Childhood Friends

Ötödik fejezet - Az ajándék

Lassan közedik a szülinapom...

Másfél év telt el, mióta megismertem az EXO-t. Azóta szinte függök a zenéjüktől, minden dalszöveget fejből tudok, a kínai és a koreai verziót is, hang alapján szinte mindenkit felismerek. A lányoknak már szerintem elegük van belőlem, de... Szerelmi bánat van jó? És igen, még mindig. Kéne valamit tenni a dolog érdekében, jó lenne kibékülni Yixing-gel. Már aznap megbántam, azóta bűntudatom van miatta... Felhívnám én, de nem veszi föl. Írtam neki Facebookon, Instagramon, Twitteren, e-mailt küldtem neki és még tököm tudja, hányféleképpen próbáltam elérni...

De nem történt semmi.

Idő közben mégjobban összebarátkoztam a lányokkal, szinte elválaszthatatlanok lettünk. A suliban egész nap együtt voltunk, mégis, amikor hazaértem, az volt az első dolgom, hogy felhívjam őket, hiszen annyi mindent meg kell még beszélnünk!

- Hai Dorieee - köszöntek bele a csajok a telefonba. Csoportos hívás.

- Sziasztok - köszöntem.

- Beszélni szeretnénk veled. - kezdte Sue.

- Arról lenne szó, hogy... - folytatta Naomi.

- A szülinapod... Szóval jövő hét végére van programod? Arra gondoltunk, hogy megünnepelhetnénk egy sushi-bárban vagy amit csak szeretnél... Végül is szülinapja csak évente egyszer van az ember lányának, ki kell használni az alkalmat! Mit szólsz hozzá? - vázolta fel Ria a programot.

- Részemről oké... De ha ez az én szülinapom, nekem kéne megterveznem, nem? - röhögtem el magam.

- Jólvannaa... Eredetileg meglepetés parti lett volna, de Sue nem bírta tartani a száját, szóval muszáj volt elmondani! - magyarázta Naomi.

- Héé ne fogd rám!! - háborodott fel Sue.

- Lányok... - csönd lett a vonal másik végén, reakció híján folytattam:

- Csak annyi, hogy köszönöm... Nem csak a bulit, hanem úgy mindent... Hogy mindig velem vagytok és hogy nektek mindent elmondhatok... Sosem gondoltam volna, hogy akármikor is ilyen jófej barátnőim lesznek... Most nagyon érzelgős voltam, ugye? - nevettem halkan.

- Dorie... - szólt bele Sue a telefonba. Hallottam a hangján, hogy mosolyog.

- Igen - válaszolta mindannyiunk helyett Ria. Már mind a négyen együtt nevettünk, egy idő után azt is elfelejtettük, min. Ilyen a jó barátság...

*egy hét múlva*

Helyszín: sushi bár
Hangulat: csúcsszuper

- Aish nekem ez nem megy, valaki tanítson már meg, hogy hogy kell használni ezt az izét!! - adta fel az evőpálcikával való küzdelmet Ria.

- Figyelj... Ezt ide teszed a hüvelyk és a középső ujjaid közé, a másikat meg megfogod így ni... - segítette ki szegényt Naomi.

- Ajj de ettől így begörcsöl az ujjam!! Nem érdekel! - dobta el a pálcikákat Ria és nekilátott kézzel enni.

- Dorieeee - vigyorgott elég feltűnően Sue, miután befejeztük az evést - Tudod, mi jön most... Ajándééék!

- Jaaj lányok, nem kellett volna... - kezdtem, amikor megláttam, hogy Ria a táskájában matat.

- Akkor nem jössz velünk? - kérdezte Naomi kiskutya-szemekkel, miközben a kezembe nyomta a Ria táskájából előkerült borítékot. Ez... Az amire gondolok?

Izgatottan kezdtem bontogatni, de feladtam, hogy szépen nyissam ki, szóval egy jól irányzott mozdulattal letéptem a boríték egyik oldalát. Szóhoz sem jutva vettem fel az asztalról a belőle kihullott papírdarabot...