So Close❇Hood [BEFEJEZETT]

✨16

-Oké, akkor most keltsetek fel.-mondtam, miután kibontakoztam a hármas ölelésből.

-De nem álmodsz.-mosolygott rám Yvett.

-Ez nem történhet meg igazából. Ezt  biztosra tudom, szóval csípjetek meg!

-Oké.-mondta, majd erősen karomba csípett, mire felszisszentem, de nem hagyta abba. A harmadik személy csak csendben figyelte a "harcunkat".

-Most már elhiszed?

-Jó, igen, csak hagyd már abba!-kezeimet a csípések piros helyére tettem, ezzel csillapítva az égető érzést, majd körbenéztem.

-Szia Mia! Örülök, hogy végre találkoztunk.-mosolygott rám.

-Szia Calum! Én most halott vagyok, szóval nem tudok mit mondani.- feleltem pislogás nélkül. Még mindig nem hittem el mi is történik körülettem.

-Amúgy ez az én művem.-kacsintott rám Yvett.

-Hogyan?-csak ennyi jött ki a számon.

-Hát tudod meséltem, hogy rám írt Calum. Ezért írt rám és ezt megbeszéltük. Becsüld meg, mert kurva sok szervezkedés volt.

-És honnan tudta, hogy itt leszünk?

-Úgy terveztem, hogy elrángatlak valahogy a suliból, de még jó, hogy jött a kamion, mert legalább nem kellett hazudoznom.

-És te miért nem beszéltél velem?-néztem szúrós tekintettel az egyetlen fiúra.

-Mert ezt szerveztem. És így nagyobb meglepetés volt. Meg biztos kikotyogtam volna.- elmosolyodott, majd kezeit zsebébe dugta.

-Aha. És most mit csináljunk?-fordultam volna Yvett felé, de már el is tűnt.-Szuper!-morogtam magamnak.

-Hát úgy látszik ketten maradtunk.- húzta fel szemöldökét Calum, mire akaratlanul is elmosolyodtam, majd újra neki ugrottam. Nem tudtam betelni az ölelésével és az illatával. Beszippantottam azt a jellegzetes aromát, ami simán elment volna drognak is. Nem akartam elengedni. Örökre így akartam maradni. Vele.