Rest Your Love (HU) Brad Simpson Fanfiction

11.

„-Destiny, hol a francba vagy? – kiabálta Ryan."

- Ryan, ne ordíts már!

- Ennyire nehéz a felfogásod? – kiabálta. Még sosem hallottam ilyennek – Kérdeztem valamit.

- Fogalmam sincs, hogy hol vagyok. A lényeg, hogy itt van velem Brad...

- Nem érdekel! – mondta a szavamba vágva – Gyere most azonnal haza! Baj van!

- Mégis mi?

- Ha hazaértél elmondom. Hosszú.

- Oké, akkor majd megyek, na szia. – letettem a telefont és visszafordultam a srácokhoz.

- Akkor ti most együtt vagytok? - érdeklődött Melody.

- Hogyne lennénk együtt? - fordult hátra Brad, majd átkarolt.

- Nem tőled kérdeztem - forgatta a szemét - James! Válaszolnál, kérlek?

- Még szép, hogy együtt vagyunk! - karolta át Gwent, aki fülig érő szájjal vigyorgott.

- Hogy mi? Mi van Emilyvel James?

Emily. James. Te jó ég.

Emily mindig is egy srácról beszélt akinek James volt a neve. Ugye nem...

- Ő már...nincs. – válaszolta James. Most akkor szakítottak?

- Várjatok már. Túl sokan vagyunk. Nem férünk be a kocsiba. - húzta el a száját Melody.

- Valaki beleül az ölembe. Na csajok? Destiny? – ajánlotta fel Connor.

Rákacsintott Bradre, miközben én elnevettem magam.

- Connor, előbb fogok én beleülni az öledbe mint Destiny, arra pedig várhatsz egy darabig...-vágott vissza Brad.

- Jól van, oké. Akkor Melody?

A lány ismét csak forgatta a szemét.

- Senki nem ül senkinek az ölébe! - kiáltott fel Brad - Engem nem fognak a rendőrök megbüntetni.

- Igaz - morgott James - Mi lenne ha két kocsival mennénk?

- Na akkor megyek metróval - vetette fel az ötletet az ideges Connor. Mire odakaptam a fejem, már el is indult.

- Ott találkozunk! - ordította utána Gwen - Én ülök hátra.

- A lányok üljenek már hátra!- nézett rám nagy bociszemekkel James.

- Igen, a lányok ülnek hátra. Mehetsz James! - utasította Brad, mire mindenki elröhögte magát.

Végre elindultunk.

- Most hova is megyünk? - kérdezte Melody.

- A mekibe.

- Ennyi? Elmegyünk a mekibe, eszünk egy cheeseburgert és húzhatok haza? Ezért jöttem én el?

- Akkor kapsz még mellé fagyit! – mondta sóhajtva James.

- Jó, de akkor te fizeted!-mosolygott Melody.

Mikor odaértünk, kiugrottam a kocsiból és mindenki azonnal megpillantotta Connort.

- Már ide is értél, haver? Mióta vársz itt? - csapta be a kocsiajtót Brad.

- Egy tíz perce - vigyorgott.

* * *

- Na mit kérsz? - suttogta a fülembe Brad, mikor már bent voltunk. Kirázott a hideg.

- Majd én kikérem magamnak. Tudtommal, nagy kislány vagyok.-vigyorogtam, majd odafordultam a lányhoz, aki azt várta, hogy kérjünk valamit - Szia, szeretnék egy BigMac-et menübe és egy McFreezt!

- Milyen legyen a menühöz az üdítő?

- Mit kérsz hozzá? - fordultam Bradhez.

- Nekem nem kell rendelned, Des...

- Kólát szeretnénk hozzá - mosolyogtam a lányra.

 - Rendben.

- De kikérem magamnak. Nagyfiú vagyok már! - suttogta a fülembe, amitől megint megfagyott az ereimben a vér.

- Nem! Fizetem.

- De legalább a sajátom...

- Nem! Na szia! - a lányhoz fordultam és odaadtam neki a papírpénzt. Nagyon elegem lett már abból, hogy Brad fizet mindenhol.

- Akkor köszönöm, Miss Black! - megfogta a derekam, amitől én kis híján elhajítottam a tálcát-

- Jézusom - fogtam a fejem.

- Ennyire rossz amikor hozzád érek? - vonta fel az egyik szemöldökét, miközben engem fürkészett.

- Dehogy, imádom amikor hozzám érsz!

Huncut mosoly jelent meg az arcán, megráztam a fejem és inkább leültem a többiekhez.

- Negyed kilenc? Ezt ti se gondolhatjátok komolyan! Péntek este van. Menjünk haza? - akadt ki Melody.

- Szó sem volt arról, hogy hazamenjünk... - tette hozzá csendesen Connor.

- Menjünk el bulizni! - javasolta Gwen.