Amerika Feketén [szünetel]

2. rész

Nemsokára egy hétévesforma kislány jelent meg az ajtóban. Sötét haját szoros kontyban viselte és rajta is ugyanaz a piszkoskék egyenruha volt, mint Willow-on. Kezén jó pár mérettel nagyobb kesztyűt hordott, ami csupa sár volt (valószínűleg a kertészkedés miatt.)

- Hívatott, Úrnő!
- Igen drágám! Foglalj helyet! És mutatkozz be szépen a néninek!
Ez most komolyan le akarja ide ültetni ezt a rabszolgát??? Inkább a halál!
Azzal Angela felállt. A kislány pedig leült.

- Jó napot Asszonyom! Én Rose vagyok! Úgy gondolom miattam jött.-kezet akart fogni Angelával. Lehúzta a kesztyűt, és odanyújtotta a kezét.
Most tényleg kezet kellene vele fognom? Mégis hogy nevelik ezeket? Hiszen ők nem amerikaiak, csak rabszolgák!
- Sajnálom, de most mennem kell. Idősebb "segítőre" van szükségem! Viszont látásra!
Elhagyta a szobát. Julia és Rose furcsán pillantottak az asszony hűlt helyére.
- Nos, ez felettéb furcsa volt, nem igaz, Úrnő?
- De ez tényleg az volt Rose. Na, menjünk a konyhába, főzz egy teát, és hívj ide mindenkit, ha elkészült!