Love me, because I love you(5SoS, S.M, J.B) BEFEJEZETT

Nineteen

Nem volt sok kedvem ebédet csinálni, így is már eléggé elcsúsztam, ha most neki állok főzőcskézni akkor tuti hogy vacsora lenne belőle. Eldöntöttem hogy elmegyek valami gyorsétterembe. Elmentem a fürdőbe rendbe szedni magamat és elviselhető fejet varázsolni. A hajamat felkontyoztam hogy ne zavarjon sokat meg hát baromi meleg van és ekkora hajjal nem könnyű kibírni a forróságot. Felraktam egy enyhe sminket. Egy kis tus és szempillaspirált. Késznek nyilvánítottam magamat így már csak a ruha választás volt vissza. Gardróbomban megtaláltam a megfelelő darabokat amiket felveszek. (Fenti kép.) Lakáskulcsomat felvéve elindultam a kocsim felé, mai nap folyamán még el kell mennem Stonért, mert ő még mindig anyunál van. Beszálltam és kihajtottam a felhajtóról. Utam az egyik gyorsétterem felé vezetett, ahol kurva nagy sor van... remek.. Biztos itt fogok állni vagy húsz percet biztos...

Hát nem tévedtem túl sokat.. mire megkaptam amit kértem már befoglalták az összes asztalt. Szuper..pedig nem elvitelre kértem. Tök jó lesz a kocsiban enni majd. Kicsoszogtam az ebédemmel a kocsimhoz, majd az egészet be is faltam. Mostanában annyira nem figyelek oda az alakomra, pedig kellene. Kezdek husis lenni, ideje lenne elkezdenem megint futni, vagy valami sportot űzni. Fogalmam sincs mit csináljak a nap további részében. Érdekes hogy Shawn még nem keresett... Mondjuk én sem kerestem még. Emilynek küldtem egy sms-t hogy mondja meg hol lakik a szerelmem. Még ennyit sem tudok róla, szégyen.. Meglepem azzal hogy elmegyek hozzá, nézünk majd egy filmet vagy bánom is én csak együtt legyünk. Meg is kaptam a címet, ami nem lehet messze tőlem. Olyan 15-20 perc a házuk a lakásomtól. Mikor megérkeztem a kijelölt célponthoz elámultam. Ez a ház kurva nagy. Nagyobb mint a londoni házunk, pedig arra szokták azt mondani hogy villa. Na de ez már kész palota. Gyönyörű rendezett kert. Minden ami kellhet.

Kicsit tartottam attól hogy esetleg otthon lesznek a szülei vagy esetleg más valakije. Sosem találkoztam még a családjával. Szép lassan összeszedtem a bátorságom és eltotyogtam az ajtóig. Mély levegőt vettem és becsöngettem. Vártam pár másodpercet de senki sem nyitott ajtót. Megpróbálom még 1x. Csöngettem és pár másodperc múlva tádáá, kitárult az ajtó. Nem mellesleg egy igazán szép lány nyitott ajtót. Derékig érő dús fekete haj és nagy zöld szemek. Tényleg szép lány. 

- Szia. -mosolygott rám.

- Szia. Shawn itthon van? -viszonoztam mosolyát.

- Persze, gyere be. -tárta ki az ajtót hogy én is beférhessek. 

Belülről még tökéletesebb és rendezettebb volt a ház mint kívülről. Minden modern volt. A folyosó amiből rengeteg helyiség nyílt tele folt képekkel. Nem nézhettem sokáig körbe mert a lány kirángatott az ámuldozásomból.

- Ki keresi? -mért végig alig észrevehetően.

- A barátnője. -mosolyogtam rá angyalian. 

Olyan jó volt kimondani ezt az egyetlen kicsi szócskát. Amint eljutott az agyáig és fel is fogta mit mondtam egyből megölelt.

- Vic vagyok, a húga. -nyújtotta felém a kezét.

- Jenny. - fogtam vele kezet.

- Ja amúgy, felmész a lépcsőn és jobbra az első ajtó az ő szobája. -kacsintott és már el is tűnt a folyosón.

Tettem amit mondott és felmentem a lépcsőn az első ajtónál igen érdekes hangokat hallottam. Benyitottam és az várt amire számítottam. Shawn éppen egy szőke cicát döngetett. Szemem azonnal megtelt könnyel. A lány észrevett és gúnyosan elmosolyodott, akkor vettem észre hogy ez a suli ribanca. Mikor a barátom érzékelte hogy áll valaki az ajtóban felém kapta tekintetét, de mintha észre sem vett volna fordult vissza és folytatta amit csinált. Amikor felfogta hogy ki nyitott be azonnal kihúzódott a lányból, de én ekkor már lefelé trappoltam a lépcsőn.

Nem érdekelt semmi, az sem ha Vic idiótának néz mert így elrohanok. Hallottam hogy a nevemet kiáltja, de nem nagyon hatott meg. Szedtem a lábaimat amennyire csak tudtam. Kiértem a kocsimhoz, beültem de mielőtt elhajtottam volna ennyit mondtam:

- Ekkorát még nem csalódtam emberben. -mondtam lemondóan és már nyomtam is a gázt.

Céltalanul bolyongtam az utcákon könnyeim már áztatták az arcomat. Miért...miért én? Mivel érdemeltem ezt ki? Tudtam hogy ez vihar előtti csend, hiszen nem lehet rózsaszín hiperszuper jó életem. Na de ezt nem gondoltam volna, kis ideje vagyunk együtt és már megcsal. Már értem miért nem kellettem neki úgy.. hiszen van kin leélje vágyait. 

Parknál leparkoltam és bementem hogy kicsit kiszellőztessem a fejemet. Egy eldugott kis részen leültem egy padra és itt el is tört a mécses. Folytak a könnyeim mintha egy patakot alkottak volna ami éppen kitör a medréből. (Hasonlat plíííz) Letöröltem könnyeim és azon gondolkodtam hogy hogyan tovább.Nem fogom nekik megadni az örömöt és bebábozódni a lakásba. Biztos nem leszek ilyen. Felhívom Calumot hátha ő tud segíteni, az utóbbi időben szoros barátságom lett vele. Ha ezt elmondom neki akkor biztosan segít és nem mondja el senkinek sem. Emilyt nem szeretném felhívni, hiszen a legjobb lenne ha visszaköltöznék Londonba apához. Hogy mondanám el neki.. figyi Emi visszamegyek Londonba, de ne aggódj azért én még szeretlek?! Áh, semmi sem jó. Cal nem veszi fel a telefon, biztos valami fontos dolga van. Ilyenkor nem szokta felvenni csak. Luke sem lenne most megfelelő ember akit felhívhatnék mert egyből beverné Shawn képét, ami most nem hiányzik. 

Vissza mentem a kocsimhoz és hazamentem. Otthon a kádba jó meleg vizet engedtem és beültem. A víz simogatta a bőrömet, belegondolva pár napja még Shawn simogatta.. megint rám jött a sírhatnék, de visszatartom. Kiszállok a kádból és felveszem a pizsim ami egy fekete combközépig érő póló és egy bugyi. Befekszem az ágyba és átgondolom a dolgokat, itt már nem tudom elfojtani a kitörő érzelmeket és álomba sírom magam.

Elnézést az előbbi publikáláshoz, de valamiért úgy tette közzé hogy 900 szó helyett 200 volt...