. - bökött a mellkasára.
- Aszta, most megijedtem. - mondta fapofával.
- De te is tudod, hogy az régi kép volt. Te is imádod a Black Veil Brides-ot!
- A zenéjüket, de nem azt nézem, hogy milyen helyes az énekes vagy, hogy melyik tagnak hány kockája van!
- Hmm... Ashleynek vajon hány kockája van? - vakarta meg a fejét Dottie.
- Inkább pakolj. - ragadta meg a karját, és behúzta a szobájába.
- Tervezünk aludni? - kérdezte Dottie.
- Szerintem nem nagyon. - vont vállat Alex.
- Akkor egy millióval kevesebb cucc.
- Mégis mit vinnél az alváshoz?
- A párnám, a takaróm, talán az ágyam, a macim... - kezdte sorolni.
- Képes lennél elvinni a 2 méteres medvéd, amitől még te is alig férsz el? Márpedig te annyi helyet foglalsz, mint egy fogpiszkáló.
- Nem vagyok olyan vékony, és nélküle nem tudok aludni!
- A suliban is nélküle alszol!
- Az más. Ott akár állva is elalszok. - legyintett. - Az valami varázs hely. Ahogy belépek a suli ajtaján úgy érzem, hogy muszáj aludnom, különben összeesek.
- Oké. - nevetett. - végeztél már a pakolással? - a lány felmutatta a mutató ujját, és várt a válasza előtt, amég bedobja az utolsó, fontos dolgot; 1 db Rock Sound magazint, amit pár napja vett, és még csak a posztereket nyálazta át (szó szerint), úgyhogy vár rá néhány oldalnyi cikk, nem hagyhatta itthon. Belenyomkodta a cuccokat, hogy ne akadjon bele semmibe a cipzár, majd behúzta a táskát, fél vállára vette, és elégedett mosollyal válaszolt.
- Igen, mehetünk. - indult el.
- Hova mentek? - állt be a bejárati ajtóba Dottie apja.
- Ő...Izé...Holnap este találkozunk. Szia. - hadarta Dottie, majd adott egy gyors puszit az arcára, és elkezdtek rohanni. Az apja valamit utánuk kiabált, de nem hallották, csak egy trágár szót értettek az egészből, ebből arra következtettek, jobb is, hogy eljöttek.
Átmentek Alexhez. A fiú 2 perc alatt pakolt be, hogy ne késsenek el, aztán 1 perccel idő előtt értek a pokol ajtaja elé. Azt hitték, mindenki rájuk fog várni, de fordítva történt. Ugyanis rajtuk kívül senki sem volt még ott.
- Hol a francban van mindenki? - sétálgatott oda-vissza Dottie. - Mióta várunk már? - fogta a fejét.
- Kemény 2 perce - nézte meg a telefonján az időt Alex.
- Nem két óra?
- Biztos vagyok benne, hogy meg tudom különböztetni a kettőt.
- Oké-oké, kuss, erre jön egy kocsi!
- Az ő kocsija nem így néz ki.
- Jó pisszt! - mondta, rá sem nézve, csak a feléjük közeledő kocsit figyelve. Melléjük ért, és leparkolt. - Éjjen!
- Nem akarom elvenni a kedved, de hacsak Colin nem öregedett meg egy óra alatt, ő az infó tanár. - fogta meg Dottie vállát.
- De... - szomorúan nézte, ahogy a tanár odaköszön, majd bemegy az épületbe. - A rohadt életbe
- Majd legközelebb. - ütögette meg a vállát.
- De azt hittem...
- Jó-jó, pisszt. - ölelte magához a lányt.
- De már vagy két órája várunk...
- Perc, de semmi baj - simogatta a haját. A lány háta mögött meglátta a feléjük közeledő Jennát. Elengedte Dottiet, és odament hozzá.
- Sziasztok. - köszönt a lány, amikor még nem értek oda egymáshoz.
- Szia. - adott egy csókot, mikor odaért, és megölelte.
- Csá. - intett Dottie hanyagul, majd elfordult, és nézte tovább az utat, várva az autót.
- Csak mi vagyunk itt? - kérdezte Jenna.
- Ja, vagy 2 órája. - válaszolt Dottie az utat nézve.
- Perc. Két perc. - Javította ki. - azóta már 5. - nézte meg az időt.
- Jön, jön! Ez már tuti ő! - ugrált Dottie (az isten tudja, miért ugrált).
- Kéne egy fuvar? Hová mennétek? - nézett ki az ablakon Colin, hatalmas vigyorral a képén.
- Anyádba! - válaszolt Dottie idegesen. - Már öt órája várunk rád!
- Öt mi? Na jó, szálljatok be. - legyintett.
Beszálltak hátra, de nagyon szűk volt úgy a hely.
- Ti kértétek tőlem a fuvart. - szólt hátra Colin, mikor már végighallgatta, ahogy káromkodva próbálnak elhelyezkedni az ülésen.
- Várj, Jenna, ülj az ölembe. Hátha jobb valamivel.
- Az úgy nem szabályos. - szólt Dottie.
- Mióta érdekel téged bármilyen szabály?
- Jó, akkor büntessenek meg miattatok. - fordult el tőle idegesen, és kinézett az ablakon.
- Nem hiszem, hogy kényelmes lenne. - mondta Jenna.
- Oh, szerintem Alex nagyon élvezné. - mondta Dottie.
- Befejeznéd? Kösz. - intézte el Dottiet röviden, aki csak a szemét forgatta - Csak próbáljuk ki. - nézett Jennára.
- Oké. - beült az ölébe, helyezkedett egy darabig, majd amikor megpróbált kiegyenesedni, nem nagyon jött össze neki, mivel a tető akadályozta őt. - Ez így nem valami kényelmes.
- Francba. A tetőt sem lehet lehúzni, akkor meg...
- Valójában de. - szólt közbe Jeremy. - másik autóból valamilyen varázslattal átrakták, és le lehet húzni.
- De jó annak, akinek mindent a segge alá tolnak. - szólt be Dottie.
- Tehetek én arról, hogy a szüleim gazdagok? Én ellenék egy híd alatt száraz kenyérrel meg vízzel, de ha kocsit akarnak venni nekem, és azt tovább variálni, akkor francnak utasítanám vissza. 18 éve nem fogadtam el szinte semmi drága dolgot, szerintem ezt a luxust megengedhetem magamnak. - válaszolt Colin. Közben pedig leengedte a tetőt. Dottie nem mondott rá semmit, csak visszafordult, és a mozdulatlan fákat nézte.
- Kösz. - köszönte meg Alex a tető lenyitását, majd újra Jennával foglalkozott. - Így már jó?
- Jobb. - helyezkedett, és a jelek szerint egyiken sem bánták túlságosan ezt a helyzetet. - De ahogy magamat ismerem kiesek innen.
- Majd foglak. - nevetett.
- Oké, akkor indulhatunk? - kérdezte Colin, mire mindenki bólintott. - Ha bárki meghal, nem vállalok felelősséget, a legnagyobb dolog, amit olyankor nyújthatok, hogy a lehető legszebb erdőbe temetem el, akit kell. Szóval inkább maradjatok életben. És ne szedjétek szét a kocsit, különben nem várom meg, amég magatoktól nyúltok ki. - tisztázta.
- Csak indulj már - türelmetlenkedett Dottie.
- Továbbra nem sürgetjük vagy szólogatunk be a sofőrnek, mert aki ezt teszi, mehet gyalog. - mosolygott a lányra.
- Jó, kussolok, csak menjünk. Nem te vártál itt öt órát!
- De te sem - mondta Alex.
- Oké, akkor indulunk. - Alex a lány dereka köré tekerte a kezét, hogy ki ne essen, és nekidöntötte a fejét, Dottie ugyan azt a pontot nézte a meg mindig mozdulatlan fán (ki tudja, mi játszódott le a fejében, vagy mit vett be, amitől látott valamit a fán kívül). Jeremy bedugta a rádióba a pendrive-ját, és zenét keresgetett. Elindultak. Jeremy bekapcsolt egy The 1975 számot, mire Dottenak felcsillant a szeme.
- They're just girls breaking hearts - énekelte, mire Alex is, majd végül mindenki, így megalapozva a hangulatot.
- Eyes bright, uptight, just girls - énekelték egyszerre. Mindenki ismerte, szinte ugyan az a stílusuk, szóval ez nem nagy csoda.
- Csak hogy tisztázzuk. - mutatott rá Colinra, Jeremyre és Jennára, miután végigment a zene. - Matt az én férjem lesz!
- Azt hittem, Biersack lesz az. - szólalt meg Alex.
- Igen, ő is. - legyintett.
- Miért pont éjszakája? - szólalt meg Jenna.
- Tessék?
- Miért az a neve, hogy Rock együttesek éjszakája? Két napos, nem csak éjszaka lesz.
- Biztos éjszaka vannak a jobb koncertek. - vont vállat Alex.
- És miért Latinul van?
- Több helyen is megrendezik, de nyugi, nem lesz tele latin emberekkel az egész. - válaszolt Jeremy.
- Honnan tudod?
- Amég ez a retek pakolt - mutatott rá Colinra - én utánanéztem a neten.
- Szóval innen tudod hova kell menni. - mondta Alex Colinnak. - Épp azon gondolkoztam, hova viszel minket, mivel nem rémlik, hogy ezt megemlítettem volna. - A mondata után egy hatalmas buckán ment át a kocsi, és rázkódott egyet, az Alex ölében ülő Jennával együtt, a fiú pedig halkan kuncogni kezdett, nekidöntve a fejét Jenna hátának.
- Ne má'. - nevetett Jenna.
- Te vállaltad, hogy egy perverz állat ölébe ülsz. - röhögött. Mosolyogva megcsókolta a lányt, elég hosszan.
- Mennyetek szobára. - szolt nekik Dottie.
- Kirakom őket egy motelnél. - mondta Colin.
- Végül is, nem hangzik rosszul. - nézett Alex Jennára.
- De jól se. - mosolygott rá.
- Más alig várná, hogy velem lehessen. - mondta mosolyogva.
- De neked velem kell beérned. - simogatta meg a fejét.
- Oké. - parkolt le Colin pár üzlet előtt. - Itt veszünk sátrat - mutatott az egyikre - Itt pedig sört. - mutatott egy másikra. Az italbolt mellett egy kertészet volt, oda hiába mentek volna be, de Dottie mindenképp be akart menni.
- De te nem ihatsz. - szólt Jenna, mikor átgondolta, hogy italboltba mennek majd. Ahol, ugye, alkoholos italt fognak venni.
- Amég oda nem érünk, addig nem, úgyhogy nektek lesz, már nem mint ha megérdemelnétek.
Bementek a boltba. Először sátrat vettek. Hármat. Egy Colinnak és Jeremynek, egy Jennának, és Alexnek, egy pedig Dottienak. A terv az volt, hogy Dottieék hárman lesznek egy sátorban, de Dottienak kellemetlen lett volna a sátor sarkában ülni, amég Alexék falják egymást, így lett három sátor. Bár úgysem nagyon aludnak majd, de mindig jól jön, a táskájukat sem fogják másfél napig a hátukon hordani, és azzal állni végig a koncerteket.
A sátrakat bedobtak a kocsiba, majd bementek az italboltba. Jól felpakoltak, szinte meg sem lehet számolni, hány sört, kólát (Jennának) és whiskyt vettek, valószínűleg ők sem számolták, csak úgy pakolták egymásra a sok alkoholos italt, mivel az árán is meglepődtek, de nem tettek volna vissza párat, véletlenül sem, inkább kifizették. Vagyis pontosabban Colin fizetett. Megmutatta a személyiét, hogy márpedig ő megvan 18 éves, majd nagy nehezen kivitték az italokat a kocsiig, és berakták a csomagtartóban lévő hűtőládába.
- Ennyi pénzből vehettünk volna egy nagyobb kocsit. - ült be Dottie is, aki utoljára maradt, mivel valamiért ő bement a kertészetbe.
- Az egy kaktusz? - mutatott Jenna a lány kezében lévő növényre.
- Talán.
- Miért vettél kaktuszt? - húzta fel a fél szemöldökét Alex.
- Úgy néz ki, mint Miki egér, nem bírtam otthagyni!
- Tudod, hogy annak a szarnak össze-vissza hullnak a tüskéi, és mind olyanok leszünk?
- Na és? Ki lehet bírni.
- Kiskoromban nekem is volt. Hidd el, nem kellemes mikor a kezünkbe szúródik egy olyan, és bármihez is nyúlsz, fáj.
- Jó, ne szidd a kaktuszom!
- Oké, ügyesen szórod a pénzt, most már kidobhatod. - mondta Colin.
- Mi?
- Nincs kedvem tüskébe ülni, se most se később, szóval dobd ki.
- De Miki egér formájú...
- Hagyd elmenni. - fordult hátra Jeremy, és megütögette a vállát.
- De...
- Dorohy! - szólt kicsit erényesebben Colin.
- Jó, dobom már. - nézett rá a kaktuszra szomorúan.
- Induljunk már. - türelmetlenkedett Alex.
- Dottie, dobd ki!
- Szia Miki - dobta le az útra, és végre elindultak. - most már kérek egy sört. - tette karba a kezét szomorúan, Alex pedig hátranyúlt egyért, és odaadta neki.
- Nekem is adj egyet - nyúlt hátra Jeremy. Majd Alex magának is kievett egyet, Jennának meg egy kólát.
- Legalább együttérzésből ne innátok. - szólalt meg Colin.
- Kérsz kólát? - kérdezte Jenna.
- Kérhetek...adj egyet. - a lány átnyújtott egyet.
- Jeremy. Kapcsolj valamit jó zenét. - mondta Dottie.
- Fall Out Boy?
- Melyik számuk?
- Most csak a Centuries-t találom.
- Azt agyon játszották a rádióban. Régebbi számuk nincs meg?
- Nincs a pendrive-on. De van meg Nirvana is.
- Tőlük mi?
- Come as you are, My girl, Polly, lithium, Drive... - sorolta.
- Legyen a Lithium.
- Oké. - indította el.
- I'm so happy 'cause today I've found my friends ...- énekelte egyszerre Jenna és Dottie.
- Miért kellett meghalnia? - hagyta abba az éneklést Dottie.
- Mármint Kurt-nek? - kérdezte Colin.
- Igen! Ha tehetném, most azonnal feltámasztanám.
- Ebbe a világba akarod visszahozni? Szerintem nem lenne jobb neki, amúgy sem azért lőtte fejbe magát, hogy újra szenvedjen. A mai világban pedig csak szenvedne.
- Igaz... - mondta szomorúan Jenna.
- Jó, most elrontottátok a kedvünket. Hangosítsd fel a zenét. - mondta Alex Colinnak, aki megtette amit kért. Egy ideig csendben mentek, mindenki magába roskadva ült, majd véget ért a zene, és átváltottak MCR-re (a NaNaNa című számukra). Akkor már máson járt az agyuk. Azon, hogy miért oszlott fel a banda. Ez sem volt számukra túl vidám téma.
- Inkább kapcsolj 5SOS-t.- mondta Dottie.
- Az új számuk jó lesz?
- Tökéletes. - mosolygott, majd megszólalt a She's kinda hot című szám
- Oké, itt mindenki ugyan azokat a bandákat hallgatja? - kérdezte Jenna.
- Nagyjából. Bár én Jeremy előtt a Nirvanán kívül egyiket sem ismertem.
- A Nirvana szerintem alap műveltség - mondta Dottie. - De biztos van olyan, amit valamelyiken most hallunk majd először. Ha vége a zenének, majd megnézzük
- Miért nem kapcsoljuk el most?
- Mert nem hagyunk félbe egy 5SOS számot!
- Bocsánat. - emelte fel a kezét Colin védekezően. Ez csak azért volt ijesztő, mert ő vezetett.
- Ilyet még egyszer ne csinálj! - szólt rá Dottie.
- Mármint ilyet? - ismételte meg, hogy elengedi a kormányt, és nevetett.
- Igen, ilyet! - A lány minden végtagjával kapaszkodott, Colin pedig eljátszotta még egyszer - Oké, még egy ilyen, és esküszöm, hogy lefejezlek.
- És ha fej nélkül vezetek, az kevésbe rémisztő, mint ha kéz nélkül tenném?
- Majd Jeremy átveszi a kormányt.
- Az vicces lenne. - nevetett a fiú. - életemben egyszer próbáltam vezetni, és az oktató remegve szállt ki a kocsiból. Pedig még el sem indultam!
- Nem akarom tudni a részleteket - nevetett a lány. Oldalra nézett a "szerelmes párra". Alex egyik kezével a lány derekát fogta, hogy ki ne essen, a másik keze Jenna fenekén pihent, a fejet pedig nekidöntötte, és nézte az utat. Jenna Alexet átkarolva nézelődött, és dúdolta a rádióból szóló zenét. Valahogy nem tetszett neki amit látott.
- Mikor érünk oda? - kérdezte Jeremy.
- Még csak fél órája megyünk, a vásárlással együtt.
- Egy napnak tűnt - dőlt hátra fáradtan.
- Találjatok ki valamit, mert még úgy másfél óráig össze leszünk zárva. - szólt hátra Colin.
- Nekem pisilni kell. - mondta Dottie,
- Nekem is. - szólalt meg Jenna.
- A csajoknak kicsi a húgyhólyagjuk. - forgatta a szemét Alex.
- Neked meg kicsi a... - kezdett bele Dottie a visszavágásba, de vége lett a zenének, és egy BMTH következett, és csöndre utasított mindenkitt, hogy hallja a zenét.
- Oké, mindjárt lesz itt egy Meki - nézte meg Jeremy a telefonja térképén. - Addig senki ne pisiljen be.
- Megpróbáljuk. - mondták egyszerre.
Végig énekelték azt a 10 percet. Amég elértek a mekihez, de még nem találták meg azt a bandát, amit nem ismernek mind. Bar amit Jenna ismer, azt Alex és Dottie is, és amit Jeremy ismer, azt Colin is. Ez persze fordítva is igaz. Szóval emiatt kicsit nehezebb ilyen előadót találni. Mivel Jeremy pendrivejáról szólnak a zenék, kizárt, hogy azt ő vagy Colin ne ismerné, így ez a "játék" csak hármójukat érinti.
Leparkoltak a Mc.Donald's elé.
- Pisilééés - emelte fel a kezét Dottie, majd Jennával beszaladtak a wcre, addig a többiek felvásárolták a fél kajáldát.
A kis kitérő után útközben megettek mindent, ittak pár sört (Jenna és Colin Kólát), majd lassan elértek a helyszínre. Leparkoltak nem messze a bejárathoz, és kiszálltak. Előpakolták a táskáikat, a sátrakat, és a söröket, amiket belepakoltak egy szatyorba. Elmentek a jegypénztárhoz, felrakták a karszalagot, és elindultak befelé, de még várniuk kellett, mivel a kapuban 5 "csoport" állt sorban előttük, akiknek átnézték a cuccait. Bár nem egy nagy esemény (vagy csak ők nem tartják annak), de mégis rendesen átvizsgálják az embert. Egy kb. 10 perc várakozás után ők is sorra kerültek. Úgy tűnt minden rendben van, amég a kopasz, nagydarab férfi bele nem nézett a szatyorba.
- Ezt nem vihetitek be. - mutatott a sörre.
- Miért?
- Ki is van írva. - mutatott a háta mögé - Nem vihettek be drogot, veszélyes tárgyat vagy alkoholt. Ez a szabály. Azt kint kell hagynotok. Bent lehet venni ha mindenképp inni akartok.
- Haver, ez nem ingyen volt, nem fogjuk kint hagyni, hogy odabent megvegyük 10x ennyiért. - mondta Alex.
- Vagy a sor marad kint, vagy ti. És nem vagyok a haverod.
- Oké. - mondta Colin, és vissza vitte a sört a kocsiba, aztán visszajött. - most már bemehetünk?
- Jó szórakozást. - állt el a kapuból és mind bementek.
- Ezt meg miért csináltad? Valahogy csak be lehetet volna csempészni vagy lefizetni a pasit! - mondta Jeremy.
- Bármikor kimehetünk a kocsihoz meginni azt a sört, nincs olyan messze!
- Igaza van. - szólalt meg Jenna. - inkább, mint hogy be se jöhessünk.
- Már pedig én lusta vagyok ki járkálni. - mondta Dottie, kikapta Colin kezéből a kocsi kulcsot, és ott hagyta őket. Valószínűleg ment, hogy becsempéssze a sört. Utálja, ha meg mondják, mit tehet és mit ne. Ez várható volt tőle.