SCREAM - Sikolts! [befejezett]

13. fejezet

Dante

Mindenki lefagyott. Bár kivágódott az ajtó, nem léptem beljebb. Scar-ra szegeződött a tekintetem. A falnál állt, előtte egy nagydarab férfi, kezével a falhoz nyomva őt. A másik fickó felénk fordult, tekintetében ijedtség csillant. Igyekeztem csillapítani lihegő légzésemet. Éreztem, hogy harag borítja el az elmémet, amikor a férfi nem mozdult. Még mindig a falhoz szorította Scarlett-et.

- Vedd le róla a kezedet! - ismételtem meg az előbbi parancsot. A férfi alig hallhatóan, de felröhögött. Aztán szép lassan elhúzta a kezét Scarlett-től. Beljebb léptem. Ty léptei mögöttem hangzottak. A bozótvágót kihúztam az övemből, és erősen szorítva tartottam magam elé. - Ty! - szólaltam meg újra, majd a felénk fordult fickó felé intettem a fejemmel, jelezve, hogy tartsa rajta a szemét. Így pillantásom a másik felé terelődhetett. - Megfordulni, kezeket fel! - utasítottam. Be kell valanni, nem lehetett túl izgulós típus. Szép lassan fordult csak felém. Szája vigyorogva húzódott el, ahogy a szemembe nézett egyetlen szemével. Nem bírtam nem lefedett szemét bámulni. - Scarlett, jól vagy? - tettem fel aztán a kérdést, de tekintetem nem szakadt el a férfiról. Mielőtt Scar válaszolhatott volna, a férfi mordult fel.

- Ne aggódj, te lovag! Nem tettünk vele semmit. - mordult fel. - Még. - tette hozzá pillanatnyi szünet után.

- Te már nem is fogsz semmit tenni! - közöltem vele.

- Dante... - hangzott Scar hangja. Nem mertem levenni a szememet a férfiról. Nem akartam, hogy bárkinek is bántódása essen. - Beszélnünk kell... - mondta aztán.

- Ugyan már, cica! Az előbb még nagyobb volt a szád! Nyugodtan figyelmeztesd őket, itt, előttünk! - mondta gúnyosan a férfi.

- Fogd be a pofádat! - tettem egy lépést felé. Nem tűnt ijedtnek ettől. Ez engem viszont kezdett zavarni. A másiknak legalább némi félelemről árulkodott a tekintete.

- Miért, mit teszel? Hadonászol még egy keveset azzal a bicskával? - intett fejével a kezemben szorongatott bozótvágó felé.

- Óh, de még mennyire! Meg is simogatlak vele, ha gondolod! - vágtam vissza, még egyet lépve felé. Ettől befogta, de még mindig nem látszódott rajta semmi sem. A szemem sarkából Scarlett-re néztem. Ő engem bámult. Tekintete rémült volt. Ha hosszasabban figyeltem, látszott kezei remegése. Legszívesebben magamhoz öleltem volna. Nem akartam így látni.

- Miről kell beszélnünk? - kérdeztem kissé lágyabb hangon. Ő a két férfi felé pillantott, majd jelentőségteljesen visszanézett rám. - A falhoz. Most! - követeltem visszafordulva a férfi irányába. Unottan lépett egyet hátra. - Fordulj meg, és térdelj le! Kezeket a tarkóra. - folytattam a parancsosztást, és megvártam, míg így cselekszik. Majd a másikukra néztem, aki gyűlölködő arccal nézett rám, majd mindenki másra is.

- Te is! Gyerünk! - lóbálta meg Ty a baseball ütőt a kezében. A fiatalabb férfi ideges arccal, mérgelődve követte a másik példáját.

- Ty! - szóltam oda a fiúnak. Ő rám nézett. Fejemmel most mindkettő irányába intettem, hogy vigyázzon velük. Aztán végre Scarlett irányába léptem. Ő is felém lépett. Mielőtt bármit is megbeszélni kezdtünk volna, magamhoz szorítottam őt. Kisebb hegy omlott le a vállamról, amiért itt foghattam a karjaimban. Élve. Ő nem tiltakozott, szorosan a nyakam és a vállam hajlatába szorította az arcát. Majd végül elengedett. Megfogtam a kezét, és odébb húztam, az ajtó irányába. Oda, ahol Zoey álldogált.

- Jól vagy? - kérdezte azonnal Scar-tól. A barátnője bólintott.

- Mi az, amit mondani akartál? - kérdeztem tőle.