So Close❇Hood [BEFEJEZETT]

✨9

-Mit csináltál te ennyire?-kuncogott mellettem Yvett.

-Tönkre tettem az életem.

-Mi?

-Most épp...

-Most már legyen elég!-üvöltött rám a tanár.

Engedelmeskedtem neki és a nap végéig kussban ültem. Ez sem volt valami gyakori nálam. Yvett többször is próbált velem beszélni, de nem mondtam semmi csak bólogattam.

Miután vége lett az összes órámnak odamentem a tanárhoz. Épp valami dolgozatokat javított, de amont odaértem felnézett rám.

-Miben segíthetek?-lejjebb húzta a szemüvegét.

-Ohm..a telefonomat elvette és szeretném visszakapni.-egy nagy mosolyt is csatoltam mondandómhoz.

-Most az egyszer vissza adom.-benyúlt az asztal fiókjába és a kezembe nyomta a telefonomat.-de legközelebb a szülőket hívom be érte.

-Rendben és köszönöm!- azonnal kiviharoztam a teremből, majd az iskolából is.

Feloldottam a képernyőt és az egyből villogni és rezegni kezdett. Tiszta olyan volt, mint valami elcseszett vibrátor.

Farokman: heyy

Farokman: hiányzol

Farokman: hol vagy?

Farokman: miért nem válaszolsz?? Már meg is utáltál??:'(

Farokman: VÁLASZOLJ A FASZOMAT MÀR!!

Macskám: hoodynit ne vonjuk be

Néhány percig vártam, de nem jött válasz. Lehet éppen próbálnak, vagy csak az időeltolódás.

Inkább bedugtam a fülesem és elindítottam az SGFG-t.
Mire hazaértem már lement vagy 5 szám.
Ledobtam a táskámat és a cipőmet, majd megrohamoztam a konyhát. Mivel anya ma nem főzött semmit inkább rendeltem valamit, amit persze csak egy órával később szállították ki.
Közben percenként néztem a telomat, de nem jött válasz. Egy értesítés se. Semmi. És ez így ment egész estig.

Máris megutált?