Amerika Feketén [szünetel]

5. rész

Angela belépett a házba. Egy keskeny, és hosszú folyosóval találta szembe magát. A folyosó fehér csempével volt kirakva. A bal oldalon egy alacsony, barna szekrénysor húzódott. A szekrényen egy fehér terítő, amin mindenféle szobanövények sorakoztak. A jobb oldalon négy ajtó nyílt, amikre ki volt írva, hogy mi micsoda, így például: Vendégszoba, Hall, Fürdőszoba, Toalett. Angela tudta, hogy Tracey munkaszobája, a nappali, a hálószoba, és a konyha a hallból nyílt. Úgy gondolta, hogy Tracey a nappaliban tartózkodik, így a második ajtón lépett be, majd a gyéren bútorozott hallból rögtön a nappaliba ment. Tracey szőke haját hajcsavarókkal tűzdelte, kék szeme körül fekete tussal húzott vonal rajzolódott. Egy pink köntöst hordott, és a TV-t nézte egy barna fotelből. Mellette egy járóka volt, amiben egy kisgyermek lépkedett. Amikor Tracey meglátta vendéget, rögtön felpattant, kikapcsolta a TV-t, és elhúzta a sötétítőt, így világosság áradt a szobába.
- Oh, szia Angie!
- Szervusz Trace!
Angela végigpillantott a szobán: a fal citromsárgára volt festve, a plafonon egy hatalmas, antik üvegcsillár lógott. A szőnyeg homokszínű, és rövid szálú volt. A szobában szétszórtan hevertek a különféle ülőalkalmatosságok: fotelek, kanapék, babzsákok, székek. Mintha legalább tízen laktak volna itt. Két asztal is helyet foglalt a szobában. Egy nagy, faszekrényben ült a TV, és mindenféle lemezek, könyvek. Angela teljesen el is felejtette, hogy miért jött ide pontosan. De ekkor már helyet is foglalt az egyik fotelben.
- Nos, mi történt ma veled? - Tracey egy divatmagazint lapozgatott a kezében.

- Mint mondtam, voltam annál a borzalmas lakásnál, ahol azt a pórnépet dicsőítették! Nem is értem, hogy pontosan hogyan lehet ilyesmiket megengedni ezeknek a pimasz feketéknek! Mondd Trace, nem tudsz véletlenül valami jó cselédet a városban? Sürgősen szükségem lenne már egyre, de valami igazán neves fehér családtól szeretném őt megvenni.
- Figyelj, Ange, tudod, van az a család, hogy is hívják őket...ja, persze Nicholsonék! Tudod, akik minden évben a hálaadási ünnepséget szokták rendezni!- Tracey felnézett a magazinból.

- Ó, persze, hogy tudom kik ők! Csak nem? Nekik is van eladó cselédjük?- Tracey örömében visítozva kelt fel a fotelból.

- Igen, úgy halottam, hogy egy tizenhat éves lányon akarnak túltenni, ha gondolod, holnap ellátogathatunk hozzájuk.
- Trace, ez csodás lenne! Te mindig megtalálod a megfelelő megoldást!