Grimm [Luke Hemmings Fanfiction]

5. Szabadság, avagy semmittevés

Most, hogy végre van egy társam, megengedhetem magamnak, hogy szabadságot vegyek ki. Túlzottan nem rajongtam érte, szerettem dolgozni, akkor éreztem jól magam, ha valami hasznosat teszek. De nem tehettem semmit, jóformán parancsba adták nekem, hogy márpedig szabadságot kell kivennem. Mindenki egyetértett ezzel, úgy gondolják jár nekem a pihenő, de azt nem veszik figyelembe, hogy nincs szükségem rá. Mint mindig, most se számított a véleményem. Diszkrimináció.

Tehát most itt vagyok. Itthon, egyedül és nincs mit csinálnom. Pedig mindent megtettem annak érdekében, hogy legyen. Reggel felajánlottam a segítségem Azának, de mily meglepő elhajtott, mondván nekem pihennem kell. 

Ugyan, ez hülyeség. Kinek kell ennyi pihenés? 

Két hét szabadságot kaptam. Más bizonyára repesne az örömtől és terveket szövögetne, hogy mivel üti el az időt. Vagy csak jóleső érzés töltené el, hogy nem kell semmit se tennie két teljes héten át. Igen ám, csakhogy én nem ilyen vagyok, ha nem csinálhatok valamit megőrülök és mindemellett elviselhetetlenné válok, legalábbis a barátaim ezt állították. Tehát egy szónak is száz a vége, borzalmas napoknak nézünk elébe, jobban mondva csak én. Meg talán egy kicsit Azaleah is, mivel egy házban lakunk egy másik barátnőnkkel együtt. 

Egy igazán szép házat mondhatunk magunkénak, bár az igazat megvallva elég nagy hármunk számára. Ugyanis a házban 8 szoba található, ezek közül pedig csak három van igénybe véve, a többi pedig vendégszobaként funkciónál. A szobákon kívül még rendelkezünk egy hatalmas konyhával, hozzá egy kisebb raktárszerű helyiséggel, ahol a nem romlandó élelmiszereket, valamint a főzéshez szükséges dolgokat tároljuk. Mondanom se kell Aza a legtöbb idejét itt tölti, finomságokkal halmozva el minket. Milyen jó ha az embernek van egy ilyen lakótársa, nemde? Visszatérve a házhoz, van még pár fürdőszoba, pontosabban 3, de őszintén szólva csak egyet használunk, hisz az is elég számunkra. Valamint itt is megtalálható egy nappali, egy étkező és még van egy kisebb előszobánk, ahová a cipőinket, kabátainkat, esernyőinket és az ehhez hasonlóakat tároljuk. A házhoz még tartozik egy pince is, ahol mindenki kialakított magának egy kisebb zúgott. Én egy kisebb edzőtermet, ahol a fegyvereimmel szoktam gyakorolni és fitten tartani magam. Aza egy kis szobát, ahol senkit se bánthat, ha tűzet támadna okádni. Cheyenne pedig egy olyan helyiséget birtokol, ahol nyugodtan kotyvaszthatja a bájitalait, mérgeit és fejlesztheti a tudását. Ugyanis Chey egy boszorkányszörny, de erre még a későbbiekben visszatérünk.
Mint a legtöbb háznak, ennek is van udvara, ami valljuk be hatalmas és gyönyörű, de ezt csak magunknak köszönhetjük. Mi ültettünk ide növényeket, fákat, bokrokat és toldottuk meg pár szoborral, ráadásul egy kisebb szökőkút tulajdonosainak tudhatjuk magunkat.

Imádom a házunkat, annak ellenére, hogy bazi nagy. Nagyon jó üzletet kötöttünk, amikor megvettük. Nem vagyunk valami gazdagok, tény és való, de a családi örökségünkből sikeresen megvásároltuk ezt a kisebb palotát. Igazándiból nem az volt a lényeg, hogy mekkora és milyen jól néz, hanem az, hogy a város határán helyezkedett el és a közelben nem volt egy ház sem, így senki sem zavart minket. Sikeresen eltávolodtunk az emberektől.

Már említést tettem a másik lakótársamról, egyben az egyik legjobb barátnőmről, Cheyről. Aki történetesen egy keveréklény, ő egy boszorkányszörny. Egy boszorkányszörny, aki kivételesen a jó oldalon áll és nem hódolt be a királyi családoknak. Ezért szintúgy, mint én ő is a célpontjukká vált. Ezen kívül még szintúgy közös bennünk az is, hogy ugyanazok által vesztettük el a szüleinket. Innen már magától értetődő, hogy hogy lettünk szövetségesek, majd barátok.

A boszorkányszörnyek átváltozásukkor emberi alakjuk megmarad ugyan, ám kültakarójuk rothadó bőrre emlékezteti az embert, fogaik pedig élesebbek lesznek az átlagosnál, hajuk pedig megőszül, gyakran pedig csak a szemgödreik látszódnak. Ha nincsenek átváltozva, a nyelvük alatti, U alakú anyajegyről lehet felismerni őket. A női egyedeket és a férfiakat megkülönböztetik, így tehát a a nőket boszorkányszörnynek nevezik, míg a hímeket a varázslószörnynek. Rendkívül erősek, egy átlagos emberrel gond nélkül elbánnak, ám a Grimmekkel már nem erősebbek, bár bájitalaikat bevetve sikerülhet nekik. Mivel a boszokányok az erőteljes varázslataikról és főként szerelmi bájitalaikról ismertek.  Azonban van egy módja boszorkányszörny legyőzésének, mégpedig az, hogy egy Grimm fogyasszon a véréből, így elvesztik az erejüket. Ha pedig elvesztik varázserejüket, csak egy fajtársuk megölésével szerezhetik azt vissza, mely igen bonyolult lépesekből áll. 
Általában királyi családoknak dolgoznak, nagyon hűséges lények, de csak a munkaadójukhoz, bár előfordulhat, hogy még hozzájuk sem, és csak saját magukkal foglalkoznak. A többi boszorkány/varázslószörnyet  is gond nélkül manipulálják, és ha úgy adódik, végeznek is velük. Megbízhatatlanok és szavahihetőségüknek sem lehet adni.