Grimm [Luke Hemmings Fanfiction]

1. Az igazság. Ki vagyok én?

2022. márcuis 13. 

Ez az az időpont, amikor minden megváltozott. Az egész életem romokban hevert és egyedül maradtam, csak magamra számíthattam. Az egész családomat, a szüleimet, a testvéreimet lemészárolta egy csapat keveréklény, jobban mondva vadászkopó, akik arra hivatottak, hogy az ellenszegülő Grimmeket kiirtsák. Ez történt a családommal is, a szüleim nem hódoltak be a királyi családok akaratának, ezért halállal sújtották őket. 

Aznap tudtam meg, hogy én is rendelkezem azokkal az adottságokkal, amikkel az őseim is. A szüleim tartották magukban az életet addig, amíg beavattak a nagy titokba, hogy milyen áldással rendelkezem vagy talán átokkal, ezt még a mai napig nem voltam képes eldönteni. Tőluk tudtam meg, hogy egy Grimm vagyok, akinek az a feladata, hogy levadássza a keveréklényeket és végezzen velük. 

Azt is megtudtam, hogy a családom rendelkezik pár könyvvel, amiben minden -majdnem minden- keveréklény képviselteti magát. Az idő során bizonyára hasznát veszem majd ezeknek a keveréklény-lexiknoknak. Ezeken kívül találtam még pár érdekes fegyvert, vagy annak tűnő tárgyakat, amelyeket félelmetesnek és elég barbárnak találtam. Valamint találtam egy kulcsot, amiről a szüleim csak annyit tudtak elárulni, hogy vigyázzak rá és senki sem tudhat arról, hogy nálam van.

Az elején kételkedtem, már az is megfordult a fejemben, hogy a szüleim őrültek voltak és kis híján összeroppantam a gyászban és magam is az őrület határán egyensúlyoztam. Ám egyszer csak észrevettem valamit, jobban szólva valakit, az utcán elsétált mellettem egy nő, akinek az arca hirtelen eltorzult és nem hittem a szememnek. 

Egy juh-szerű lénnyé alakult, megtartva testi adottságait, de átalakulásakor keze végén egy pata nőtt, valamint fehér színű gyapjú fedte a testét és a füle is egy juh fülére hasonlított. Döbbenten álltam és csak bámultam, mozdulni se bírtam, a lábam a földbe gyökerezett. Feltűnhetett neki, hogy figyelem, ezért rám nézett és a szemeiben félelmet véltem felfedezni, suttogva ejtettek ki azt a szót melyet már ismertem, majd mentve az irháját elszaladt és vissza se nézett. 

Grimm. 

Igen, most már hiszek benne. Egy Grimm vagyok. Egy a sok közül, akinek le kellett volna mészárolnia azt a keveréklényt. De nem tettem. Az őseim nem tétováztak volna rögtön kivégezték volna annak ellenére, hogy nem követett el semmi rosszat. Rájöttem, hogy ők is ugyanolyan szörnyek voltak, mint egyes keveréklények. Könyörület nélkül végezték ki őket, egytől-egyig, fiataltól kezdve az öregig. Eldöntöttem, hogy én más leszek. Ok nélkül nem ölök meg senkit, legyen az keveréklény vagy sem. Senki sem érdemli meg ezt. Csak azzal végzek, aki bűnt követ el.

Ez az elhatározás három éve született. Azóta is ez alapján cselekszem és büszke vagyok magamra ezért. Bár igaz, ami igaz jó pár keveréklény halála miatt vagyok felelős, de tudom, hogy helyesen cselekedtem. Néhány ember nem érdemli meg, hogy éljen. De senki se gondolja azt, hogy minden bűnelkövetőt megölök, a legtöbbjüket börtönbe jutottam, hiszen ez a munkám. Rendőr vagyok, akarom mondani nyomozó.

Én Lilac Pastforeire, egy Grimm vagyok és egyben az igazságszolgáltatás egyik embere. Igazán remek párosítás mondhatom.  

-------------------------------

Heyho, üdvözlök mindenkit! Ez az első történetem és remélem, hogy tetszeni fog nektek. :)
Ez a rész tudom nem lett valami hosszú, de inkább egy kis bevezetőnek szántam. A következőt már hosszabbra tervezem, ahol már folyni fognak az események. ;) Valószínűleg  a szőke szívtipró is szerepet kap benne, de addig is türelem.  
A következő részt (2. Az új társ. Ugye ez csak vicc?) reményeim szerint már jövőhéten publikálni fogom.

Csók, Szasza.