𝐊𝐚𝐢𝐥𝐞𝐞𝐧 𝐑𝐞𝐢𝐝, avagy 𝘈 𝘴𝘻𝘪𝘬𝘳𝘢 nem mindennapi képességgel rendelkezik: képes pirokinézist előidézni, azaz irányítani a tűz erejét.
A Bosszúállók csapatának újdonsült tagjaként Kaileen igyekszik mindent megtenni, hogy jóvátegye a múl...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
５． Ｆ Ｅ Ｊ Ｅ Ｚ Ｅ Ｔ
_________________________
Hunyorogva nyitottam ki a szemeimet. A Nap meleg sugarainak fénye betöltötte az egész szobát, amiből arra következtettem, hogy már jócskán reggeli idő lehet.
Kikászálódtam az ágyból, majd kikukucskáltam a folyosóra, azonban, akárcsak a legtöbb reggelen az utóbbi időben, most sem észleltem semmi mozgást.
Loki gyakorlatilag felszívódott. Több mint egy hét telt el, mióta utoljára láttam, hallani pedig végképp nem hallottam felőle. És mindezt azok után, hogy megígérte, segít nekem. Nem mintha fontolgattam volna, hogy esetleg beleegyezek ebbe és elfogadom az ajánlatát – nem, ahhoz én túlságosan makacs és büszke voltam.
A szolgálók – vagy ahogyan Loki nevezte őket, személyzet – Helga és Ingrid viszont tökéletesen nyugodtan tűntek, ebből pedig arra következtettem, hogy az istenség valószínűleg él és virul. Csak éppen nincs kedve velem bajlódni, így hát inkább visszavonult Asgardba olvasgatni.
– Jó reggelt! – köszöntött most Ingrid, a magasabbik lány. Eperszőke haját ma is apró fonatok díszítették, a szemét pedig sötét színnel emelte ki.
A kastélyban töltött addigi napjaim során, Astrid és Helga nyújtottak nekem egyedüli társaságot. A két lány nem beszélt sokat – vagy legalábbis velem nem – , ennek ellenére, kedves és szelíd természetüknek hála, egyre inkább elnyerték a szimpátiámat.
– 'Reggelt! – viszonoztam a gesztust és még egy halvány mosolyt is küldtem felé.
Ingrid visszamosolygott rám. – Őfelsége Loki kérésére ma az ebédlőben lesz tálalva a reggelije, Kaileen kisasszony – tájékoztatott.
Felvontam a szemöldökömet. – Ő is csatlakozik hozzám?
– Igen – bólintott Ingrid. – Tegnap éjjel érkezett meg. Az elmúlt hét során fontos tárgyalásokat folytatott.
Akaratlanul is gúnyos mosolyra húztam a számat. Ezek szerint a magasságos Loki végre megörvendeztet a társaságával.
– Gyorsan felöltözök, és megyek! – közöltem a lánnyal, aztán, mivel képtelen voltam magamba fojtani a megjegyzést, hozzátettem: – Isten ments, hogy az én lelkemen száradjon, ha őfelségének netalántán kihűl a rántottája.
Ingrid elnevette magát a gúnyolódásomon, én pedig továbbra is somolyogva nyúltam a fésülködő asztalra helyezett hajkeféért.
Volt egy olyan érzésem, hogy Loki Laufeyson csak a bosszút szereti hidegen tálalva.
✥
Az étkezőbe érve, szinte azonnal megpillantottam a férfit. Természetesen az asztalfőn foglalt helyet, és úgy tűnt, nem igazán zavartatta magát a távollétemben, mivel már jóízűen lakmározott.
