Angel Of Death 1.Kötet

Chapter 24

Észrevettem, hogy a pult kettétört Steve keze alatt, az is a figyelmembe esett, hogy mindenki őt nézte, a zene abba maradt. HYDRA katonák tartottak a bálterembe a közlekedőn át. S bár ezek a dolgok miatt kellett volna aggódnom, nem aggasztott, mert Steve háta mögött megláttam azt a férfit, akit hajkurászok. Épp az emelet felé igyekezett. Fegyvertelenül a lépcső felé indultam. Gyorsan körbe néztem. Dave és Steve a katonákkal verekedtek. Rogers felém nézett, értetlenül ráncolta szemöldökét, nem értette miért nem harcolok. S mikor leesett neki, hogy mi van a dologban felém indult.
-Abby! Ne!-parancsolt rám, de nem hallgattam rá elindultam Chris után. Még hallottam, ahogy Dave felvállalja a katonákat, hogy Steve utánnam jöhessen. Lehet, hogy Dave Barton egy rendkívüli seggfej, de egy remek ügynök. 18 éves kora óta benne van egy katonai elit osztagban a NASA-nál. Szóval, ha valakire rá kéne bízni egy sereg HDYRA katonát, akkor ő a megfelelő személy. A lépcsőn felérve Chris befordult egy folyosóra, követtem őt. Annyira közel voltam hozzá, már majdnem megérintettem a vállát, amikor valaki orrba vágott. Chris mosolyogva megfordult.
-Most nincs időm rád kicsi bérgyilkosom, majd máskor. Addig is ismerkedj meg Izzyvel.
Chris el is tűnt egy liftben. Felfele tartott. A nyakamat rá hogy fent várja egy helikopter. Végig néztem a nőn. Feketében volt, a karjait végig tetoválás borította. Fekete csizmájából egy kés kandikált ki. Más fegyvert nem igazán láttam rajta.Rá néztem.
-Hát te ki a rossebb vagy?
-Az aki megfog ölni.
-Hát akkor húzz sorszámot. Ugyanis maga a Tél Katonája vadászik rám. Mellesleg nem igazán sikerült neki eddig.
-Ó tudom én azt, ezért is vagyok itt. Mondhatni kivonták a forgalomból Buckyt. Engem küldtek. Kicsit fegyelmezetlen lett.-hangja erőtlen, ha férfi lennék azt mondanám a hangja szexi volt.
Lefagyasztották, miattam, mert megmentett többször is. A bűntudatom felderengett bennem, ha ma végzek itt meg kell mentenem döntöttem el magamban.
-Te lennél a megfelelő személy?- léptem felé.
-Csibém.-lépett hozzám és a fülembe suttogott.-Majd megtudod.
Fájdalmat éreztem a nyakamnál. Izzy vért vett tőlem. Olyan gyors volt, hogy mire észbe kaptam már a nyitott ablakon néztem kifelé őt lesve.
-Abby!-hangzott fel egy hang. Hátrafordultam. Steve volt az felém futott egy csapat HYDRA ügynök üldözte. Mikor hozzám ért megragadott és bevágott abba a liftbe, amelyikkel Chris menekült el. A lift falának dőltem, a katonák tüzelést indítottak, nem talált el golyó. Egyrészt mert bezáródott a lift ajtaja, másrészt pedig mert Steve elém állt védelmezően. De hiába záródott az ajtó,egy lövedék átjutott, s bár nem észleltem a hangját hallottam, amit ameddig élek el nem felejtem a hangját. Összerezdültem, ránéztem Steve-re az arca eltorzult.
-Abby!-nyögte, majd összeesett.
-Steve!-sikítottam. Leguggoltam hozzá, hogy megfordítsam. A mellkasát érte a golyó. A ruhája, az arca tiszta vér volt. Rosszul lettem. Rá simítottam tenyerem az arcára és ekkor pislogott utoljára.
-Ne...ne..ne..téged nem. Steve. Hallod! Kelj fel!
A szememet könnyek marták. Mikor pedig megláttam a vértől csatakos kezem, és a ruhámat, ami immáron bíbor színben úszott, akkor tudatosult bennem, hogy a Kapitányom meghalt. Keserves zokogásban törtem ki.
-Nem hallhatsz meg. Értetted!? Steve. Te vagy a hősöm, meg.. meg kell mentened.Szeretlek. Miattam nem hallhatsz meg, főleg azért nem mert nem követtem az utasításokat. Adj egy parancsot.-ütöttem meg.- Mond, hogy fogjam be!-újra megütöttem.-Mond, hogy Gail..
Ráborultam a mellkasára és sírtam tovább. A lift nem ment sehova, egy helyben álltunk, a katonák újra tüzet nyitottak.
-Elég.-suttogtam a mellkasa takarásába.-Elég..- Továbbra is lőttek ránk.-Elég legyen már.. Valaki..valaki segítsen.- Egyre nagyobb hangzavar keletkezett, az ajtó falába csapódott golyók miatt. Dühbe gurultam.-Elég!- ordítottam. Halk puffanásokat hallottam. A lift résein keresztül gomolygó kék füst szállt felém. Lágyan keringtek a levegőben, míg nem a szervezetem be nem vonzotta. A szemem kékké változott. Vége volt a csatának. Lehajoltam Steve Rogers-hez és lágy csókot leheltem ajkaira, eszembe jutott a sok közös pillanatunk, tudtam ezért bosszút állok. Még mielőtt elhajoltam láttam, hogy Steve elnyel egy kis kék fényt, ekkor pedig apró szívdobbanást észleltem felőle. Reménysugár derengett fel.
-Rendbe tudlak hozni!-jöttem rá.-Meg mentelek. Rendbe jössz.
Felé hajoltam és megcsókoltam. Nem teketóriáztam, gyorsan kellett cselekedni. Sose gondoltam, hogy ilyen körülmények között fogom megcsókolni. Sose gondoltam, hogy valaha elcsattan a csók. Nem tudtam elűzni a gondolatot, hogy épp egy halottat csókolok. Az erőm működésbe lépett. Az energiát, amit elszívtam a HYDRA ügynököktől átáramlott Steve-be. Hirtelen kipattant a szeme, világító kék szemek adtak tanúbizonyságot arról, hogy Steve életben van. Megkönnyebbültem. Megakartam szakítani a csókot, de felém kapott. A hajamba túrt. Olyan szenvedéllyel ostromozta ajkaimat, amiről eddig csak álmodhattam. Világos volt számomra, hogy ő az igazi. Az ember lánya csak egy személy iránt érezhet így, ebben biztos voltam. A csókja mámorító volt, forgott velem a világ, minden erőm elszállt. A karom ernyedten lógott magam mellett. Ekkor tudatosult bennem, hogy Steve anyagcseréje gyorsabb, mint az egyszerű embereké, nem elég neki az az energia, amit átadtam. Többet akart, a sajátomat is követelte. Az erőm irányíthatatlanná vált. Szinte minden energiámat átadta egy jobb, élő szervezetnek. Hirtelen veszítettem el az eszméletemet. Azt még érzékeltem, hogy Steve magához tér a kábulatból.
-Gail.-suttogta kétségbeesetten...