Hogyan legyünk rossz lányok

4. fejezet - 3 . rész

- Akkor ez most azt jelenti , hogy én benne vagyok ebben a marhaságban ? - Fordultam egyetlen cinkostársam felé , Ádi felé , akinek az arcán egy sokatmondó vigyor pihent .

- Nem nagy dolog két hét és 18 leszel , és ha addig sikerül eltitkolnod , akkor utána már senki nem vonhat felelősségre. - Győzködött . Idegességemben a farmer ingem alját gyűrögettem. A neoncsöves tetoválószalon cseppet sem volt hívogató szemközt .

- Ádi , tudod te egyáltalán , hogy készülnek az ilyen tetoválások ? Huh ? - Mértem végig rajta , idegesen kezdtem dobolni a szakadt padon , mire csak elmosolyodott .

- Igen , több mint ötvenszer hatolhat a bőrödbe a tű másodpercenként . - Magyarázta átéléssel az arcán , mire csak szem forgatva álltam fel .

- Őszintén , szerinted ez segít ? - Morogtam az orrom alatt , majd egyszerűen felálltam . - Nem akarok semmiféle tetoválást , már azzal elég bajban vagyok , hogy elmegyünk ebbe a buliba , amiről már is késünk nem mellesleg. - Villantottam meg a nemlétező karórámat Ádinak .

- Egy buliról nem lehet késni . - Vonogatta a vállát , majd előre dőlt a lábaira támaszkodva. - De ha ez annyira zavar , akkor késsünk okkal , és adjuk meg a módját. - Pillantott rám , majd a szalonra és próbált meggyőző lenni , de a hangsúly a próbálton maradt.

- Ádi , vagy felállsz , vagy itt hagylak . - Tettem meg az első lépést a sötét bekötő úton nyomatékosításképp. De mindketten tudtuk nem volt bennem annyi , hogy végig sétáljak ezen az úton . Csak azt reméltem Ádi megérti ezzel milyen komoly vagyok. Szerencsémre felállt , és mint egy nyolc éves kislány , duzzogva sétált ki mellettem egészen a főutcáig , ahol Aranka is lakott .

- És te... voltál már abban a házban ? - Törtem meg a csendet , majd elrúgtam egy követ az aszfalton , és amint beértem ismét belerúgtam .

- A modernizáltba ? Nem . - Jelentette ki , olyan helyről volt szó , ahova a legtöbb ember csak álmodni mer . Egy olyan házról beszéltünk ami többe került , mint egy átlag ember 30 éven belüli keresete . Örökség . Azt mondják már 150 éve a Booker családé , és mindig apáról fiúra száll . És ha modernizálva is lett , akkor is csak a birtok marad a főutca végén , a birtok ahol Ádival először csókolóztam . Nem . Nem Dominik volt az első , de mindig is annak tekintettem . Csak rugdostam tovább a kavicsot az aszfalton , és ismét úgy éreztem , hogy 2009 et írunk. Különösen amikor Ádi hirtelen kicselezett az apró kaviccsal . Ezentúl úgy ugráltunk egymás elé , mint a bolondok , próbálva megszerezni egy apró kis kőzetet a másik elől .

- Megjöttünk . - Löktem oldalba nevetve, majd lassan felém fordult és átfogta a karom , együtt lépegetett velem egy darabig , mintha valami pingvincsalád lettünk volna bukdácsoltunk a ház előtt , majd hirtelen a fejét a vállamba fúrta .

- Készen állsz arra , hogy kilépj a korfontzónádból ? - Susogta , majd hirtelen ellökött . - Megvagy . - Szaladt a házféle , mintha csak 6 évesek lennének , és fogócskázhatnánk . Hirtelen azon kaptam magam , hogy Ádival bent vagyunk a terem közepén körülöttünk rengeteg ember táncolt a dobhártya szakasztó zenére . 

- Fogd meg a kezem ... nehogy elveszítselek . - Húzott ismét közelebb , majd halvány féloldalas mosoly jelent meg . Ujjainkat összekulcsolta , majd hirtelen rájöttem , hogy miért . Itt kaptam tőle az első csókomat .

- Ugye tudod , hogy ezt anya nem fogja megtudni , ez az egész este meg sem történik . Minden amit teszünk itt marad . A szüleim sosem szerezhetnek róla tudomást . Ettől olyan jó. - Mosolyodtam el , mire hirtelen egy  puszit nyomott a homlokomra .

- Azt teszünk amit akarunk . - Lépett el tőlem , majd beletúrt a hajába . Egy féloldalas huncut mosolyt húzott az ajkaira , majd megragadta a karom .