1/1

15.9K 533 25
                                    

Sziasztok! Mostanában nagyon nem írtam semmit, de csak azért, mert ezen a "könyvön" dolgoztam. Remélem mindenkinek tetszeni fog.

1/1

Körülöttem minden fekete volt, kivéve, ami szürke. Akár űrnek is nevezhettem volna, de csillagok hiányában sötétségnek hívtam. Egészen sokáig semmi sem történt csak tapogatóztam össze-vissza, de hirtelen tompa lépések zavarták meg az idilli csöndet. Mögöttem megjelent egy betonfal, előttem pedig felgyulladt egy fényszóró. Egy alak körvonalai rajzolódtak ki, aki egyenesen felém sétált. Ahogy egyre közelebb került hozzám arcvonásai kiélesedtek. Megállt előttem, majd a kezét az arcomhoz érintette. Mélyen a szemembe nézett, a tekintete áttévedt a számra, majd még jobban benyomult a személyes terembe. Nem tudtam megmagyarázni miért, de a vágyakozás kerített hatalmába. Pillanatokon belül ajkaink összeértek, majd egy forró csókban egyesültek.
Gyengéden eltoltam magamtól és elfordítottam a fejem.

- Ez nem helyes- tettem a kezem a mellkasára.

- Miért ne lenne az?- vonta fel kérdőn a szemöldökét.

- Mert nem ismerlek- suttogtam bűnbánóan.

- Majd fogsz- mosolyodott el.

A dolgok elkezdtek összemosódni előttem és erőtlennek éreztem magam.
Egy pillanatra lehunytam a szemem, de amikor legközelebb kinyitottam már az ágyamban feküdtem és levegő után kapkodtam. Nálam igazán gyakoriak voltak a rémálmok, igaz az utóbbiban semmi rémeset nem lehetett találni, mégis könnyekkel küszködve és zavarodottan ébredtem. Nagyon élethű volt. Szinte még most is érzem azt a szenvedélyes csókot, melyet a kaján mosolyú idegen adott. Próbáltam összeszedni a gondolataimat, amiben a sok gyakorlat ellenére nem voltam túl ügyes. A hajamat felkötöttem egy laza kontyba, majd sietve készülődni kezdtem.
Immáron, teljes harci díszben rohantam le a lépcsőn és egy laza "Jó reggelt!-et" dobtam oda George-nak, az inasnak.

- A nap első étkezésére gombás omlettet szántam, narancslével- emelte fel a tányérra ráhelyezett fedelet.

- Nem köszönöm- legyintettem- Inkább megkérem Jeant, hogy álljunk meg az egyik pékségben.

George megértően bólintott.

- Gyönyörűen fest ma, Rachel- bókolt nekem, szemében egy kis meghatottságot véltem felfedezni.

- Köszönöm- pirultam el.

- Ez a blúz....

- Igen- vágtam közbe- Ezt adta nekem anya, mielőtt elment volna Európába az új férjével.

- És ez az óra...

- Igen- ismételtem magam- Ezt kaptam apától, mielőtt anya után ment Európába.

George feszengve álldogált előttem az ünnepélyes öltönyében és egyik lábáról a másikra helyezte a testsúlyát. Még sosem láttam így.

- Elnézést, hogy felhoztam- szólalt meg végül.

- Semmi baj- ráztam meg a fejem- Ez már egy régi történet. Azt hiszem... 4 éves. Azóta csak a pénzt utalgatják és havonta megejtenek egy-egy udvariaskodó telefonhívást az irányomban.

- De szeretik magát- tette hozzá.

- Persze- a hozzáértő fül kivehetett némi csalódottságot és cinizmust a hangomból.

Ekkor kopogtattak az ajtón, egyből tudtam, hogy Jean az, aki máris indulásra kész. Felkaptam az iskolatáskámat és elindultam a bejárati ajtó felé.

- Szép napot Rachel!- kiáltott utánam George.

- Magának is- fordultam vissza.

Jean kinyitotta a kocsi ajtót, én pedig lendületesen kiszálltam.

Álmaim pasija [befejezett]Where stories live. Discover now