𝐊𝐚𝐢𝐥𝐞𝐞𝐧 𝐑𝐞𝐢𝐝, avagy 𝘈 𝘴𝘻𝘪𝘬𝘳𝘢 nem mindennapi képességgel rendelkezik: képes pirokinézist előidézni, azaz irányítani a tűz erejét.
A Bosszúállók csapatának újdonsült tagjaként Kaileen igyekszik mindent megtenni, hogy jóvátegye a múl...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
４. ＦＥＪＥＺＥＴ
_________________________
A jókora szoba, amibe a két – látszólag asgardi – lány vezetett, minden várakozásomat felülírta. A helyiség jégfalait egy ragyogó, sötét burok fedte, de ezen át is tökéletesen látni lehetett a külvilágot – hacsak nem húzták be a Loki szemszínére emlékeztető, smaragdzöld, selyemből font sötétítőket.
A szoba közepén egy hatalmas, fekete ébenfából készült franciaágy terült el, rajta a sötétítő színéhez passzoló párnákkal és plédekkel. Az egyik sarokban egy méretes komód állt, mellette egy szemrevaló szépítkezőasztallal – a túloldalt pedig egy zongora ácsorgott magányosan. Arról pedig ne is beszéljünk, hogy a helyiségből saját fürdőszoba is nyílt.
Úgy tűnt, a csínytevés istene igazán nagylelkűen bánik a vendégeivel.
A két lány nemsokkal azután felszívódott, hogy beléptem a szobába, de biztos voltam benne, hogy eleget tesznek Loki kérésének, és rajtam tartják majd a szemüket.
Mégis, mivel látszólag egyedül maradtam, legalább tízszer körbejártam a helyiséget, abban reménykedve, hogy találok valamiféle menekülési útvonalat, de hiába.
Miután bejártam a kastély többi részét is – és a zárt ajtajú szobákon kívül mindenhová benéztem –, kezdtem beletörődni, hogy a töretlen próbálkozásaim és reményeim ellenére sincsen kiút innen.
Mégis, képtelen voltam elfogadni a tényt, hogy az idióta Loki, idióta kastélyában ragadtam, amit ráadásul idióta módon saját magáról nevezett el.
Órákig dühöngtem a tényen, hogy mekkora egy szerencsétlen hülye vagyok, mert hát nem hiszem, hogy épeszű ember elkövette volna ugyanazokat a baklövéseket, amiket én. Aztán, miután elfáradtam az önmarcangolásban, úgy döntöttem kihasználom a puccos lakosztályom nyújtotta előnyöket, és veszek egy habfürdőt.
Nos, a fürdés nem igazán váltott ki nálam nyugtató hatást – épp ellenkezőleg, még idegesebb lettem. Akkor pedig már végképp betelt nálam a pohár, mikor végső elkeseredésemben megkértem a két asgardi szolgálólányt, hogy hozzanak nekem vodkát, ők pedig azt válaszolták, hogy még sohasem hallottak ilyesmiről.
A dühöngő fázist hamarosan leváltotta a kétségbeesett tehetetlenség – ez viszont együtt járt csillapíthatatlan zokogással.
Nagy nehezen, de végül álomba bőgtem magamat aznap este. A rémálmoktól pedig már nem is tartottam, elvégre úgy éreztem, hogy jelenleg is egyben élek.
✥
A sötétítőn át beszűrődő Nap fénye az arcomat cirógatta. Megdörzsöltem a szememet. Fogalmam sem volt, mikor aludhattam el, de nem éreztem magam kipihentnek.
