I didn't see that coming [afi]

17.rész

Lassan kinyitottam az ajtót,és kiléptem rajta...

Lassan kinyitottam a szemeim.Elég nehézkesen ment,de végül sikerőlt.Nem tudom,hogy hol vagyok.Körülnéztem a szobában.Minden tiszta fehér.Gondolom egy kórház.Az utolsó emlékem az,hogy Luke,és Ashton a nevemet kiabálják...

-Na végre! Többet ilyet ne csinálj cica! A szívbajt hozod rám!-Puszilt homlokon Ash.

-Mi történt?-Kérdeztem,miközben megfogtam a kezét.

-Nem emlékszel? Kirohantál a szobából.

-Igen,arra emlékszem,de hogy menekültem meg?

-Luke-al nem hallottuk már  nagy zörgést,ezért kimentünk megnézni,hogy mi lett,és akkor láttunkmeg téged,ahogy ott fekszel,és már senki sincs ott.De miért mentél ki?

-Calum nem mondta?-Vetettem oda flegmán.

-Akkor tényleg anyád miatt!

-Anyám?-Döbbentem le teljesen.

-Calum azt mondta,hogy hívott anyád,és összebalhéztatok.Nem?

-Ja...De igen!-Nem hiszem el,hogy képes volt hazudni.Miért hívott volna?Ja,és a leglényegesebb...NINCS TELEFONOM,hogy hívott volna?Mindegy,ha Ashton ezt elhiszi,nekem tök mindegy.Nem akarok Calum-nak semmi rosszat,csak azt nem tudom megérteni,hogy miért útált meg ennyire?!Az elején olyan szép volt minden...

-Hozok egy teát,jó?-Állt fel hirtelen Ash.Bólintottam egyet,mire ő homlikonpuszilt,és kiment.Egyszercsak Cal sétál el a kórterem előtt.Egy pillanatra megáll,benéz,majd megy is tovább.Még egy mosolyt is sajnál tőlem,hogy legalább enyhítse a fájdalmam?!Nem tudom mi lett vele.Nem ilyennek ismertem meg.Talán félreismertem.Egyszercsak megláttam Ash-t,a folyosón állva engem nézett.Gyorsan letöröltem a könnyeim,és magamraerőltettem egy kis mosolyt.Visszamosolygott,majd bejött a szobába.

-Tessék,gyümölcsös!-Mosolygott kedvesen,miközben ideadta.

-Köszönöm! Megjegyezted,hogy ezt szeretem?-Kortyoltam bele az italomba.

-Azt a jelenetet nem lehet elfelejteni.-Gonoszan elvigyorodott.Tudtam,mire gondol! A jelenet,mikor elrekedtem,ő fölémhajolt,és megöleltem.

-Hogy is felejthetnéd el?!-Mosolyogtam vissza.És most először a mosolyom őszinte volt.

-Visszafeléjövet találkoztam az orvossal.Épp ide tartott.Azt mondta,hogy akát most is hazamehetsz,nem lett komolyabb bajod,eltekintve néhány kisebb zúzódástól,de haza menj,ne a hotelbe.

-Mert?

-Mert visszajöhetnek a fanok.

-Akkor hová fogok menni?Kitettek az albérletből.Nem is kellett volna eljönnöm abból a rohadt árvaházból.Egy árva vagyok,aki nem kellett a szüleinek.Nem vagyok jó se...

-Na ezt most fejezd be!!!-Emelte fel a hangját,amitől összerezzentem.-Nem fogom tovább hallgatni,ahogy szidod magad!Attól,hogy árvaházban nőttél fel,ugyanolyan ember vagy,mint mi.Ugyanúgy vannak érzéseid! Mindig csak a hibát keresed magadban.Tökéletes vagy,érted? Tökéletes vagy! Gyönyörű,okos,és kedves,amiről minden pasi álmodik.Szerencsés vagyok,hogy az enyém lehetsz!-Sóhajtott egyet,majd mellém ült,és megfogta a kezem.Én csak ültem ott magam elé meredve.Lefagytam!Egyszerűen nem tudtam megmozdulni,csak folytak a könnyeim.-Sajnálom! Nem akartam kiabálni,csak...-Nem tudta befejezni,mert rávetettem magam,megöleltem,és megcsókoltam.

-Cica hogy lehetsz ilyen butus? Eredetileg is nálunk laktál volna.

-De nem lóghatok folyton a nyakatokon.-Magyaráztam még mindig rajta fekve.

-A csajom vagy,nemhogy egy házban,de még egy szobában is kell aludnod velem.-Vigyorgott gonoszul.-És,ha megtennéd,folytatnád otthon a rajtamfekvést?Egy pasi sem bírná ki alattad,mikor csak egy hálóingben vagy.-Vezette kezét a fenekemre.Abban a pillanatban elpirultam,és legurultam róla.A plafont kezdtem el pásztázni,mikor Ash rácsapott a combomra,és abba kapaszkodva felült.-Nah...öltözz fel,és indulhatuk is.

-U...ugye Calum nem jön át?

-Neeeeeem...miért?-Nézett rám gyanakvóan.

-Cs...csak megkérdeztem.Pihenni szeretnék.-Gyorsan felkaptam a ruháim,és a mosdóba siettem.Remélem nem jön rá,mert Calum nem tudom,hogy mit csinálna velem.Átöltöztem,és visszamentem a szobába.

Ash kocsija kint várt minket a kórház előtt.Az úton nem sokat beszélgettünk,hamar odaértünk a házhoz.Mikor beértünk a házba,Anne mindjárt lerohant minket.

-Skylar jól vagy? Mi történt? Ash miért nem vigyáztál rá?-Ölelgetett össze,vissza.

-Anya megfolytod!-Szólt Ash,mire Anne rögtön elengedett.

-Nem sikerült összebarátkoznotok?

-Oh,dehogynem!-Nézett rám Ashton mosolyogva.

-Akkor jól van!

-Megmutatjuk neki?-Nézett rám még mindig Ash.

-Mit mutattok ti meg?-Húzta fel a szemöldökét Anne.Ashton felém fordult,kezeit csípőmre rakta,én pedig a nyakába fontam az enyéimet,és megcsókoltuk egymást.Anne-nek majdnem kiestek a szemei,úgy nézett minket...

Ééééééés dobpergéééés!!! Meghoztam a 17.részt is. Sajnáloma sok késést,de nem volt netem. Pfff. De valószinűleg nem is lesz,ezért pénteken fogom hozni a részt. Addig is nyugodtan lehet véleményt nyilvánítani komiba,és szavazni xd 

Wivi S.M.