𝐊𝐚𝐢𝐥𝐞𝐞𝐧 𝐑𝐞𝐢𝐝, avagy 𝘈 𝘴𝘻𝘪𝘬𝘳𝘢 nem mindennapi képességgel rendelkezik: képes pirokinézist előidézni, azaz irányítani a tűz erejét.
A Bosszúállók csapatának újdonsült tagjaként Kaileen igyekszik mindent megtenni, hogy jóvátegye a múl...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
１． ＦＥＪＥＺＥＴ
𝐍 𝐞 𝐰 𝐘 𝐨 𝐫 𝐤 , 𝟐 𝟎 𝟏 𝟔
_________________________
Egy jókora sóhaly szakadt ki a tüdőmből, miközben becsuktam magam mögött a jókora, fából készült ajtót.
– Na, még mindig semmi? – lépett mellém Wanda aggodalmas arckifejezéssel, mikor kiértem az épületből.
– Nem, semmi – ráztam meg a fejemet. – Strange nincsen itthon, a varázslótanoncai pedig nem épp valami segítőkészek.
– Sajnálom! – biggyesztette le az ajkát Wanda. – Pedig azt hittem, hogy végre emberünkre akadtunk.
– Ne sajnáld! Azt hiszem kezdek is beletörődni – válaszoltam. – Amúgy sem nagy veszteség, legalább nem fognak többé ártatlanok meghalni, ha én véletlenül elszúrok valamit.
– Ne mondj ilyet! – simította meg a vállamat Steve, aki ezidáig a lépcsőkorlátnak dőlve ácsorgott. – A képességed hasznos, és szükségünk van rá. Szóval mindent meg fogunk tenni, amit csak lehetséges, hogy rendbe hozzunk téged.
Nos igen, ez voltam én: valaki, akit rendbe kellett hozni. Több mint egy év telt el azóta, hogy utoljára használni tudtam a képességemet, vagyis a pirokinézist. Az, hogy nem elég, hogy gyakorlatilag képes vagyok lángra lobbanni, de még irányítani is tudom az egyik legfontosabb elemet – azaz a tüzet – elég nagy dolognak számított.
Arra, hogy mutáns génekkel rendelkezek, tizenkét éves koromban döbbentem rá. A nővéremmel és a szüleimmel autóbalesetet szenvedtünk, amit csak én éltem túl. A nővérem a karjaimban halt meg, s miközben elszállt belőle az élet, én éreztem minden fájdalmát. Ekkor történt először, hogy lángra lobbantam.
Zavarodott tizenkét évesként egyáltalán nem vettem jó néven, mikor a SHIELD emberei – akik a riasztásra azonnal a helyszínre érkeztek – magukkal akartak vinni engem. Tőlük a HYDRA ügynöke, Dorothea Schulz "mentett meg".
Mint minden kislánynak, nekem is könnyű volt bemesélni dolgokat. Dorothea pedig mindent megtett, hogy a SHIELD ellen hangoljon: előadta, hogy ők a rosszfiúk, akik el akarnak rabolni engem, hogy aztán segítsek az uralmuk alatt tartani New York-ot. Én pedig voltam olyan ostoba, hogy mindent elhiggyek neki.
A tinédzser éveimet a HYDRA kiképző táboraiban töltöttem – Ausztria, Németország és az USA között ingázva. Az egyik ilyen Washingtonba tett látogatásom során találkoztam először James Buchanan Barnes-szal, azaz Bucky-val is.
