- Miért akarod, hogy bármit is meséljek? Nem is ismerlek! Még csak a nevedet sem tudom!
- Igazad van! - sóhajtott fel. - Elnézést!
- Szóval? - szólaltam meg egy kis idő után, mire kinyújtotta felém a kezét.
- Simpson. Brad Simpson.
Bevallom, tetsz...
Egy óra múlva is az autópályán száguldoztam és már el sem tudtam képzelni, hogy hány csekk várhat majd rám a postaládámban.
Tristan barátja szerint, már csak 20 kilóméterre voltak tőlem. Húsz kilóméterre volt tőlem Destiny. Még jobban rátapostam a gázra, miközben vonalban voltam James-el. A srác megígérte, hogy a rendőröknek is szól, hogy valahogy zárják le az autópályát. Ő maga is kocsival fog állni az autópálya kijáratánál. Végre úgy éreztem, hogy sínen vagyunk.
Tudtam, hogy egy percre sem szabad megállnom, hiszen egyből elveszteném őket.
~Destiny szemszöge~
Kábultan ültem David mellett, miközben az ablakon bámultam ki. A tükörben láttam az arcomon a lila és kék foltokat, amit ez az állat varázsolt oda.
- Nyugi szivi, nem sokára letérünk az autópályáról! - mondta.
- Mi van? Nem Londonba megyünk? - kérdeztem idegesen.
- Ha nem kavart volna be a pasid, most odamennénk. - taposott rá a gázra.
- Mit fogsz velem tenni? - kérdeztem meg félve.
David rám nézett és elnevette magát. Nem is akartam tudni, hogy mire gondol.
- Nem unod még? - szólaltam meg újra. - Vissza fogsz menni megint a börtönbe...mire jó ez?
-Tudod mi a különbség? Az, hogy most nem fogok lebukni, Destiny. Most végre sikerülni fog.
Nyeltem egy nagyot, majd furcsa érzésem támadt. Autók mellett suhantunk, de egyet valahogy sosem tudtunk lehagyni. A sötétben nem is láttam, milyen kocsi az.
Viszont, ahogy egyre közelebb értünk, megláttam Bradley fekete autóját.
Mozgolódni kezdtem az ülésben és minden erőmmel azon voltam, hogy ne lássa meg David a tükörből az autót.
- Mit csinálsz? - röhögött ki David és megszorította a csuklóm.
- Se-semmit.
Éles dudahangra lettünk figyelmesek. Nem más dudált, mint Brad.
- Mi ez? - vette el David a kezem az ablakról. - A seggarc...
Brad már mellettünk jött és nézett be az ablakon. Olyan megnyugtató volt látni.
David próbált gyorsabban menni, de Bradley autójával nem versenyezhetett. Elnevettem magam, David szerencsétlenkedésén, mire kaptam tőle egy pofont.
Brad a történteket látva, ideges lett és ráhúzott David kocsijára.
David viszont nem habozott...
Amekkora erővel volt, elrántotta a kormányt és nekimentünk az Audinak. Egy sikoly hagyta el a számat, ahogy láttam, hogy Bradley autója a szalagkorlátnak ütközik.
Tátott szájjal néztem, ahogy por száll az egész autópályára. A szememből könnyek szöktek ki és a kezem ökölbe szorult.
David nevetése szakított meg. Bradley talán...meg...meghalt. David...megölte. Én ezekbe bele sem akartam gondolni.
Gondolkodás nélkül Davidhez fordultam és idegesen nekiestem. Össze vissza kanyarodott autónk, miközben ököllel ütöttem Davidet. Orrából már vér folyt, de én csak kiabáltam vele.
Megfogtam a kormányt és erőteljesen elrántottam, erre mi is a szalagkorlátnak csapódtunk.
Sziasztok<3 remélem tetszett nektek ez a rész.:)
amúgyy új könyvet kezdtem, lessétek meg;)
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
