Öröklét [Befejezett]

7.

Gyorsan lepakoltam a szobámba és átöltöztem bikinibe. Lementem a konyhába és épp csináltam egy szendvicset amikor Rob is lejött.

- Szii.... hú basszus- szívta be a levegőt- nagyon dögös vagy.- elpirultam és vigyorogva megköszöntem a bókját.- A partra mész?

- Igen.

-Jó, megyek én is.- mosolygott- Persze ha nem gond.

- Nem. Legalább nem leszek egyedül.- mosolyogtam.

Amikor leértünk a partra,leterítettem a pokrócot a homokra. A táskámat letakarva a törölközővel ott hagytam, és a vízbe mentem. Istenem, milyen szép is ez a hely. Sose gondoltam volna,hogy tényleg eljutok a hazámtól ilyen messze.

Rob épp telefonál és gondoltam megijesztem.

- Minden haladjon a terv szerint érted?- hallottam meg egy mondatot, majd észrevette hogy közeledek.- Most le kell tennem. Szia

- Kivel beszéltél?- kérdeztem kedvesen mosolyogva.

- Csak Vickivel. - rántott vállat.

- Milyen tervről volt szó?- érdeklődtem.

-Hát öhm izé,csak a vadászatról van szó.- nyögte ki végül.

- Értem. Te nem jössz fürdeni?- körül nézett majd válaszolt.

-De jövök.

Nem voltunk már kint sokáig, mert beesteledett. Fáradt is voltam a hosszú repülő úttól. Vacsoráztam , lezuhanyoztam, és már aludtam is a pihe puha ágyban.

/Ryan/

Most érek oda William kastélyához. Végre üzent de, csak annyit hogy jelenjek meg nála. Amikor odaérek pont egy kiabálás közepébe csöppenek.

- Azt mondtam keressétek meg. A jövőnk múlik rajta. Hogy tűnhetett el pont most? Minél előbb kerítsétek elő!- kiabált az embereivel.- Ryan - lépett oda hozzám.- Elkezdődött a hajsza. Találd meg nekem a lázadókat! Eltűnt az emberem aki megmenthetett volna minket ,és így még az előtt kell rajta ütnünk a lázadókon mielőtt megerősödnek és túl sokan nem lesznek.

- De, mégis hol keressem és kit? Így infó nélkül bejárhatom az egész világot is, mire megtalálom amit keresek.

- Egy olyan személyről van szó,akit nehezen vagy nem is fogsz megtalálni, csak a csapatát ha nincs velük. - maga elé nézett és talán emlékek törtek elő benne- Ő az, aki miatt meghalt Marta. Azok közt a mocskok között volt ő is. Azóta se találtam rá, mert az erejének köszönhetően nem hat rá erő, nem látni a fejébe ,se a jövőjébe ezért veszélyes. Semmit se tudunk róla de, van egy képem ,ami már vagy 80 éves. Ez nem is számít mivel nem öregszik tehát,valószínűleg ugyan így néz ki.- adta a kezembe a képet. Csak néztem a képet de, fel alig tudtam fogni amit látok.

-Ugye ez egy rossz vicc.- emeltem rá a tekintetem.

- Miért? Nem vicc, ő az.- aggódva néztem Williamre.

- Én.. Én tudom ki ez.- mondtam.

/Sarah/

Ma Rob elvisz New Yorkba. Így korán reggel neki álltam készülődni. Most is nagyon izgulok. A fényképezőmet már előkészítettem este. Kifestettem magam,és felkaptam magamra egy fehér pólót meg egy farmer rövid nadrágot. Beleléptem a strand papucsomba,majd ezzel együtt indultam le a lépcsőn. Rob épp reggelit készített.

- Hát te?-kérdezte.

- Korán keltem hogy legyen időnk mindenre.- vigyorogtam amire ő is.

- Jól van.Csináltam neked reggelit. Edd meg aztán felőlem utána mehetünk!- mondta kedvesen és kiment a konyhából.

- Rendben.

Gyorsan megettem pár db palacsintát, aztán felfutottam a táskámért, és indultunk is. Először a szabadság szoborhoz mentünk. Fentről nagyon szép volt a kilátás. Csináltam sok-sok képet. Majd másfél óra bámészkodás, és fotózgatás után, mentünk tovább. A következő úti cél az Empire State Building. Ott nem időztünk sokat,csak lőttem pár képet. Nem sokkal később a Central Parkban sétáltunk. Na itt elidőztünk. Nagyon szép hely és nagyon szép képeket csináltam. Aztán leültünk egy padhoz. Hoztam magammal palacsintát, így neki álltam enni.

- Elvittelek volna enni te nő.- szólt rám viccesen Rob.

- De még az kéne. Azt se tudom hogy ezt mind amit adsz, hogy hálálhatnám meg.- mondtam, majd haraptam egyet a palacsintába.

- Majd megtudod.- morgott az orra alatt. Alig lehetett érteni.

- Hogy mondod?-néztem rá összevont szemöldökkel.

- Semmi semmi,csak eszembe jutott valami.- vigyorodott el.

- Értem.- mostanában olyan fura.

- Eddig hogy tetszik a város?- érdeklődött,és figyelmesen várta a válaszom.

- Nagyon szép és szívesen laknék itt, ha beszélném a nyelvet.- nevettem fel.

- Azt elhiszem.- mosolygott.- Na mehetünk tovább?- kérdezte amikor végeztem a palacsintával.

- Igen de, hova megyünk még?- néztem rá kérdőn.

- A Times Square-re.-úgy mondta mintha ez egyértelmű lett volna.

- Uhh alig várom.- izgatottam ugrottam fel a padról.

A Times Square csodálatos. Bár ezt a rengeteg kép egyike sem tudja átadni de, az emlékeimet előidézhetik. Itt se voltunk nagyon sokat. Elindultunk haza. A kocsi ablaknak döntöttem a fejem, és úgy nézelődtem. Eszembe jutott Ryan is. Vajon ő most mit csinál? Kivel van? Hiányzik,annyira nagyon. Ezek a pillanatok is csak vele lennének az igaziak. Jó lenne hozzá bújni,megfogni a kezét, a szemébe nézni,megcsókolni.

Besötétedett mire visszaértünk a házhoz. Nagyon éhes voltam már így egyből a konyhába mentem.

- Minden rendben Rob?- olyan idegesnek tűnt.

- Persze, csak éhes vagyok, úgy hogy most vadászok egyet jó?-- nézett rám.

- Rendben. Menj csak.- mosolyogtam.

Csináltam néhány szendvicset és leültem a tv elé. Kerestem egy csatornát, amit értek is. Találtam de viszont hír adó volt. A nő azt taglalta, hogy tegnap éjjel eltűnt 2 fiatal nő és egy férfi.Egy taxi sofőrt pedig holtan találtak. Hogy lehet valaki ekkora egy mocsadék? Mért ártatlan embereket bántanak? Teljesen elszomorító. Aztán újra a tv felé figyeltem, mert azt mondják összefüggés lehet az Európában történt eltűnésekhez és halál esetekhez, ugyanis hasonlóak a gyilkolási módszerek. Ugyan olyan seb van minden áldozat nyakán. Hogy mi? Úristen. Ezek szerint a lázadók azok. Itt is vannak. De itt csak tegnap este tűntek el először. Furcsa.

Már a konyhában mostam el a tányért, és a kést amivel a szendvicset csináltam. Közben a gyilkosságokon gondolkodtam. Aztán hangos ajtó csapódás zökkentett ki.

- Megjöttél Rob?- nincs válasz. - Rob te vagy az?- kezdek meg ijedni. Magamhoz veszem a kést,az ajtó felé nézve egyre gyorsabban veszem a levegőt. Halk lépteket hallok s közben az ájulás szélén állok. Szorongatom a kést és arra gondolok, hogy mit is fogok csinálni ha egy ismeretlen lép be az ajtón. Főleg ha egy vámpír az. Nem jut eszembe semmi ésszerű pedig egy őrzőnek meg kell tudnia védeni magát.- Figyelj ez rossz vicc. Rob ha te vagy az válaszolj!- ekkor nyílt a konyha ajtó.