Love you, forever. {HUN} [BEFEJEZETT]

Nyolcadik fejezet

-Szeretlek.
-Én is téged Adam. Szeretlek örökké.-Ez volt az utolsó mondat amit mondtunk egymásnak mielőtt felszállt a gépre.
Hazamentem és csak járkáltam a lakásban mint egy élőhalott. Egyszer csak valaki csöngetett.
Odacsoszogtam az ajtóhoz és kinyitottam.
-Miss Graham?
-Igen?
-Ön Adam Hills barátja?
-Igen, miért?
-Sajnáljuk.
Odaadtak egy papírt és elmentek.
Most miért? Mi történt? Kibontottan a levelet és egy végrendelet volt benne. NEM EZ NEM LEHETSÉGES!! ADAM NEM HALHATOTT MEG! Nem nem nem és nem.

Hirtelen riadtam fel az álmomból ès éreztem, hogy valami ram nehezedik. Oldalra néztem és Adam karját tapasztaltam a csípőmön.
Majdnem fel ugrottam. Annyira megrémültem. Adam hirtelen morogni kezdett és szorosabban hozzám simult. Biztosan még alszik. Nem akartam felébreszteni, de nem bírtam tovább ott maradni. Nagyon óvatosan kimásztam az ágyból és a nappali felé vettem az irányt. Gyorsan megnéztem, hogy mennyi az idő. Reggel 7:30 minek keltem én ilyen korán? Legfőképp mit fogok én csinálni? Úgy döntöttem, hogy felderítem a házat.
Végig mentem a házon és találtam egy játék szobát, mozi szobát és egy könyvtárat. Természetesen ott maradtam. Tele volt klasszikusokkal. Dickens, Shakespeare, Austen és még sokan mások. A könyvek közt találtam egy csomó görög mitológiát. Imádtam a görög isteneket. Mindegyiket ismertem. Rengeteget olvastam róluk. Találkoztam mai könyvekkel is. Köztük voltak fantasyk, paranormális könyvek horror és még egy csomó más. Megtaláltam a személyes kedvencemet. A Luxen sorozatot. Imádtam. Vagy 3x elolvastam az összeset. Teljesen beletudtam élni magam hiszen a főszereplőt is Katynek hívták. Daemonról ne is beszéljünk. Titkon mindig arról álmodtam, hogy a szomszédunkba is ilyen emberek költözzenek, de sajna csak bingozó nyugdíjasok jöttek. Minden szombaton azt hallgattam ahogy átszűrődik a bingó kiáltozásuk. Fantasztikus volt.
Most inkább a kezembe vettem a Büszkeség és Baliteletet.
Egy olyan fél óráig olvastam, de bealudtam. Nem azért mert unalmas volt egyszerűen csak fáradt voltam. Arra kelek fel, hogy valaki a nevemet kiáltja. Kipattantam a fotelből és kerestem az ajtót. Azért nem volt egyszerű megtalálni, mert az ajtón is könyvek voltak. Bele épült a környezetébe. Mire egyet fordultam kinyílt az ajtó és Adam rontott be rajta.
-Katy! Hát itt vagy! Mindenhol kerestelek. Azt hittem, hogy eltűntél.
-Nem, csak rosszat álmodtam és kellett egy könyv, hogy lenyugodjak.
-Mostmár jobb?
-Igen.
Odamentem hozzá és megcsókoltam. Nem bírnám elviselni ha valami baja lenne.
Felemelt és kivitt a szobából. Bementünk a nappaliba és nyögtem egyet, hogy tegyen le.
-Valami baj van?
-Nem csak csinálok reggelit. Mit kérsz?
-Valami egyszerű.
-Van turmix gépetek?
-Aha miért?
-Csinálok palacsintát.
-Oké.
Banános palacsinta mellett döntöttem. Az a kedvencem. Mellesleg Adam is imádja. Még soha nem csináltam neki így nem tudom, hogy ízleni fog-e neki mert én másképp csinálom mint ő.
-Na jó a terv a következő. Te én ágy és reggeli. Utána oda megyünk ahova szeretnéd. Szeretném ha ma is ittaludnál.
-Ígéretesen hangzik, de el kell mennem vásárolni és gondolom nem akarod azt a procedúrát végig járni velem.
-Hidd el, régen hetente jártam a plázába amikor még a húgom nem tudott vezetni.
-Szegény. Hány palacsintát kérsz?
-Ha banánosat csinálsz akkor olyan 10-15-öt.
-Mi?
-Fejlődő szervezet vagyok. Hagyj.
-Ha te mondod.
-Hogy döntöttél?
-Mármint?
-Itt alszol ma is?
-Ha előtte elmegyünk pár cuccért hozzánk és nálunk ebédelsz mert a nagyi hiányol.
-Megegyeztünk.

Reggeli után végül is nem mentünk vissza az ágyba mert tudtam, hogy nem kelnénk fel egyhamar és valahol el kell kezdeni a napot. Olyan fél egy körül eltudtunk indulni haza.
-Nagyi, meg jöttünk!
-Ittvagyok a konyhában! Csináltam lasanget!
-Itt van Adam is!
-Jaj de jó, hogy két adagot csináltam!
-Jónapot Mrs.Graham!
-Kérlek, csak Martha.
-Rendben.
-Nagyi, ma elmegyek a plázába. Kell valami?
-Ha vennél egy kis fájdalom csillapítót az jó lenne. Megint nagyon fáj a hátam.
-Ülj le, majd én befejezem!
-Dehogy is kislányom! Üljetek le! Pár perc és kész!
-Addig megtérítek. Adam, te csak ülj le.
-Értettem főnök.

Ebéd után elmosogattunk és megint rámtört az az érzés, hogy már csak pár nap és elmegy. Legszívesebben elrohannék a sarokba sírni, de nem megy. Mindig tartottam magam és egyszer sírtam el magam ember előtt, annak örülök, hogy Adam volt az. Jó részben örülök, részben nem. Nem szeretem ha gyengének látszok.
Nem is értem, hogy Adam miért van velem. Fiús vagyok, nem sietem el a dolgokat, könyv moly vagyok és valljuk be nem vagyok egy társagági ember. Nincs sok barátom. Gondolom ő a suliban mindig menő volt, sok buliba járt a lányokat le sem lehetett vakarni róla. Nem értem, hogy miért között ki mellettem. Nem merem megkérdezni, mert félek a válaszától. Ezt az egy hetet úgy szeretném eltölteni, hogy nem tekintek se előre se hátra.
Összeszedtem pár holmit és elköszöntem a nagyitól.
-Ne csinálj olyat amit megbánnál, ezt jól jegyezd meg! Szeretlek!
-Tudod, hogy nem vagyok olyan. Adam olyan megértő velem, megérti, hogy még várni szeretnék. Én is nagyon szeretlek! Nem tudom, hogy hogy lesz a holnap, de mindenképpen haza jövök.
-Jaj ne gondolj rám. Elleszek én itt. Tölts minnél több időt vele mielőtt elmegy! Tudod nagyapád is vissza ment egyszer. Előtte való hét olyan volt mint egy bakancs lista kivégzés. Ejtőernyőztünk, hegyet másztunk és mielőtt elment összeházasodtunk. Megmondtam neki, hogy ha vissza tér egy nagy lagzit csapunk, de ő azt mondta, hogy ha épségben vissza tér csak azt szeretné, ha velem lehetne. Így is lett. Nagyon boldog életünk volt. Csodálatos ember volt a nagyapád!- Mind a ketten elsírtuk magunkat.- Nagyon hiányzik. Egyet ne feledj! Soha de soha ne gondolj arra, hogy mi lesz ha elmegy. Minnél többet gondolsz rá annál rosszabb lesz amikor rá nézel.
-Köszönöm! Nagyon szeretlek.
-Én is. Na menj, nehogy megőszüljön a várakozásban.
-Este bedobom a gyógyszert!
-Köszi.

-Te sírtál?
-Nem, miért?
-Nézz a szemembe! Látom, hogy tiszta könnyes. Miért sírtál?
-Csak a mama mondott valamit a papáról és nagyon hiányzik. Nem tudnánk elmenni a sírjához?
-De persze! Hol van?
-Gyalog 2 perc.
-Oké.
Régen minden nap kijártam ide. Mindig mindent elmeséltem neki. Emlékszem egyszer összevesztem a mamával és ideszaladtam azért, hogy megvédjen. Nagyon sokáig azt hittem, hogy válaszolni fog. Tudom, hogy nem válaszol, de attól még ugyanúgy hallja amit mondok csak fenntről.
-Figyelj, ha nem szeretnél, nem kell nálunk aludnod!
-Miről beszélsz? Nagyon jól éreztem magam nálatok! Veled lenni meg végképp jó volt!
-Szeretlek.
Most tényleg kimodta? Nem tudom, hogy ezt csak úgy mondta vagy komolyan is gondolta. Lábújjhegyre álltam és megcsókoltam.
-Én is, Adam. Én is.
-Ugye tudod, hogy semmi olyanba nem szeretnélek belerángatni amibe nem vagy 100%-osan biztos.
-Persze. És ezért köszönöm a türelmedet. Nagyon köszönöm.
Átkarolt és még egy 5 percig ott álltunk a sírnál majd visszamentünk a kocsihoz.

A plázában végül is csak egy rövid nadrágot vettem alváshoz, mert azt valahova eltűntettem. Elvittük a nagyinak a gyógyszert és utána vissza indultunk Adamékhez.
-Jó rendben. Holnap beszélünk. Szeretlek.
Adam elég ideges volt miután letette a telefont.
-Tris volt?
-Igen.
-Nem jön?
-Nem, a hülye barátja elvitte valami házibuliba. Fél 7 sincs és már seggrészeg a húgom. Fantasztikus.
-Miért nem hozod haza?
-Ha elrontanám a buliját akkor egész héten ezt hallgathatnám. Szoval inkább nem.
-Értem.
-Ahh éhes vagyok. Rendelünk valami kaját?
-Én nem vagyok éhes, de ha akarsz rendelj.
-Rendben.
-Gondolom pizzát szeretnél.
-Mint mindig.
-Ki gondolta volna?
-Vicces.
Fél óra mulva meg is jött a pizza. Adam egy 64-es pizzát 5 perc alatt elpusztított. Hogy? Nem értem.

Néztünk egy filmet aztán elmentem fürödni és már megint hulla voltam. Arra sem volt energiám, hogy betakarózzak pedig hideg volt. Adam persze nevetett rajtam.
-Nagyon cuki vagy amikor fáradt vagy.
-Nem tudok meg mozdulni.
-Várj segítek.
Felemelt letett a helyemre és ő is bebújt mellém.
-Joéjt, Katy!
-Neked is. Szeretlek!
-Én is.

Olyan hajnali három körül arra keltem, hogy csöng a telefon. Adam kipattant az ágyból és azonnal felvette.
-Ajánlom, hogy nyomos....Hogy hol?!? Megint mi a fenét csináltál?!.... Nekem csak ne védd azt a faszfejt......Jó azonnal megyek, ne menj sehova!
-Mi történt?
-Tris. A sűrgösségin van. Alkohol mérgezést kapott, már megint az a faszfej kevert valamit. Esküszöm ha mégegyszer meglátom a szart is követem belőle.- Hűha ennyire mérgesnek még soha nem láttam.- Katy aludj vissza vagy nem tudom, de maradj itt! Fél óra és itt vagyok!
-Had menjek veled!
-Nem, te itt maradsz!
Nem mertem ellenkezni mert féltem, hogy valami hülyeséget csinál. Őszintén féltemtőle ebben a pillanatban.