Öröklét [Befejezett]

22.

/Ryan/

Végre vége,Rob meghalt! Sarah pedig lenyűgöző. El sem tudtam volna képzelni hogy szárnyai vannak de,még azokkal is gyönyörű. A csaj akivel sokat van együtt most ugrott a nyakába és alig hogy elengedte valaki felkiáltott hogy meg kell ölni Saraht.

- William ezt nem teheted!- mentem elé.

- Nem is fogom!- mondta hangosabban.- Most mentette meg mindannyiunk és az emberek életét is. Ti pedig megölnétek? Eddig sem ártott nektek. Ez nekem is új hogy szárnya van de,akkor sem szörnyeteg. Különleges és bátor nem utolsó sorban köztünk a legerősebb.- mondta majd Sarahhoz ment és átölelte. Elkapott a féltékenység de,kontrolláltam magam.

- Jól vagy fiam?-tette kezét a vállamra Jake.

- Persze- mosolyogtam.- Ti jól vagytok?

- Igen.

- Figyelem! - szólt William.-Aki még maradna, azt vendégül látjuk továbbra is. Nem sokára érkezik a vér szállítmányunk. Természetesen emberi, jó minőségű vér. Köszönetként egész héten abból szolgálunk fel vendégeinknek.- eközben "emberei"már elkezdték elégetni a testeket.

Mindenki a bál terembe ment volt aki csak a cuccaiért ment a szobájába és elviharzott.

- Nos Ryan meddig maradunk?- érdeklődött Amy.

- Jake mit mond?

- Hogy tőled függ.- vágott unott képet.

- Akkor pakoljatok elköszönök Sarahtól és indulunk.

- Rendben. Fel a fejjel.- küldött egy biztató mosolyt.

Még azt se tudtam mit mondjak Sarahnak, vagy mit ne. Azóta nem is láttam hogy bejöttünk. Biztos a szobájában van. Ittam egy pohár vért,körbe pillantottam. Mivel William Frank mellett ünnepel így attól nem kell tartanom hogy együtt találom őket. Elindultam hát Sarah keresésére.

- Ryan!-állított meg James. - mész is?

- Hamarosan. Még beszélnék Sarahval.

- Értem. Mit szólsz a szárnyához?

- Lenyűgöző. Engem nem zavar. Te?

- Szerintem is. Mondtam is neki hogy ne titkolja de, szerintem fél pont az olyanoktól akik szörnynek tartják emiatt.

- Te tudtál róla?- esett le az állam. Bólintott.

- De csak mert megláttam és követtem.- mesélte.

- Jól van figyelj, most megyek Sarahhoz. Elbúcsúzom tőle is és itt sem vagyok. Sok sikert az életben és sok boldogságot James.

- Neked is Ryan. Mondjuk neked tovább tart az életed de,élj meg minden pillanatot. Még így se tudhatod melyik lesz az utolsó.- bólintottam kezet fogtunk és eljöttem.

Sarah ajtaja előtt álltam és kopogni készültem de, mielőtt megtehettem volna Sarah hangját hallottam meg.

- Gyere csak be nyugodtan. Ne álldigálj az ajtó előtt!- tettem ahogy kérte és bementem.

-Szia.- szinte suttogtam. Felült az ágya szélére.

- Szia- mosolygott.

- Én.. csak elköszönni jöttem.

- Tényleg elmész?- kérdezte szomorúan.

- Igen.- válaszom egyszerű volt.- Sarah elmegyek de,az érzéseim nem változnak irányodba. Ez is oka annak hogy nem tudok maradni. Gondolj bele! Te szívesen néznéd hogy életed szerelme mással él boldogan? Szeretlek és azt szeretném hogy boldog légy! Ha te William mellet vagy az hát nem állok az útba de,nem tudom végig nézni.- Sarah lehajtott fejjel hallgatta amit mondok.- Ne haragudj hogy nem tudok csak a barátod lenni.- kezét az enyémre tette.