Jó reggelt! (Igen, nekem még reggel van.)
Sikerült megírnom a harmadik fejezetet, ami igazából már majdnem kész volt. Csupán annyi
a baki benne, hogy... iszonyú hosszú lett. Fogalmam sincs, hogy sikerült ez, csak írtam,
írtam, írtam és írtam. Aztán ma mondom, megnézem már, hogy hol járok,
azért legyek már tisztában azzal, hogy mikor fejezzem be, erre:
17-18 oldal! Csak ez az egy fejezet! Ezer bocsánat, nem akartam ekkora krónikát írni.
De ez így sikerült. :/ :D Azért remélem nem fogtok tőle megijedni, próbáltam
nem unalmasan megírni, ebben is sok kalandon vehettek részt Gyönygvérrel és a csapattal,
együtt utálhatjátok Perkát, nevethettek Gyönygvér és Kende hülye viccén, izgulhattok az erdőben történt vadászaton. Most belecsempésztem egy kis elgyengítő jelenetet. ;)
Jó olvasást! Írjátok meg milyen lett a fejezet!
Ezer puszi!
Dorothy R. J.
Ui.: Majdnem elfelejtettem! Köszönöm, azoknak akik eddig kommenteltek! Nagyon jó érzés őket olvasni! :)
Két nappal a tervünk jóváhagyása után már alig bírtunk nyugton maradni. Már mindent összeszedtem, ami kellett, Keselykéket is rengetegszer végig ellenőriztem, nincs-e baja. Beliánnal ha nem ezerszer vettük végig ponttól pontig a tervet egyszer sem. Kende idegbeteggé vált, aznap oda-vissza rohangált a faluban. Már azt lehetett hinni, hogy megtébolyodott. Belián egyszer megkérdezte tőle, hogy miért ideges ennyire, mire leordította, hogy nincs semmi baja. Na persze.
A nyílhegyeimet ellenőriztem, szagolgattam, hogy elég mérget tettem-e rá, mikor megéreztem a tarkómon a langyos apró fuvallatot. Valaki volt mögöttem.
- Mi az Kende? – Néztem aggódva a barátomra, amint megfordultam.
- Lehet, le fogsz ordítani de, muszáj elmondanom. Tudnod kell. – Megsimogatta Keselykék oldalát, mire a ló prüszkölt egyet, hátrafordult, megbökött az orrával.
- Mi a baj? – Összeszaladt a két szemöldököm, kezdtem aggódni.
- Nem fogok kertelni, tehát egyszerre kimondom az egészet és nagyon kérlek, először ne barátnőként gondold át az egészet, hanem nőként. – Felemelte a kezét, mintha mentegetőzni próbálna.
- Hogy érted ezt?
- Ne ölj meg ren…
- Ó, hát itt vagytok! – Idegesítő lány hang szakította félbe kurta beszélgetésünket. Perka kihúzva magát odalibegett hozzánk, haja a hátát simogatta. Nem értettem miért ilyenre csinálta, hiszen rettentő idegesítő mind lóháton, mind gyalog, mikor a szél bele kap. Ezért hordtam többnyire lófarokba felkötve, vagy ha ki is engedtem oldalt összefogtam, hogy ne lógjon a szemembe. Beliánt se zavarta a haja, habár állandóan a szemében járt lovaglás közben. Ha rászóltunk, akkor valahogy hátra fogta, de önszántából soha nem tette volna.
Perka egy lenge nadrágot viselt, egy hosszú ujjú pólóval, aminek az első része a térdéig leírt egy csíkban, ahogy a hátulja is. Minek öltözött ennyire ki?
- Belián már legalább tíz perce titeket keres. Napfelkelte előtt elakar indulni. Azt mondta, hogy mire délután lesz, már a táborhelyet kell keresnünk. – Kelletlenül hátra dobta barna haját, aztán hátat fordítva indult a szürke kancájához, Bagához.
- Kinek akar ez tetszeni? – Jegyezte meg Kende kicsit se halkítva a hangján. Perka hitetlenkedve hátra fordult, szemei villámokat szórtak. – Vagy várj, tudom. B-vel kezdődik a neve nem?
YOU ARE READING
Sólyomszárnyán - Honfoglalás I.
Adventure❗FIGYELEM! Ez egy régi történetem, ami átírás/finomítás alá fog kerülni.❗ Gyöngyvér csapata kénytelen tovább állni, miután a besenyők megtámadták táborukat, azon a földön, ahol már azt hitték hazatértek. Sokan tűntek el, több mint ötven ember, de le...
