The Tale Of The UNDERGROUND

I.

Kongó csönd ült az üregen. A levegőt betöltötte kőzetekből lassan kioldódó különféle vegyületek kénes szaga, no meg az arany virágok már-már émelyítően édes illata. A falat borító repedésekben ülő ezernyi különféle teremtmény kíváncsian figyelte a növények közt heverő furcsa jövevényt.

Frisk félig nyitott szemekkel bámult fel a szakadék egészen aprónak tűnő nyílására. A résen át fény szűrődött át, melyben a lány alatt beszakadt párkány által felkavart kőpor vidám táncot lejtett. Frisk mélyet sóhajtott, és hirtelen felült.

Az ezernyi figyelő kis lény egyként húzódott vissza, kísérteties, zizegő visszhanggal megtöltve az üreget. Frisk ügyet sem vetett rájuk. Határozott léptekkel indult meg, látszólag pontosan tudva, merre. Séta közben felkapott a földről egy száraz, ám annál hegyesebb botot. Gyakorlott mozdulattal megpörgette ujjai közt, majd erősen megmarkolta, és átlépett egy vészjóslónak tűnő ajtón.

Pár lépés után gépiesen megtorpant, és rámeredt a szoba közepén árválkodó kis, sárga, mosolygó virágra. A növény egy repedésen keresztül nőtt ki, egyedüli gyomként a helységben, és látszólag igen boldog volt attól, hogy végre társasága van.

- Howdy! - köszönt rá a lányra. Nyekergő hangja ide-oda pattogott a barlang falai közt. Frisk nem reagált a megszólításra, de a virág nem zavartatta magát. - Én Flowey vagyok. Flowey, a virág! - folytatta kedélyesen. - Új vagy itt, igaz? Egyet se félj, én majd elmagyarázom, mi hogyan működik itt, a Föld Alatt!

Frisk mellkasából apró, vörös fénycsepp vált ki. A dolog egy pillanat alatt saját méretének hatszorosára hízott, és szívecske formát öltött magára. A virág szemei egy pillanatra mintha diadalittasan felcsillantak volna.

- Látod azt a dolgot ott előtted? Az a te LELKED - Magyarázta izgatottan. Frisk továbbra sem mutatta az érdeklődés leghalványabb jelét sem. - A középpontja az egész létezésednek! Ha támadás ér, a LELKED meggyengül. De ne aggódj! Könnyen megjavíthatod SZT-szel. És hogy mit jelent az SZT? Természetesen azt, hogy SZERETET!

Flowey megeresztett egy rövid kis kacajt. Frisk olyan sötéten meredt rá, mintha bármelyik pillanatban képes lenne meglocsolni egy jó nagy adag gyomirtóval.

- Sz-szóval... - Flowey kissé elbizonytalanodott. - Most meg fogok osztani veled egy kis SZERETETET!

A virág feje körül apró, fehér cseppek jelentek meg. Az anyag egy darabig mocorgott, alakja folyamatosan változott, míg végül megállapodott a puskagolyószerű kinézetnél.

- Kapd el őket! - kurjantott Flowey. A következő pillanatban a golyók egyenesen nekirohantak Frisk LELKÉNEK.

A lány az utolsó pillanatban flegmán félreállt. Az apró fehérségek egymásnak ütköztek, és egy sistergő hang kíséretében szertefoszlottak. Flowey arcáról leolvadt a mosoly.

- Hé! Elvétetted őket - hangjából némi lesajnálás szűrődött ki. A kis, fehér golyók újból megjelentek körülötte. - Ezúttal ne hibázz!

Frisk megismételte az előbbi mozdulatsort. Flowey ezúttal már tényleg dühösnek tűnt.

- Agyhalott vagy talán? - nyekeregte. - Csak. Fuss. Bele. A. Golyókba!

Haj libbent, pulóver zizzent, a fehér anyag sisteregve semmivé foszlott. Frisk rámeredt a virágra, akinek ezúttal ténylegesen megváltozott az arckifejezése.

- TE TUDOD, HOGY MENNEK ITT A DOLGOK, IGAZ?! - Flowey szabályosan visította a szavakat. - CSAK ILYEN ÁLLAPOTBAN AKARTÁL LÁTNI, MI? NA JÓL FIGYELJ, TE NAIV KIS IDIÓTA; EBBEN A VILÁGBAN ÖLSZ, VAGY MEGÖLNEK! És most... HALJ MEG!